11. fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várni, de meghoztam a következő fejezetet, ami nagyon hosszúra sikerült, úgyhogy pár kommentet szerintem megérdemel. :)
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!


11. fejezet

-Oké, jövök. -egyezett bele, majd egy puszit nyomtam az egyik arcára és kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Ettem valamit, majd felmentem a szobámba és hívtam Ashley-t. Bármennyire is nem akartam, hogy ő öltöztessen, muszáj volt, mert egy bárba ő tudja igazán, hogy mit kell felvennem.

Leültem az ágyamra és vártam, hogy felvegye, de ez nem történt meg. Gondoltam biztos alszik, ezért nem veszi fel. Na mindegy, akkor kénytelen leszek magamnak ruhát választani. Próbáltam Ashley fejével gondolkodni, amikor bementem a gardróbba, és valami testhez álló merészebb ruhát kerestem. Amikor a kezembe akadt egy és végig néztem rajta, vissza is raktam a helyére, ugyan is én azért önszántamból soha nem vennék fel ilyet. Úgyhogy tovább kerestem. a végén egy mélykék ujjatlan ruhára esett a választásom, aminek a pántját és legfelső részét apró kövek díszítették.

Kiválasztottam hozzá egy magassarkú szandált is és a ruhát az ágyamra, a cipőt pedig mellé raktam.

Nem tudtam, mit csinálhatnék a hátra lévő időben, így megcsináltam a házi feladatokat. A matek nagyon nem ment. Annyira elidőztem vele, hogy amikor az órára néztem, ugrottam is fel és visszadobáltam a könyveket a táskámba, ugyan is már háromnegyed hét volt. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam, majd fogat mostam és törölközőbe bugyolálva tértem vissza a szobámba. a sminkemet füstösre csináltam, -ami nem is lett olyan rossz, ahhoz képest, hogy még nem sokszor csináltam ilyet - , és enyhe szájfényt kentem a számra, majd felvettem a ruhámat és a cipőmet. Éppen amikor bedugtam a hajszárítót a konnektorba, csengettek. Ránéztem az órámra, ami pontosan nyolcat mutatott. Ó a francba.Leszaladtam az emeletről, hogy ajtót nyithassak -bizonyára Robnak.

Amikor kinyitottam az ajtót, tényleg a várt személy nézett rám.

-Szia!

-Szia!

-Korán jöttem? -tette fel a kérdést, de nem igazán értettem, hogy pontosan mire is gondol. Értetlen arcom láttán a fejem fölé mutatott, mire a kezemet arra emeltem, amerre mutatott és beleütközött a hajamra csavart törölközőbe.

-Jaa! Nem, nem jöttél korán, csak én vagyok már megint késésben. Nem tudom mi van ma velem. Ne haragudj. Gyere be amíg megszárítom. A terepet ismered. -mondtam, miközben beengedtem és ő becsukta maga mögött az ajtót. - Tévét néznél a nappaliban, vagy inkább velem tartasz é beszélgetünk?

-A másodikra mondanék igent, ha nem gond.

-Ha gond lenne, nem ajánlottam volna fel. -amikor felmértünk a szobámba, én a hajszárítóhoz indultam és bekapcsoltam, míg Robert az ágyamat vette célba és a szélére ült. Egy kis ideig csend volt a hajszárító zúgását leszámítva, majd Rob szólalt meg.

-Izgulsz? -kérdezte mosolyogva.

-Kicsit. Nem lenne rossz egy munka. Te hogy állsz ezzel?

-Egy hangszerboltban dolgozom. -mondta, nekem meg leesett az állam.

-Miért? Na meg mióta itt vagyok sosem hallottam, hogy beszéltél volna a munkáról.

-Mert szabin vagyok, ami holnap telik le. A miért kérdésedet viszont nem értem.

-Hiszen a szüleid gazdagok. Semmi szükséged nincs arra a munkára. Akkor minek? -erre féloldalasan elmosolyodott, én meg olvadni kezdtem. Mindig is ilyen édesen mosolygott? -Hogy mi van? Kristen! Te hülye! Neki barátnője, neked pedig barátod van. De akkor is aranyosan mosolyog. Na meg az a múltkori csók is... Egyre hülyébb leszek. Nem elég, hogy Robertől ábrándozom, még veszekszem is magammal. Normális vagyok? Egyértelműen nem. Mielőtt még tovább vitatkozhattam volna magammal, meg is kaptam a kérdésemre a választ.

- Te minek akarsz dolgozni? -válaszolt kérdéssel a kérdésre, de még mindig nem volt számomra egyértelmű a dolog.

-Mert nem akarom, hogy Mary és Bob tartson el.

-Na látod. Meg is kaptad a választ a kérdésedre.

-Nem egészen. Az odáig oké, hogy én nem akarom, hogy ők tartsanak el, de te a szüleiddel élsz, akiktől nem gáz, ha fizetnek.

-22 vagyok. Lassan már költözni is kéne, nemhogy dolgozni. Na meg nemsokára vége az iskolás éveknek. Komoly munka után kellene kezdenem kutatni. -ebben a másodpercben jöttem rá, hogy sosem beszéltünk arról, hogy ki hány éves. Ebben az az érdekes, hogy rengeteg mindent megtudtam róla. Sok szokását is. De hogy hány éves azt sosem mondta. Na meg 22? Lehet hogy bukott párszor, hogy gimibe jár? -Látom meglepődtél. -vigyorgott.

