16. fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam friss fejezetet, remélem azért még akadtok páran akik kíváncsiak vagytok a folytatásra.
Ha eddig nem is, karácsonyra mindenképp megembereltem magam, és összehoztam valamit, ami remélem tetszeni fog.
Boldog karácsonyt nektek!


16. fejezet

Reggel mikor keltem, Robert megint nem volt mellettem. Már megint ő kelt előbb. Nem lesz ez így jó. Ahogy feljebb húztam magam, hogy ülő helyzetbe kerüljek, megéreztem az izomlázat. Látszik, hogy tegnap nagyon igyekeztem a kiengesztelés érdekében. Ekkor kinyílt a fürdő ajtaja, ahogy Rob jelent meg egy szál törülközőben, ami a dereka köré volt tekerve.

-Jó reggelt álomszuszék! -jött oda hozzám és megkaptam a reggeli csókomat, ami kissé hosszabbra sikeredett.

-Hmm. Jó reggelt. -sóhajtottam miközben nyújtóztam egyet, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt. Vagyis jobban belegondolva: Nagyon is jól jött. Robert nagy szemekkel nézett végig rajtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy a takaró alatt meztelen vagyok és a nyújtózkodásnak köszönhetően már a takaró sem takar túl sokat. Rob a nyakamat kezdte apró puszikkal borítani, majd egyre lejjebb haladt velük. - Mi van nagyfiú? Nem sikerült tegnap kiengesztelnem téged? -kérdeztem nevetve.

-Ami azt illeti nagyon is sikerült. Méghozzá látható nyomokkal. -mosolygott úgy, hogy az összes foga kilátszott. Erre nagyot néztem.

-Micsoda?

-Szereztem pár harci sebesülést az éjszaka. -vigyorgott még mindig.

-Mutasd! -nem tudom, valahogy nem töltött el nagy örömmel, hogy "megjelöltem" vagy mi. A nyaka ki volt szívva, a vállán harapásnyomok éktelenkedtek, a hátát pedig karmolások tarkították. -Jézusom! Ne haragudj! Nem fáj? -kérdeztem ahogy végig simítottam a sérüléseken.

-Dehogy is! Sőt! -hajolt felém és újból megcsókolt.

-Sőt?

-Sőt, felizgatnak. - mondta, majd nem hagyott időt, hogy méltatlankodjak.


(Jackson szemszöge)

Itthon ülök és nézek ki a fejemből. Ezt csinálom mióta elköszöntem Shelia-tól. Nagyon jó volt vele találkozni. Az elején csak beszélgettünk, de aztán valahogy máshogy jöttek a dolgok és szexbe torkollott az egész. Shelia-val. Nem bántam meg. De nem is tudom mit kellene, hogy csináljak. Majdnem öt éve nem találkoztunk és most ahogy meglátjuk egymást egymásnak esünk? Hogy van ez? A telefonomat szorongatom és már 2 órája Shelia nevét bámulom a képernyőn arra várva, hogy sikerüljön rávennem magam a tárcsázásra. De min pöcsölök ennyit? Meg kell nyomni a gombot aztán beszélni és kész. Nem nagy ügy. -Határoztam el, és gyorsan, amíg még legalább ennyire határozott vagyok, megnyomtam a gombot. Csakhogy amint megnyomtam, minden eddig összeszedett bátorságom elszállt, de nem volt az a pénz, hogy kinyomjam és nevetségessé tegyem magam előtte. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi fel.

-Ne vedd fel! Ne vedd fel! -kántáltam mint valami mantrát, de nem volt szerencsém.

-Háló? -szólt bele, mire megfagyott bennem a vér.

-Shelia! Szia. Mi van veled? -hülye barom. Jobb szöveg nem jutott eszedbe?

-Jackson?

-Igen én vagyok.

-Oh hát, nincs semmi. Veled?

-Velem se. Arra gondoltam, nem lenne kedved összefutni valamikor?

-De, de igen.

-Esetleg 6-kor?

-Nagyszerű.

-Megyek érted oké?

-Köszi. Akkor majd találkozunk. -mondta, majd kinyomta. Szükségem lesz valakinek a segítségére. Tom nem lesz jó. Neki csak egy éjszakára kellenek a csajok. Ő nem tud segíteni. Kel tudna, de Rob talán még jobban. Ő is nemrég jött össze Kris-szel. Tárcsázni is kezdtem. Már azt hittem nem fogja felvenni, mikor végül beleszólt.