-Sosem említetted, hogy hány éves vagy.

-Sosem kérdezted.

-Ez nem ér. Te mindig is tudtad, hogy 17 vagyok. -öltöttem rá nyelvet, mire felnevetett. Amúgy, akkor hogy-hogy gimibe jársz még?

-Egy az, hogy még az oviban is maradtam plusz egy évet, aztán meg kétszer is sulit váltottam.

-Miért?

-Miért váltottam sulit? -kérdezte mire bólintottam és  folytatta is tovább a mesélést. -Tudod, volt egy idő, mikor eléggé érdekesen viselkedtem. Még a gimi lején. És kitaláltam, hogy el akarok költözni a nagyszüleimhez. A magatartásom sem volt valami jó. -erre felnevettem. -Mi van? Nehéz elhinni, hogy rossz fiú voltam? -kérdezte édesen mosolyogva. Már megint ilyenek járnak az eszedben Stew? Állj le! Kiáltottam magamra, majd magyarázatba kezdtem.

-Bocs, de nem tudlak elképzelni ahogyan éppen verekedsz, vagy rongálsz. Úgy ismertelek meg, hogy udvarias vagy, segítőkész és tisztelettudó.

-Tudok én is vad lenni. -mondta tettetett felháborodással, mire mindketten felnevettünk. Kikapcsoltam a hajszárítót, majd megráztam a hajam és el is indultunk. Mikor a kocsiban ránéztem az órára, dühösen vettem észre, hogy már megint késében vagyok.

-Mi a franc van ma velem? -tettem fel mérgesen a kérdést, mire Robert értetlenül nézett rám.

-Miért?

-Ma mindenhonnan elkések. 5 perc múlva ott kellene lennem. -mondtam, miközben az óra felé intettem.

-4 perc alatt ott leszünk. -mondta, majd beletaposott a gázba. Komolyan mondom féltem. Mindkét kézzel az ülésembe kapaszkodtam. Mikor egyenesen hajtottunk és megláttam egy piros lámpát, és a keresztúton igen csak gyorsan haladó autókat, felkiáltottam!

-Rob! Lassíts! Meg akarsz ölni? -kérdeztem és amint a lámpa elé értünk, behunytam a szemem, majd a dudálásokat hallottam, aztán mikor ezek a hangok elhaltak, kinyitottam a szemem. -Normális vagy? -kérdeztem rá, amikor körbe néztem és láttam, hogy elhaladtunk a veszélyes úton. Erre csak egy féloldalas mosoly volt a válasza.

Amikor odaértünk, rögtön kipattantam a kocsiból, majd Rob is így tett és az autó felett néztem vele farkasszemet.

-Mondd! Te mindig így vezetsz? Mert akkor lehet, hogy inkább busszal megyek majd haza. -erre ismét nevetni kezdett. Mitől van ennek ma ilyen fene jó kedve?

-Ugyan Stew! Ideértünk. Még van 1 perced, úgyhogy lehet, hogy jobb lenne, ha nem a vezetési stílusomról kéne itt kint veszekednünk, hanem be kellene mennünk, nem gondolod?



(Robert szemszöge)

-De utána kérem a választ! -nézett rám Kris a mutató ujját felém tartva. Olyan volt, mint egy mérges kiscica.

-Jó jó, megkapod, de menjünk. -mondtam és a derekára tettem a kezem és úgy vezettem be a bárba, ahol még nem voltam én sem. Hosszú sor állt a bejárat előtt, amiről arra következtettem, hogy igen csak fogalmas a hely, és ha Krist felveszik, akkor nem kis munkája lesz. Ahogy ő is meglátta a hosszú  sort, felnyögött, majd meglátva  egy hatalmas fekete kigyúrt férfit, aki a sorral szemben állt a bejáratnak háttal, odament hozzá. Nagy valószínűséggel ő volt a kidobóember.

-Jó estét! Én ide lehet, hogy dolgozni jöttem.

-Kristen? -kérdezte, de nem úgy, mintha felvilágosították volna, hogy egy Kristen nevű lány fog ma jönni, hanem úgy, mintha ismerné. Közben mosolya olyan széles lett, hogy az ember azt hinné, sokkal több foga van, mint az természetes.

-Igen. -nézett rá Stew is értetlenül.

-Nem ismersz meg? -kérdezte, de mosolya még mindig ugyan úgy állt, mint az előbb. Kris egy pár pillanatig elgondolkodott, majd neki is széles lett a mosolya.

-Michael! -kiáltott fel, majd megölelte a -mint most már megtudtam -Michael névre hallgató embert. Ha fiatalabb lenne, kissé feszélyezve éreztem volna magam mert mivel megölelte Krist, így vetélytársként kéne rátekintenem, de termetét látva, nem szívesen tennék ilyet. Amikor elengedték egymást, Kris felém fordult a nagy melák egyik kezét szorongatva. -Rob, ő itt Michael Clarke Duncan. Apám legjobb barátja volt. -nézett rá büszkén, majd folytatta. -Michael, ő pedig Robert Pattinson. Egy jó barátom. Megkérdezném, hogy mit keresel itt, de el fogok késni, úgyhogy majd beszélünk oké?

-Persze kislány siessetek. -mondta, majd beengedett miket. amikor már bent voltunk és az iroda felé vettük az irányt, ahogyan azt Michael elmagyarázta, hogy merre kel mennünk, közel hajoltam Kris füléhez, hogy ne kelljen annyira üvöltenem, de még is hallja a hangos zene ellenére.

-Milyen ismerőseid vannak neked! Atya ég!

-Mi bajod Michal-lel?

-Semmi. Sőt. Nagyon rendes fickónak tűnik. Csak meglepődtem, hogy ilyen... -kerestem a szavakat- méretű ismerősöd van. -erre Kristen felnevetett.

-Van még pár ilyen -ahogyan te fogalmaztál -méretű ismerősöm. -mondta, majd odaértünk  az iroda elé. Kris bement, de előtte megbeszéltük, hogy a bárpult közelében leszek. 

Amikor leültem egy bárszékre, jött is egy pultos csaj.

-Mit adhatok szépfiú?

-Egy pohár vizet kérek. -mondtam, majd fordítottam is vissza a fejem az emberek közé, hogy látok-e valahol valami ismerőst, de a lány nem engedett, hogy belemerüljek az emberek tanulmányozásába.

-Ugyan már. Valami ütősebbre gondoltam.

-Vezetek. -mondtam egyszerűen.

-Majd hívsz egy taxit. -csak nem adja fel. Erre rá néztem. Egész jól nézett  ki, de nekem már volt egy lány, akire szemet vetettem, és meg akartam kapni, de az nem ő volt.

-Megkaphatom a vizemet? -kérdeztem kissé feszültebben.

-Jól van na. Nem kell rögtön felkapni a vizet. -mondta, majd sértődöttem elment. Nagyon reméltem, hogy a vizemet hozza. Nem sokkal később meg is kaptam, majd apránként megittam. Miközben vártam, megszólalt a telefonom. Jackson neve villogott a képernyőn.

-Mondd!

-Szevasz Rob! Hol vagy? -kérdezte gondolom a zene miatt.

-Egy bárban. Kris jött hogy felvegyék ide dolgozni én meg jöttem vele.

-És hogy halad, a dolog vele?

-Milyen dolog?

-Jaj ne már Rob! Tudom, hogy tetszik neked. Tegyél már a dologért!

-Nézd Jack, nem kértem tanácsot, de nagyon  köszönöm. A másik, hogy már próbáltam tenni érte, de Kris összejött azzal a Cam-mel. Úgyhogy egy ideig veszett ügy. De ne aggód, nem adom fel.

-Ez az én haverom!

-Amúgy miért kerestél?

-Csak hogy lenne-e kedved most valamihez, de már tárgytalan. Ügyes légy nagyfiú! -mondta és felröhögött, én meg vele együtt nevettem, amikor Kris tűnt fel, de nem éppen úgy, mint ahogyan egy 20 perce elváltunk. Egy farmer rövid -nagyon rövid- nadrág volt rajta, meg egy fehér ujjatlan, ami az oldalán volt megkötve úgy, hogy az nem takarta a hasát. Nyeltem egy nagyot, majd kikértem egy rövid italt. Nem számít, hogy vezetnem kell. Egy pohár nem árt meg, rendőrök meg remélem nem olyan éberek, hogy az éjszaka közepén lekapcsoljanak. Amint megkaptam az italom, le is hajtottam.


(Kristen szemszög)

Jól ment az állásinterjú, ami nem is igazán az volt. Egy a harmincas évei közepén járó férfi volt a hely tulajdonosa, aki azt mondta, vegyek át most valami olyan ruhát, ami az itteni lányokon van és álljak be egy-két órára és megnézzük, hogyan teljesítek. Ezzel csak az volt a gond, hogy nem volt nálam olyan ruha. Mázlim volt, hogy ott volt egy csaj -mint azt később megtudtam Shelia-nak hívják - és tök rendes volt. Adott kölcsön ruhát. Az itt dolgozóknak fent az emeleten van szekrényük. Amint Shelia felajánlotta a cuccait, a főnök kiadta az utasítást, miszerint menjünk fel, öltözzek át, aztán Shelia segít nekem eligazodni, aztán meglátjuk mit fogok produkálni ez alatt a két óra alatt. Figyelni fog, mint mondta. Amikor felfele mentünk a szekrényhez, kivette a cuccokat, majd a kezembe nyomta azokat és leült egy padra. Mikor levettem a felsőmet, neki is hasonló reakciója volt a kis tetoválásomat látva, mint Ash-nek.

-Neked is van tetkód? -jött közelebb és végig simított rajta.

-Ahha. De látom te azért jobban el vagy eresztve belőlük. -mutattam végig rajta, mire felkuncogott. Rengeteg tetoválása volt.

-Hát igen. Én igaznak véltem a mondást, hogy ha valaki tetkót csináltat magának, akkor nem tud leállni egynél és sorban jön a többi. Te hogy álltál le egynél?

-Úgy, hogy ezt sem önszántamból csináltattam. De nem bántam meg.

-Ezt hogy érted?

-Fogadás. De a tét csak egy tetkóvolt. Tehát én döntöttem el, hogy mi legyen, hol legyen, mekkora legyen. De még csak 15 voltam, szóval nem akartam sem nagyot, vagy feltűnőt.