-Mi van? -o-ó nem jókor.

-Bocs Rob. Gondolom megzavartam valamit.

-Hát az biztos, hogy nem a legjobbkor.

-Akkor inkább hívjalak vissza egy óra múlva?

-Mondd gyorsan. Egész nap nem leszek elérhető. -elmondtam neki nagy vonalakban fél perc alatt mindent. Viszont nem volt valami nagy segítség, annyit mondott, hogy hozzam önmaga és legyek őszinte. Hát kösz. Basszus! Volt már pár barátnőm. Most mitől parázok ennyire?

*****

Másnap reggel Shel mellett keltem. A este nagyon jól sikerült. És mostantól hivatalosan is a barátnőm. Ő még aludt, így én néztem. Gyönyörű. És egyedi.

(2 hónap múlva)

(Kristen szemszöge)

Gimnázium befejezve, a barátaimat imádom és Rob-ba is minden egyes perccel egyre jobban beleszeretek. Van egy családom is, bár nagyon hiányzik az igazi. Van hogy éjszaka kimegyek a erkélyre és a csillagokat nézve azon gondolkodom, hol lehet most Cameron. Miért nem keres? A mi kapcsolatunk nagyon szoros volt, így biztos vagyok benne, hogy ha tehetné, biztosan keresne, de vagy nem teheti, vagy... a másik variációba bele sem akarok gondolni. Most is épp ezen gondolkodtam, amikor Rob ölelt át hátulról, félbeszakítva gondolataimat.

-Indulnunk kell. -mondta mire ránéztem az órára és teljesen igaza volt. Ma Shelia meghívott miket magához. A húgával, Dakota-val lakik és annak barátjával. A testvére neki sem vér szerinti. A szülei fogadták be. Aztán az apjuk bekattant és kitagadta a lányait. Úgyhogy most ketten laknak együtt. Vagyis úgy pár hónapja költözött oda ő is. Róla kb semmit sem tudok. Shel nem mesélt róla semmit. És ott lesz Jackson is. Nagyon örültem nekik, hogy összejöttek. Számomra annyira hihetetlen, hogy egy régi ismerőssel összehoz a sors évekkel később, és akkor jönnek  rá az illetők, hogy mennyire is egy hullámhosszon vannak.

-Oké. Csak átöltözöm. -bementem a gardróbba, majd egy krém színű nadrágot vettem fel fehér pólóval és zöld topánnal. 

Visszaérve a szobába magamra aggattam néhány kiegészítőt, majd egy táskába beledobáltam a szükséges dolgokat majd indultunk is. Az út nagy része csendben telt. Én csak nézte az ablakon keresztül a mellettünk elsuhanó tájat. Mikor odaértünk, Rob kisegített a kocsiból és mire feleszméltem volna, Shel már ott is volt a nyakamban.

-Kris beszélnem kell veled. Most. -szinte megijedtem. Ő is meg volt rémülve. Mi történhetett?

-Jól van. Rob, menj csak be, mi is nemsokára jövünk. -mondtam, majd Shelia-val a kertben lévő egyik padra ültünk. -Mi a baj? -kérdeztem, de  válasz helyett csak a kezembe nyomott valamit. Mikor megláttam, mi az, nem találtam a szavakat. Egy pozitív terhességi teszt. -Shel, ez nagyszerű! -ölelgettem meg.

-Gondolod?

-Miért te nem?

-Nem az, csak hirtelen jött. És Jack-kel is csak nem régóta vagyunk együtt. Mit fog szólni? 

-Örülni fog. Szeret téged. És Jack nagyon jó apa lesz. Felelősség teljes, és tudja mit kell tennie.

-Hát ez az. Tudja, de vajon ezt is szeretné? 

-Ne félj Shel. Biztosan örülni fog.

-Remélem. ölelt meg, majd bementünk a házba a többiekhez.

-Sziasztok! -köszöntem amikor megláttam a nappaliban Jacket, Dakota-t és Robot.

-Szia, te biztosan Kristen vagy. -pattant fel a kanapéról Dakota és egy csontropogtató ölelésben részesített. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi, van benne erő.

-Igen. Te pedig Dakota. -az este folyamán sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy 18 éves és kb fél éve van együtt a barátjával és rengeteg mást. Nagyon kedves lány. Úgy tudtam itt lesz a barátjai is, de ő végül csak később jön. Valami közbe jött. Ahogy ezt végig gondoltam, hallottam, hogy nyílik az ajtó és kiabált valaki.

-Megjöttem! -nagyon ismerős volt a hang, mire megfagyott ereimben a vér. Aztán mikor megjelent az ajtóban, azt hittem elájulok. Dakota nevetve rohant hozzá hogy a karjaiba ugorjon. Én csak álltam ott, mint egy idióta és pörgött az agyam. Az első gondolatom az volt, hogy el kell tűnnöm innen. A lehető leghamarabb. Csak rohanni akartam. El innen, bárhová. De az túl gyáva dolog lett volna. Eddig a rémület volt ami bennem volt, de most átváltott haraggá. Ilyen közel volt hozzám. Nem keresett. Nem kíváncsi rám. Hát jó. Akkor úgy fogom kezelni, mint egy idegent. Így talán egy kicsit ő is szarul fogja érezni magát. Már ha érdekli egyáltalán valami, ami velem kapcsolatos.

-Stew! Valami baj van? -kérdezte mellőlem Jack, mire észbe kaptam és láttam, hogy a többiek már bemutatkoztam az újonnan érkezőnek, aki hatalmas szemekkel bámul rám. Na mi van Cam? Hirtelen ért a dolog?

-Szia! A nevem Kristen Stewart. Te biztosan Cameron vagy. Már sokat hallottam rólad.

-Miért csinálod ezt Kris? -kérdezte, ami váratlanul ért? Most mi van? Nem estem ki a szerepemből.

-Még is micsodát?

-Kérlek. Sajnálom. -erre már felment bennem a pumpa.

-Sajnálod? Váratlanul fog érni ha azt mondom, hogy ezt nem hiszem el? Ugyan Cam. Inkább ne mondj semmit, csak ne hazudj.

-Hagyd, hogy elmagyarázzam.

-Mi ez az egész? -kérdezte Dakota kicsit elhúzódva Cam-től.

-Dakota, Shel, ő itt a testvérem. -erre mindenki döbbenten nézett hol rám, hol Cam-re.

-Ja, hogy még mindig így gondolod? -kérdeztem gúnyosan. Cameron megelégelhette ezt a stílust, mert a következő mondta már kissé agresszívre sikerült.

-Mi a faszért ne gondolnám így? -kérdeztem szinte kiabálva.

-Cameron. -szólt rá Robert és odajött hozzám, majd védelmezően átkarolt.

-Szeretnék haza menni. Nem érzem valami jól magam. -mondtam Rob-nak, majd Cam felé fordultam és a szemébe nézve közöltem folytattam -Felfordult a gyomrom.

-Kris kérlek. -jött közelebb és elkapta a karom ahogy az előszoba felé indultam. Erre még az eddiginél is idegesebb lettem, amit már azt hittem nem lehet fokozni, de neki sikerült.

-Ne érj hozzám! -sziszegtem, de mivel még mindig nem engedett el, lassan tagolva, egyre hangosabban ismételtem meg az előző mondatom. Erre már végre eleget tett a kérésemnek.

-Csak hallgass meg.

-Most nem megy. Ez most nagyon hirtelen jött. Shel beszélhetnénk? -néztem rá a végén, mire bólintott és kijött velem. Az autóig mentünk, majd csak ott szólaltam meg.

-Ne haragudj. Nem akartalak felidegesíteni. Neked nem szabad idegesnek lenned.

-Ugyan Kris. Nem tehetsz róla. Oké, ideges lettem, de csak mert hogy lehet ilyen ez a barom? Jó, megmondom őszintén nem értek a dologból semmit kb, de annyit iden, hogy a testvéred és nem keresett téged. Megértelek.

-Köszönöm. -öleltem meg. -És mondd el Jackson-nak. Minden oké lesz. Nem hogy oké, a lehető legcsodásabb.

-Ma elmondom neki. Este. -aztán hívj a reakció miatt. -mondtam, majd Rob is kijött hozzánk.

-Bocs, nem jöttem túl korán?

-Dehogy. Mehetünk. -adtam a szájára egy gyors puszit, majd elköszöntem Shel-től és indultunk is. Egy darabig csendben voltunk, de gondoltam, hogy magyarázatot kell majd adnom Robnak a viselkedésem miatt. E nem is váratott sokáig magára.