-Ohh. Cuki. -vigyorgott. - Tudod, én igazából tetoválok is. Tehát ha van kedved, bejöhetsz egy-egy kedvezményes tetkóra.

-Köszi. Ez kedves tőled. De hogy-hogy ilyeneket ajánlgatsz? Hiszen még nem is ismersz. Alig pár perce találkoztunk. Nem mintha nem lenne tök jó, meg nem örülnék neki, meg minden, csak furcsa.

-Rendes csajnak tűnsz Kris. És érzem, hogy jóban leszünk. Ennyi. De azért fontold meg. -mondta, én meg el is készültem.  -Na tök jó. Sokkal jobban áll, mint a visszafogott stílus.

-Öhm. Kösz. -nem tudtam, hogy erre most mit is mondhatnék.

-Na gyere menjünk, mert sose fogsz végezni azzal a 2 órával. Ahogy mondta, le is mentünk a bárba, majd amikor leértünk, szóltam neki, hogy fél perc és megyek a pultba, de előtte oda kell szólnom Robnak.


(Shelia szemszöge)


Amikor kopogtak az ajtón, kíváncsian nyitottam ajtót, mert tudtam, hogy egy csaj jön, aki állást keres, és nálunk szeretne dolgozni. Hugh, a főnök megkért, hogy segítsek neki egy kicsit az elején, így legyek bent én is, amikor beszél vele. Amikor kinyitottam az ajtót, egy fiú és egy lány állt ott. Először a lányt vettem szemügyre, hiszen mégis csak ő fog velem dolgozni, ha minden jól megy. Aztán jött a pasi. Húha. Nem rossz az biztos. Viszont nagyon aranyosak együtt. Úgyhogy nem vetek rá szemet. A srác valamit súgott a lánynak, majd elment, majd Kristen -onnan tudtam  nevét, hogy Hugh említette- bejött. Amikor Hugh megkért, hogy adjak  neki valami ruhát, felmentünk az emeletre és átöltözött. Ez idő alatt beszélgettünk egy kicsit, és tök szimpi lett. Amint megláttam a tetoválását, tudtam, hogy jóban leszünk. Miután kész volt az öltözéssel, elindultunk lefele és amikor a lépcső aljához értünk, hozzám fordult.

-Fél perc és megyek utánad a pultba, csak szólok Robnak oké?

-A pasinak, akivel jöttél? -kérdeztem, mire bólintott, majd felé vette az irányt, én meg beálltam a pultban, és ott ült előttem -mint megtudtam -Rob.  Pont elkaptam azt pillanatot, amikor meglátta Krist. A szemei kikerekedtek, és nyelt egy hatalmasat, majd testtel felém fordult, de nem nézett rám és kikért egy pohár rövidet, a telefonját pedig szó nélkül kinyomta. Amikor megkapta az italt egy szó nélkül felhajtotta. Ezen nevetnem kellett. 

-Figyelj csak, két órát be kell állnom a pultba, hogy megtudjuk  mennyire van bennem ez a pultosdi. -mondta Kris, mire még jobban felnevettem Robert arcát látva, ugyan is nagyon is azt tükrözte, hogy ő is szeretné, ha Krisben benne lenne valami, de az nem a pultosdi. Nem tehettem róla, teli képpel vigyorogtam. -Nem muszáj megvárnod, majd hívok egy taxit, vagy buszozok.

-Szó sem lehet róla. Együtt jöttünk, együtt megyünk. Megvárlak Stew. El vagyok én itt. Na meg közben figyelem, ahogyan szerencsétlenkedsz. -vigyorgott a srác.

-Kösz. Te aztán tudsz biztatni. -ütött egyet Kris a srác vállába, mire az tettetett fájdalommal felszisszent és a karjához kapott.

-Inkább menj és dolgozz, minthogy engem versz. -mondta, majd Kris nevetve felém fordult.

-Hol tudok bemenni?

-Mássz át kislány. -mondtam, mire eleget tett a kérésemnek, közben direkt figyeltem Robert-et, és nem tévedtem. Gátlástalanul mustrálta Kris fenekét. Erre elmosolyodtam.

-Hogyan tovább? -miután eligazítottam, belekezdett. Elég jól ment neki. Figyeltem őt is és Robot is. A srác folyton Kris-t nézte. amikor Kris a pultnak a másik végében tevékenykedett, odamentem hozzá.

-Nagyon édesek vagytok együtt Robbal. Látszik rajta, hogy nagyon szeret téged. Mióta vagytok együtt?


(Kristen szemszöge)

Mi van? Édesek vagyunk együtt? Látszik rajta, hogy szeret?

-Hát...mi...khm...Tudod, Shelia, mi nem vagyunk együtt. Csak jó barátok vagyunk. -erre leesett az álla.

-Hogy mi van? De miért? Úgy értem, ez annyira hihetetlen. Hiszen, ahogyan rád néz...és amikor meglátott téged...figyeltem a reakcióját. Kris, mióta lejöttünk, téged bámul, de úgy, hogy abba szinte már én pirulok bele, ami nem kis teljesítmény, mert én azért nem vagyok az a pirulós fajta. A vágyat félre téve pedig: emlékszem amikor kislány voltam apu hogyan nézett anyura. Emlékszem arra a mindent elsöprő szerelemre, ami a tekintetéből áradt. Amire én is vágyom. Ez van benne az ő tekintetében is, amikor rád néz. -ez elgondolkodtatott. Hiszen ha úgy vesszük Shelia egy kívülálló, aki most lát minket először, szóval csak kell, hogy legyen benne valami. Na meg amikor megcsókolt, akkor éreztem valamit. 