-Van kedved mesélni? -kérdezte a kezét a combomra simítva. Egyáltalán nem volt kedvem mesélni, de Rob tudni szerette volna a történetet, én pedig szerettem volna, hogy tudja.

-Tudod meséltem, hogy a szüleink halála után én intézetbe kerültem, a bátyám pedig eltűnt. Minden nap, minden percében vártam, hogy megjelenik és kivisz engem arról a szörnyű helyről, de nem jött el. Aztán az jutott eszembe, hogy mi van, ha bajba került és azért nem keres. Vagy talán követte a szüleinket. Lassan kezdtem feladni. Erre itt megjelenik. A történet ennyi.  De az, hogy végig ilyen közel volt hozzám és nem keresett, rosszul esik. Már nem érdeklem. Megértettem. De akkor meg mi a fenét akart megmagyarázni, azt nem tudom.

-Most lehet azt várod, hogy mondjak valami okosat, de nem fogok. Azt kell tenned, amit te helyesnek vélsz. Te ismered őt és az előzményeket. Helyesen fogsz dönteni és cselekedni. Ne aggódj, minden rendbe jön. -iszonyú jól esett, hogy megért és ilyen aranyos velem. Hirtelen vágyat éreztem iránta. Adtam egy puszit az arcára majd még egyet kicsit lejjebb és még lejjebb, egyet a szája szélére, majd a nyakát kezdtem puszikkal borítani. -Kris, kérlek, légy egy kicsit türelmes.

-Ugyan már. Jó múltkor valami olyasmit mondtál, hogy próbáljuk ki kocsiban. Itt a tökéletes alkalom. -mondtam miközben a mellkasát simogattam egyre lejjebb.

-Hű! Csak addig várj, amíg félre állok.

-Hmm inkább nem. Ez is egy kis ösztönzés, hogy minél hamarabb leállj.

-Hidd el, már eléggé ösztönöztél. -nézett rám jelentőségteljesen, mire nekem eszembe jutott valami. Lehúztam a sliccét és elővettem már majdnem tettre kész férfiasságát, majd simogatni kezdtem.

-Te jó ég Kris. Főúton nem tudok félreállni. 5 perc és meg tudunk állni.

-Teljesen jó. Addig elszórakoztatom magam. -vigyorogtam, majd oldalra hajoltam, hogy a számban tudjam eltüntetni.

(Robert szemszög)

Bassza meg! Kris ezt komolyan gondolta? Csak komolyan gondolhatta, mert már cselekszik is. És milyen fantasztikusan uhh. A levegőt kapkodom és alig tudok a vezetésre koncentrálni. Csak ne okozzak karambolt! Még három perc addig elmegyek! A picsába, azt hogy fogom kibírni? Piros lámpa. Nagyszerű. Még ez is gátol. Kihasználtam az időt, hogy legalább Kris hajába tudjak túrni. Becsukott szemmel hátradöntöttem a fejem és élveztem a Kris nyújtotta spontán meglepetéseket. Arra eszméltem fel, hogy dudálnak mögöttem. Ja hogy már zöldre váltott a lámpa. Indítottam és kihasználva, hogy egy autó sem hajtott előttünk, rátapostam a gázra. Alig voltunk 2 percre a helytől, ahol végre meg lehet állni, amikor megéreztem az orgazmus első hullámait. A francba. És elért. Intenzív volt és hosszú. Mire észbe kaptam már vagy 200 méternyire voltunk attól a helytől, ahol akkor jártunk, amikor még tiszta volt az agyam. Úr isten. Mi lett volna, ha neki megyünk valaminek? Kris feje jelent meg mellettem egy önelégült vigyorral, mire felsóhajtottam.

-Baszd meg Kris! Ilyet többet nem. -mondtam, közben leálltam az út szélére.

-Talán nem élvezted? -kérdezte még mindig azzal az önelégült vigyorral az arcán. Tudta jól a választ.