-Neki barátnője van. Nekem pedig... -nem tudtam, hogy hogyan fejezzem be a mondatom, mert ilyen szögből nézve már nem tudtam pontosan, hogy Cam mi is nekem pontosan. Nem mondanám, hogy a barátom vagy ilyesmi, mert az ő közelében nem érzek olyat, mint amikor Robbal vagyok. Miért? Mit érzek, amikor Robbal vagyok? Tettem fel magamnak a kérdést, amire szintén nem tudtam választ. Rengeteg kérdés van bennem, de válasz egyre sincs. -Fogalmam sincs Shelia. -mondtam egy fájdalmas nyögéssel. -Majd megbeszéljük, ha végeztünk és lesz egy kis idő. Még nem vettek fel. -mondtam, majd folytattam az emberek kiszolgálását. Egyszer csak, amikor Rob felé néztem, intett, hogy menjek oda.

-Egy pohár whisky-t kérek. Tisztán.

-Te nem vezetsz?

-Nem. Majd te fogsz.

-De...

-Tudom, hogy van jogsid. -ezen megdöbbentem.

-Honnan?

-Egyszer amikor a szobádban voltam, véletlenül levertem a táskádat az asztalról és kiestek belőle az irataid. -magyarázta már nehezen forgó nyelvvel. Hát, már kissé el volt ázva az biztos. Most már úgy is mindegy alapon odaadtam neki, amit kért. -Kösz. -mondta majd mentem hogy tovább végezzem a dolgom. Amikor lejárt a két óra odajött hozzám Shelia, és a pult végébe mentünk, ahol ott állt Hugh. Érdekes. Eddig észre sem vettem.

-Nagyon jól teljesítettél Kristen. Már csak a szabályokat kell átbeszélnünk és hogy melyik napokon tudsz bejönni. A suli miatt gondolom kicsit komplikáltabb lesz a munkaidő. De megoldjuk. Szóval amit tudnod kell, ha itt dolgozol. Ingyen jár a cigi, de max napi egy doboz. De más italokért nektek is fizetni kell, ha civilbe jössz ide, ha dolgozol, de munkaidőben nem ihattok. Munkaidőben nincs enyelgés sem, és pontosnak kell lenni. -ez evidens.  Gondoltam magamban, és közben örültem a ciginek. Így simán megadom Robnak is a tartozásom. - Nagyjából ennyi. Szóval? Mit szólsz?

-Mikor beszéljük meg a munkaidőt? -kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Nagyon jó munkaerő leszel Kristen. -mondta, majd felinvitált az irodába, hogy megbeszéljük, mikor tudok dolgozni. Egy héten három napot kellett megjelölnöm. Délután nyitunk így megtudtunk egyezni Hugh-hal, hogy hétfőn és szerdán négytől tízig leszek, szombaton pedig nyolctól négyig. Miután megbeszéltük, felmentem átöltözni, de ott már Shelia várt rám.

-Szóval? Jössz dolgozni? -kérdezte reménykedve.

-Kedden délután kezdek. -mondtam, mire sikkantott egyet, és odarohant hozzám, hogy szorosan megölelhessen. Miután átöltöztem és elköszöntem volna tőle, ő megelőzött.

-Megadnád a számod? Beszélnünk kell majd valami fontosról. -megadtam, majd én is elmentettem az ő számát és elköszöntünk, majd lementünk. Odamentem Robhoz, aki már a sárgaföldig itta magát. Nagyszerű. Most vagy nagyon vicces estém lesz, vagy kényelmetlen.

-Rob, szerintem már eleget ittál és én is végeztem, úgyhogy mehetnénk.

-Felvettek? -kérdezte miközben felém fordult, de nem vagyok biztos benne, hogy látott is, mert igencsak homályos volt a tekintete.

-Igen. -mondtam, mire odakiáltott Shelia-nak.

-Két üveg whisky-t kérek. A kislányt felvették. Ünnepelünk. -mondta neki, mire a lány felnevetett.

-Rob! majd máskor ünnepelünk oké? De szerintem te már így is túlzásba vitted egy kicsit.

-Én? -kérdezte megrökönyödve. -Majd egyszer rendezünk egy versenyt, hogy ki bírja jobban a piát. Te vagy én.

-Jó jó, de most menjünk. Köszi Shelia.

-Nincs mit Kris. Majd hívlak! -kiáltott még utánunk, mikor valahogy sikerült felállítanom Robot, majd egyik karját a vállamon átvetve a vállamon próbáltam kivezetni a kocsihoz. Amikor ezzel megvoltunk, neki támasztottam a kocsinak.

-Hol van a kocsikulcs?

-A farzsebemben. -vágta rá, mire fújtattam egyet, majd megnéztem az egyikben, de ott nem volt, így a másikban is kerestem, de ott sem volt.

-Ott nincsen.

-Tudom, de legalább letapiztál. -nevetett fel. -Itt van. -mondta, majd elővette a zsebéből és a tenyerembe ejtette. Begyömöszöltem az utasülésre, majd becsatoltam az övét, aztán a vezetőüléshez mentem és indítottam. Amikor már 20 perce mentünk, rájöttem, hogy még nem voltam a Pattinson házban, így nem tudtam, hogy merre kéne mennem.