-Úgy nézek én ki? -nevettem fel. Még mindig becsukott szemmel,  hátradöntött fejjel, gyorsan vettem a levegőt. Mikor kinyitottam a szemem, azt láttam, hogy Kris a sminkjét próbálja helyrehozni a tükörben. -Ohó, nem szívem! Felesleges sminkelni. -mosolyogtam rá, majd megfogtam és az ölembe húztam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. Közben a nadrágját húztam le róla, a bugyiját meg félre és két ujjal belé hatoltam. Már nem kellett sokat dolgoznom rajta, teljesen nedves volt, így ujjaimat kirántottam és farkamat küldtem a helyükre, mire felnyögött. Már amennyire a hely engedte mozogni kezdtem, közben pólóját felhúztam a nyakáig, majd melltartóját félretolva a melleit kezdtem kényeztetni. Egyre hangosabbakat nyögött. A nyakamat kezdte finoman szívogatni. Éreztem, hogy már nincs sok hátra Kris-nek, így még inkább hajszoltam a gyönyört. Mikor a kapujába ért, sikítani kezdett. Ez a hang nekem is megadta az engedélyt az élvezéshez, így egyszerre sikerült a csúcsra érnünk. Mikor vége lett, Kris a mellkasomra dőlve pihegett, én meg a haját simogattam. Ekkor sírni kezdett. Tudtam, hogy a bátyja miatt.

-Minden rendben lesz. -adtam egy puszit a homlokára. Egy kis ideig a hátát simogattam és halkan dúdoltam, hogy megnyugodjon, majd mikor sikerült neki, mindketten próbáltunk normális kinézetet varázsolni magunknak. Amikor nagyjából sikerült, hazaindítottunk.

*****

Másnap reggel a telefon csörgésére ébredtem úgy fél 11 fele. Próbáltam kitapogatni a telefont a kezemmel, de az leesett az éjjeli szekrényről, így muszáj volt kibontakoznom Robert öleléséből, hogy a telefon után tudjak nyújtózkodni.

-Ugye tudod, hogy megőrjítesz. -hallottam Rob reszelős hangját mögülem, miközben a csípőmet megragadva magához szorított. -Hallgattasd el az a telefont. -morgott. Mikor végre elértem a mobilt, csukott szemmel vettem fel. 

-Igen? -szóltam bele álmosan.

-Kris! Elmondtam Jackson-nak. -hallottam meg Shelia hangját.

-Mit csináltál? -ültem fel hirtelen, mire Rob ijedten nézett rám.

-Te buzdítottál, hogy mondjam el neki. Hát megtettem. Vagy nem kellett volna? -kérdezte aztán megrémülve.

-Dehogynem. Nagyon, nagyon jól tetted, csak hirtelen jött, azért kérdeztem vissza. És hogy fogadta? -nagyon reméltem, hogy jól. A számat rágva vártam a választ.

-Már a neveken gondolkodik! -sikította el magát, mire én is így tettem.

-Jézusom! Mi történt? -kapta fel a fejét Rob, mire csak megráztam a fejem, hogy nincs gond.

-Ott van veled Rob? -kérdezte Shel.

-Igen, de ne aggódj, nem hallott semmit.

-Jajj nem azért. Holnap ráérsz? Bejelentenénk mindenki előtt.

-Nem is tudom Shel. Nem biztos, hogy jó ötlet megint odamennem.

-Ja igen. Cameron. Jólvan. Akkor viszont holnap összefutunk és megbeszéljünk mi legyen oké?

-Dehogy. Miattam ne halasszatok. Akkor majd kitalálok valamit.

-Nem Stew. Szeretném, ha mindenki velünk együtt örülne, és az úgy nem fog meg történni, ha így állsz a bátyáddal. Szóval holnap találkozunk és megbeszéljük mikor mi és hogy legyen. Nincs ellenvetés.

-Értettem főnökasszony. -mosolyogtam. -Köszönöm.

-Ne köszönd. Nincs mit. Na majd beszélünk mennem kell. Szia Kris.

-Szia.

-Shelia volt? -kérdezte Rob.

-Igen, ő.

-És minek örültetek ennyire?

-Nem tudom, szabad-e erről beszélnem. -vigyorogtam, majd adtam egy puszid Robert arcára, csakhogy ő visszahúzott magához.

-Naa! Egy rendes csókot kérek! -szólt rám, majd hevesen megcsókolt. -Hidd el, hogy ki tudom szedni belőled valahogyan. -kacsintott.

-Ó, abban biztos vagyok. Csakhogy mennem kell, mert elkésem.

-Szóval nem mondod el?

-Shel babát vár! -jelentettem ki még mindig vigyorogva, Rob pedig kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Komolyan? És Jack tudja már?

-Igen. Tegnap este tudta meg.

-És mit szólt?

-Már a neveken gondolkodik.