-Rob, merre laktok? -kérdeztem, de értelmes választ erre sem kaptam, így haza mentünk. Mivel már mindenki aludt, így mutattam neki, hogy csendben legyen, de ő vagy nem fogta fel, vagy nem érdekelte, mert cseppet sem halkan, köszönt a Lutz háznak, de mielőtt befejezte volna a mondatot, befogtam a száját. A konyhában leültettem és kenyeret vettem elő, hogy egyen belőle, hogy az egy kicsit felszívja az alkoholt, de nem volt hajlandó enni, így én tömtem belé pár falatot, majd feltoltam a lépcsőn és belöktem a vendégszobába. Kiadtam a parancsot, hogy menjen zuhanyozni, majd aludjon, aztán én megfogadtam a saját tanácsomat és zuhanyozni mentem. Amikor végeztem, magam köré csavartam egy törülközőt, de amikor kiléptem a kabinból, nem kicsit megijedtem, ugyan is Rob ott ült a földön a fürdőszobámban.

-Mi a francot keresel itt?

-Ne legyél ilyen mérges Kris. Nem tudok aludni. Így gondoltam átjövök  hozzád beszélgetni.

-Beszélgetni? -kérdeztem vissza, mert eleve nem tudott normálisan beszélni.

-Csinálhatunk mást is, ha akarod. -villantott egy féloldalas mosolyt, majd felállt és közelebb jött, én meg elpirultam. Amikor mellém ért, végig simított az arcomon.

-Jól van. Beszélgessünk. Megtennéd, hogy a szobámban megvársz, míg felöltözöm?

-1: minek öltözöl fel? 2: Ha már fel akarsz öltözni, miért nem lehetek itt?

-Robert Pattinson! Hogy te részegen milyen perverz vagy! -mondtam nevetve, majd kilöktem őt a fürdőből és felöltöztem. Amikor visszamentem a szobámba, egy az ágyon elterpeszkedő, édesen alvó Robot találtam. ahogy ránéztem, nem tudtam nem elmosolyodni. Kénytelen voltam én a vendégszobában aludni, így átmentem és ahogy letettem a fejem, el is nyomott az álom.


(Kellan szemszöge)

-Kristen! Ébredj! Itt van Ashley is és alig várja, hogy megint próbababát játsszon veled.- kiabáltam, miközben benyitottam húgom szobájába, de a várt látvány helyett teljesen más fogadott. Rob aludt a húgom ágyában, az egészet beterítve azt.

-Rob! Rob! -kiabáltam, hogy felébredjen.

-Jól van már nem kell így kiabálni. Szét megy a fejem. -mondta, majd felemelte a fejét és rám nézett.

-Mit keresel te Kris szobájában? -kérdeztem, mire értetlenül körülnézett, majd arcát a felismerés hulláma öntötte el.

-Kicsit lerészegedtem az este. -adta meg a magyarázatot.

-És hol van Kris?

-Biztos ott alszik, ahol elvileg Rob aludt volna. -találta meg a magyarázatot Ash. -Megyek, megnézem. -mondta, aztán már ott sem volt, én meg megtaláltam a megfelelő időt, hogy kifaggassam Robot egy-két dologról.

-Figyelj csak. Korábban észre vettem már, hogy neked tetszik Kris.

-Ne beszélj hülyeségeket Kel. Tudom, hogy a húgod és nem vennéd jó néven ha ő és én...

-Tudok a csókról. -mondtam, mire felsóhajtott.

-Tettem ellene Kellan. Megpróbáltam, de nem sikerült. Kris felnyitotta a szemem Emilie-vel kapcsoltban. És ahogy egyre jobban megismertem, nem tudtam ellene tenni. Aztán egyszer találkoztunk a parkban és amiket mondott... Amilyen szenvedéllyel beszélt, arról, hogy tegyem azt, ami engem boldoggá tesz, hogy akkor hirtelen igen. Megcsókoltan, de ő elrohant. Akkor az üresség olyan erővel tört rám, de el döntöttem, hogy kell nekem. Elmentem Emilie-hez. Kiderült, hogy folyamatosan megcsal. Szakítottam vele és próbálok Krishez közelebb kerülni. De nem könnyíti meg a dolgom, hogy az a Cam a képbe került.

-Mit érzel Kris iránt?

-Amikor meglátom, elönt a boldogság. Ha ő boldog, én is az vagyok. ha ő szomorú, én is az leszek. Nem tudom levenni róla a szemem, ha egy helyen tartózkodunk. És ha nincs velem, hiányérzetem van. Ha viszont mellettem van, folyamatosan érinteni akarom. Még sosem éreztem ilyet Kel! Mi ez? Ez lenne a szerelem? Amikor Emilie-vel voltam, nem éreztem még csak hasonlót sem. Jó vágytam rá, de ez csak természetes férfi reakció. De ha Kristen-nél még ez is erősebb.

-Igen haver. Szerintem ilyesmi a szerelem. Én is hasonlóan érzek Nikkivel kapcsolatban, szóval szerintem ez az.

-És nem vagy rám mérges?