-Tök jó, hogy ilyen jól megvannak. Honnan is késel el?

-Tudod, próbálok állást szerezni valahol. A bár jó hely, de nem elég, most hogy nincs suli.

-Biztos? Így nem fogsz tudni bejönni hozzám a hangszerboltba.

-Tudom. De majd te fogsz jönni.

-Jajj! Ne menj még!

-Percek kérdése és itt lesz Ashley.

Pár perc múlva tényleg meg is jelent.

-Kris, ahogy elnézlek még nem voltál kint. Csodás idő van. Imádom a nyarat. -Egy fehér ujjatlant és egy felül fűzős szoknyát adott rám, egy magassarkú szandállal és egy barna táskával, majd Ash még a kezembe nyomott egy farmer felsőt, hátha későn jönnék és hűvösebb lenne. 

Bedobáltam a táskába a szükséges cuccokat, majd visszamentem a szobába, hogy elköszönjek Robert-től, de nem volt ott, így a fürdő felé vettem az irányt. Éppen fogat mosott.

-Szia Majd jövök. -mondtam, majd adtam egy puszit az arcára.

-Nem mehetnék veled?

-El tudsz készülni 2 perc alatt?

-Legyen öt.

-Robert, már így is késésben vagyok.

-Ugyan már kicsim. Sietek. Ja és ha én vezetek akkor akár negyed óra múlva is indulhatnánk.

-Oké, de akkor is én vezetek.

-Majd megbeszéljük. Addig előszednél nekem valami ruhát?

-Hogyne. -amíg ő befejezte reggeli teendőit én választottam neki cuccot, majd kijött, felöltözött és indultunk.

*****

(Robert szemszöge)

-El tudod ezt hinni? Azt hittem nehezebb lesz. Már az első helyen felvettek! -ugrott Kris a nyakamba amikor kiértünk egy elég jó kávézóból. Próbáltam vele örülni, de nem sikerült teljesen. Én örülök annak, hogy felvették, de nem annak, hogy ki és miért. -Rob nem is figyelsz rám. Örülsz egyáltalán? -állt meg velem szemben és megfogta mindkét kezem, úgy nézett rám.

-Persze, hogy figyelek. Csak hát örülök is, meg nem is. -kérdő pillantását látva magyarázatba kezdtem. Látnod kellett volna, hogy nézett rád a főnököd.

-Ja, Mr Porter a probléma. Miért? Hogy nézett?

-Úgy, ahogyan csak nekem szabad.

-Aranyos vagy, amikor féltékenykedsz. -mondta és egy puszit kaptam az arcomra, majd indult volna tovább de én elkaptam a kezét.

-Nem Kristen, én komolyan beszélek. Nekem nem szimpatikus.

-Nem lesz semmi gond. Gyere, menjünk haza. Ünnepeljük meg. -kacsintott egyet. Egy ilyen ajánlatnak ki tud ellenállni?

Scott Porter (az új főnök)

15. fejezet

15. fejezet


-Jackson? -hallottam meg egy döbbent és hitetlenkedő hangot a hátam mögül.


-Shelia. Hű, de rég láttalak. Mi van veled? Rengeteget változtál.

-Régen bizony.  Hát, változtam...gondolom a legtöbb változást a tetoválások okozzák.

-Hát az biztos, hogy régen teljesen más volt a stílusod. -nekem egyre furcsább volt a beszélgetés

-Bocs, hogy közbe szólok, de ti honnan ismeritek egymást? -kérdeztem, csak hogy egy kicsit kitisztuljon a kép a fejeben, mire mindketten mosolyogva néztek rám.

-Még általánosból. Először nem voltunk valami jóban. De aztán amikor folyamatosan egymás mellé ültettek minket, összebarátkoztunk. Nyolcadik óta nem láttuk egymást. Azóta nem is igazán beszéltünk.

-Valaki minket is bemutatna? -kérdezte Ashley. Idegesítette, hogy most ő az aki kimaradt a dolgokból.

-Srácok, bemutatom a kolléganőmet egyben egy új barátnőmet, Shelaia-t. Shelia, ők Nikki, Ashley, Tom, Kellan és Rob. Jacksont meg már mint kiderült ismered.

-Sziasztok! -köszönt mosolyogva. Örülök, hogy megismertelek benneteket, de vissza kell mennem dolgozni. Kris, neked is így kellene tenned.