-Nem. Mert látom, hogy te tényleg komolyan gondolod. És mert én is látom rajtad. Sőt. Nem csak én, hanem mindenki más is. Nikki-vel is beszéltünk rólatok. És szerintem tegyél érte, hogy ő is kimondja, hogy így érez.

-Így érez? Mi van?

-Látjuk, hogy hogyan néztek egymásra. Na de most már készülni kéne, mert még téged is haza kéne dobni átöltözni. Zuhanyozz le, én pedig adok neked tiszta ruhát. Tudom, hogy nagy lesz rád, de csak addig kell, amíg hozzátok nem érünk. Ott majd átöltözöl.


(Kristen szemszöge)

-Kris, mi történt? -kérdezte Ash, miután felébresztett és leült mellém az ágyra.

-Este Rob eljött velem a bárba, és kicsit lerészegedett. Mivel nem tudom, hogy hol lakik, így idehoztam. Aztán mivel nem tudott aludni, így beszélgetni akartunk, de mire a szobámba értem, már elaludt, felébreszteni meg nem akartam, így szobát cseréltünk. Ennyi.

-Részeg lett? Részegen nem kicsit...

-Perverz. -fejezetem be a mondandóját helyette.

-Szóval rájöttél.

-Rá.

-Jól van, majd később mesélsz, de most ideje készülni. -mondta, majd kiválasztotta a ruháimat, amiket elvettem, nem hisztiztem, majd átmentem a szobámba és bepakoltam a táskámba, majd később a konyhában találkozott a csapat. Így négyen indultunk a Pattinson házhoz, hogy Rob átöltöztessen. Meg kell mondanom, igen vicces látványt nyújtott Kel ruháiban. Amikor a suli parkolójába értünk és kiszálltunk a kocsiból, Kel és Ash egy sziasztok után le is lépett, Rob pedig elém sétált és a szemebe nézett.

-Ne haragudj a tegnapi miatt. Mindenre emlékszem és hát nem éppen úri ember módjára viselkedtem.

-Semmi gond, Rob! Én jót szórakoztam. Na meg én úgy nézek ki, mint egy úri hölgy? Jól éreztem magam tegnap. Vicces voltál. - mosolyogtam, mire ő is így tett.

-Volt egy-két merész húzásom. -tette a vállamra a karját, miközben elindultunk énekre.

-Az biztos. -nevettünk mindketten.

Az énekóra unalmas volt. Ahogyan az egész nap is.  Délután Cam jött értem és elmentünk egy parkba.

-Holnap szombat. Van valami programod? -kérdezte, amikor ő ült egy padon én pedig az ő ölében.

-Még nincs. -válaszoltam, mire elmosolyodott.

-Menjünk el Spanyolországba. -jelentette ki, mire nekem a háromszorosára nyílt a szemem.

-Micsoda? -kérdeztem vissza, mert nem akartam felfogni, hogy tényleg jól hallottam, amit mondott.

-Jól hallottad.

-De, ez honnan jött? Meg miért ilyen gyorsan? Vagy miért pont most?

-Nem olyan régen említetted, hogy még nem voltál ott. Arra gondoltam, hogy a hétvégén megejthetnénk egy gyors nyaralást. Vagy nincs kedved? -kérdezte a száját kissé lebiggyesztve.

-Nem erről van szó. Csak tudod, nem olyan régóta ismerjük egymást. Na meg megkaptam a munkát abban a bárban, amit említettem neked. Úgyhogy szombaton eleve ott vagyok.

-Oh. -a válasza csak ennyi volt, egy bólintással. -Majd máskor. -mondta és jó kedve visszatért, amint rábólintottam erre az ötletre. Este kilenc körül haza vitt, majd nem sokkal az után, hogy ő elment, csörgött a mobilom. Cam hívott, hogy mikor találkozunk legközelebb. Aranyos. Miután megbeszéltük, fürödtem, majd átmentem Kel szobájába.

-Mit tehetek érted húgi? -kérdezte komolyan. Komolyan? Kellan Lutz komoly? Ilyen is csak ritkán fordul elő.

-Mi történt?

-Miért gondolod, hogy bármi is történt?

-Látom rajtad Kel. Na ki vele?

-Csak kicsit összekaptunk Nikkivel. Ennyi az egész.

-Emiatt ne aggódj. Hamar kibékültök. Látom, hogyan néztek egymásra. Nem lesz itt semmi gond. Na meg szerintem menj most át hozzá, és tegyél az ügy érdekében. -kacsintottam rá, mire egyből megértette, mire is gondolok.

-Igazad van. de tudod, mit nem értek? -kérdezte, de már meg is adta a választ. -Hogy lehetsz te ilyen nagy szerelmi tanácsadó, ha a te szerelmi ügyeiddel igen csak hadi lábon állsz? -kérdezte, de én nem értettem, hogy mire gondol pontosan. Ennek hangot is adtam.

-Ezt hogy érted? Az én szerelmi ügyeim jól haladnak. -mondtam, de erre csak hülye fejet vágott. -Most mi van?

-Ja hogy te Cam-re gondoltál?

-Miért? kire kellett volna gondolnom?

-Én speciel Rob-ra gondoltam.

-Már te is kezded? -nyögtem fel, majd eldőltem az ágyán, és a fejemre húztam a párnáját.

-Nem Kris. Ez teljesen komoly, úgyhogy gyere vissza. -kért, és én így tettem. A párnát vissza helyeztem az eredeti helyére, ülő helyzetbe varázsoltam magam, majd komolyan a szemébe néztem.

-Mi van Robert-tel?

-Ugyan már. Mindenkinek világos. A szikrák pattognak köztetek. Mindenkinek feltűnt már, hogy ti nem vagytok közömbösek egymásnak. Na meg olyasmit említettél, hogy nem csak én mondom ezt. Ha nem csak én vettem észre ezt, akkor csak benne igazság, nem gondolod?

-Tegyük fel, hogy igazad van. Mit vársz? Mit kéne tennem. Ott a barátnője, nekem pedig Cam.

-Már nincs barátnője. -mondta egy ördögi vigyorral az arcán.

-De Emilie...

-Már nincsenek együtt. Robert szakított vele.

-Jó rendben. Akkor nincs barátnője. De akkor is. Miből gondolod, hogy ő akar tőlem valamit? -erre úgy nézett rám, mintha erre a válasz teljesen egyértelmű lenne.

-Látjuk rajtatok. Na meg beszélgettem kicsit Robbal ma reggel.

-És mit mondott? -kérdeztem rögtön, de akkor esett le, hogy túlságosan is fellelkesültem.

-Az biztos, hogy tetszel neki. Azon rágódik, hogy beléd szeretett-e vagy sem. Ugyanis sokkal erőteljesebb dolgokat érez veled kapcsolatban, mint bármelyik eddigi barátnőjével valaha.

-Kel, nem tudom mit tegyek.

-Te hogy érzel Robbal kapcsolatban?

-Nagyon jó barátom. Jó fej, el vagyunk. Szeretek vele lenni. Ha nem vagyok vele, akkor szeretnék. Könnyen zavarba tud hozni. -gondoltam a tegnap estére, mire el is mosolyodtam. -Amikor pedig megcsókolt, nem azért rohantam el, mert én nem akartam, sőt. Nagyon is jó volt, csak megijedtem. Szégyen, de így történt. Na meg beszéltem vele, és megbeszéltük, hogy egyikőnk sem szeretné, ha ez a köztünk kialakult jó barátság elveszne egy rosszul sikerül kapcsolat próbálkozása miatt.

-Igen, ezt is mesélte. Ezt te gondolod Kris. Ő ezt másképp gondolja, de nem akarta tovább feszíteni a húrt akkor, amikor ezt beszéltétek. De nem fogja feladni. -mondta, mire én sóhajtottam egyet. -Ugyan Kris. Te is szeretnéd, ha lenne köztetek valami.

-De Cam... -kezdtem bele, de Kellan közbevágott.

-Cam nekem nem a legszimpatikusabb az biztos. Jó fej gyereknek tűnik, de nekem akkor is van vele kapcsolatban egy kis rossz érzésem. Ne kérdezd miért. Báttyi megérzés.

-Van ilyen szó egyáltalán? -kérdeztem nevetve.

-Ne kötekedj, csak hallgass a bátyádra. -nevetett most már ő is, majd felállt. -Én is hallgatok rád, és megyek Nikki-hez. Nem tudja még miben lesz része az éjszaka.

-Állj, állj, állj! -kiabáltam a fülemet befogva. -Nem vagyok kíváncsi a részletekre.

-Jól van. Jó éjt húgi. Holnap találkozunk. -mondta, miközben összeborzolta a hajam, majd elment, én meg visszabattyogtam a szobámba és el is aludtam.


Két héttel később

Minden jól alakul. Kel és Nikki még akkor éjszaka hajnali 3 óra 22 perckor kibékültek. Hogy honnan tudom ilyen pontosan? Onnan , hogy az én eszes bátyám, pontosan akkor zavart fel legszebb álmomból.
A munka jól megy, és tök jól érzem magam ott. A srácok is ó fejek, Shelia meg nagyon jó barátnőm lett.
Cam-mel is jól megvagyunk, Robbal is hihetetlen mód jól érzem magam, és a többiek, Jackson, Tom Nikki és Ashley is egyre közelebb állnak hozzám. Bár az utóbbira most kicsit mérges vagyok, ugyanis már három órája itt keringünk a plázában. Az egyik üzletnél sikerült rábeszélnem, hogy én leülök egy padra, amíg ő bemegy.

Pár perc múlva a padon ücsörögve, Cam került a látóterembe. Ahogy megfordult, akkor vett észre, én pedig a ráerősített kengurut és a benne lévő kislányt.

-Cam! Hát, te hogy hogy itt vagy? Nem is mondtad, hogy van egy ilyen tündéri húgod. -simogattam meg a kislány fejét, mire a felkacagott. Viszont azt is észrevettem, hogy Cam nagyon elsápadt, és félve vette le magáról a napszemüvegét. Sokáig nem szólalt meg, ami feszültté tette a légkört. -Cam! Minden oké? -vett egy nagy levegőt, majd belekezdett.

-Nem fogok hazudni Kris! Az csak rontaná a helyzetet. -ennek a két mondatnak a hatására, nagyon rossz érzés kerített hatalmába.

-Mi ez az egész Cam?

-Ő itt Evelyn. A kislányom.

Cam és Evelyn

Michael Clarke Duncan (de gondolom őt mindenki ismeri)

A Shelia-tól kölcsönkapott ruhadarabok

Shelia