-Shel-ek igaza van. -mondtam, majd a pult mögé mentem és onnan kérdeztem őket. -Mit kértek srácok? -ők mind felsorolták, és én adtam is ki nekik. Gondolhattam volna, hogy ha ők inni jönnek, nem lesz nyugodt az estém (mint arra már felkészültem a hely mai forgalmát elnézve). Na nem baj. Jót nevettem rajtuk amikor már kissé spiccesebb állapotba kerültek. -Hé! És ki fog titeket haza vinni? -kérdeztem, amikor már mindannyian eláztak.

-Majd te. Műszakban úgysem ihatsz, nem igaz? -mutatott rá Tom.

-Jól van. Ezt jól kitaláltátok, de több ilyen nem lesz. -nem arról volt szó, hogy nem akartam őket haza vinni, mert nagyon szívesen, de ha már ők a sárga földig itták magukat, gondoltam egy felest azért én is megérdemlek. Na mindegy. Legalább tiszta fejjel tudom végigröhögni őket. Tom például kikezdett egy leszbikus csajjal. A lány már akkor közölte vele a nézetit, amikor megvilágosodott előtte, hogy Tom mit akar tőle. Kel és Nikki egy félreeső boxban voltak elfoglalva egymással, Ashley lelépett egy sráccal, Jacksont nem láttam sehol. Ahogyan Shelia-t sem. Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy nem messze egy asztalnál ülnek és beszélgetnek. Robert ült előttem a pultnál egy pohár tömény társaságában és egyre inkább elvetett a sulykot a perverz szövegeivel kapcsolatban. Ez még nem is lett volna olyan nagy probléma, ha nem ülnek mind a két oldalán. Én csak mosolyogtam rajta, de amikor oda hajolt hozzá az egyik oldalán ülő csaj, jobban kezdtem figyelni. De amikor meghallottam, hogy mit mond neki, felment bennem a pumpa.

-Látom a csaj nem igazán bevállalós. -nyilván azt hitte, hogy Rob nem ismer, csak fel akar szedni. -Én bármire nyitott vagyok. -kacsintott egyet.

-Bocs, de nem.

-Ugyan már. Ő nem lesz benne semmiben. Velem azt csinálsz, amit akarsz.

-Próbáltam finom lenni, de akkor most kimondom nyíltan: Nekem csak ő, vagyis a barátnőm kell -mutatott felém - akivel konkrétan tudom, hogy miket fogok művelni. Ja, és szedj már le egy kicsit a fél tonna vakolatból. -hát ezt benézted ribanc. -vigyorogtam magamban. A csaj sértődötten elment, Rob pedig felém fordult. -Mi van? Csak nem tetszett a jelenet? -kérdezte. Úgy látszik, nem csak magamban vigyorogtam. Még részegen is nemet mondott egy ajánlatra. Jujj de boldog vagyok. Válasz helyett, csak a pultra ültem vele szemben és hevesen megcsókoltam.

-Szerinted? -kérdeztem, miután elváltak ajkaink. Vissza akartam menni a pultba, de ő megragadta a derekam, majd a tarkómnál fogva visszahúzott magához. Mikor ajkai már a nyakamra tértek, eltoltam magamtól. -Otthon nagyfiú. -mondtam, majd visszatértem a munkához. Idő közben valamivel többen lettek, de nem volt egészen telt ház. Ettől függetlenül egész munkaidő alatt megállás nélkül kellett dolgozni, nem volt megállás. Már csak öt perc volt hátra a munkaidőből, amikor leejtettem egy kupakot.

-Úristen. Most komolyan olyan sokat számít az az öt perc? -kérdezte Rob.

-Az már nem sok. Várd ki.

-Én eddig türelmes voltam, de ha ilyen még sokszor fog történni, nem fogok bírni magammal és itt, ezen a pulton teszlek magamévá. -egész este ilyeneket mondott. Így próbáljon meg valaki a munkára koncentrálni?

-Mégis milyenek fognak történni?

-Hogy lehajolsz, vagy hogy itt előttem nyújtózkodsz azokért az üvegekért. -mutatott a polc tetején elhelyezett italok felé.

-Nem tehetek róla, hogy kicsi vagyok.

-Kicsi, és formás.

-Na jó, még 3 perc ezt már komolyan kibírod. -mondtam, majd tettem a dolgom a hátralévő időben. Amikor letelt, elindultam, hogy átöltözzek. Nagyon siettem, hiszen még a többieket is össze kellett szedni, aztán ki tudja ki, hol csavarog. Amikor visszamentem Robhoz, ő az ölébe rántott és ahogy hirtelen odaérkeztem, éreztem, hogy valami kemény nyomódik a fenekemnek. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek mi az. Kérdőn néztem Robra, mire úgy válaszolt, mintha teljesen egyértelmű lenne.

-Nem értem min lepődsz meg. Már egy ideje mondom neked itt, hogy mi a helyzet. Máskor majd kiabálok, hogy -és itt valóban elkezdett kiabálni- Kristen, áll a farkam! -mi a franc? Rögtön a szájára tapasztottam a kezem, de már késő volt.

-Ccssss. Robert! Elment az eszed?

-Te vetted el.

-Vagy inkább a pia. -morogtam csak magamban, majd felhúztam a székről, hogy a többieket megkeressük. Ashley-t nem kellett keresni, mert korábban lelépett, Nikkit és Kel-t hamar megtaláltuk, Tomot egy kisebb hölgycsokor vette körül, onnan szabadítottuk ki, de Jackson nem volt sehol. Felhívtam, hogy megtudjam még is merre járhat, de nem volt túl jó ötlet. Elég intim helyzetben lehetett a hangok alapján.

-Menjetek csak haza, majd találkozunk. -ennyit mondott, majd ki is nyomta.

Nikki-t és Kel-t belöktük hátra a kocsiba. Elszakíthatatlanok voltak, folyamatosan egymás szájában voltak. Már terveztem is, hogy kerülővel megyek haza, hogy gyorsabban hazaérjünk, ugyan is lehet, hogy kerülő út, de ott nincsenek lámpák, így gyorsabb. Tom melléjük került, Rob pedig mellém. Pedig szívem szerint fordítva ültettem volna be őket, hogy Robert biztos viselkedjen. Így az út felénél belegondolva tényleg jobb ötlet lett volna. Tom hátul folyamatosan panaszkodott, hogy testvérem és barátnője hamarosan egymásnak esnek és ő ennek nemhogy szem és fültanúja nem akar lenni, de egy légtérben sem akar lenni velük közben. Rob pedig folyamatosan a combomat simogatta. Hiába tettem vissza a kezét az ülése szélére, valahogy mindig visszatalált az én térfelemre. Az egyik kereszteződésben állás utáni indulásnál Rob elismerően kezdett hümmögni, mire ránéztem, láttam, hogy ő a jobb kezemet nézi.

-Mást kéne most úgy markolgatnod, mint azt a váltót.

-Fogd be Rob! -rivallt rá hátulról Tom. -Örüljetek, hogy ha hazaértek mehet a móka. Nekem ma nem jött össze.

-Az jutott eszembe, hogy ki kéne próbálnunk kocsiban.

-Feladom. -sóhajtott Tom színpadiasan és hátradőlt. -Kris, nem kapcsolnál rádiót jó hangosan, hogy ne kelljen hallgatnom a perverz barátodat?

-Nyugalom Tom, pár perc és otthon vagyunk. -őt is hozzánk hoztam, hogy ne kelljen még oda is kitérőt tenni. Leparkoltam a ház előtt és kitessékeltem a már igencsak összegabalyodott párocskát a kocsiból, be a házba, Tom ment magától is és segített nekik -talán még ő volt az aki viszonylag józan maradt - Robot viszont úgy kellett kirángatnom a kocsiból. Mikor nehezen, de sikerült beérni a házba, bezártam az ajtót és Roberttel az oldalamon felmentem a szobámba. Vagyis jobban mondva felrángattam szegényt a lépcsőn, és belökdöstem a szobába, majd az ágyra.

-Hmm, ez az. Végre első menet. -nyögte elismerően, de én kimentem a szobából ezzel magára hagyva őt. Megnéztem, hogy Kellan-ék rendben a helyükre értek-e, és hogy Tom hova lett. Be sem kellett nyitnom Kel szobájába, már hallottam, hogy mindketten ott vannak. Tovább mentem és a vendégszobába benyitva egy a lefekvéshez jésülődő Tomot találtam.

-Hello. -köszönt, miközben az ágyat igazgatta.

-Segítsek valamit?

-Nem kösz, minden oké. Most már csak aludni akarok. Jó, mást is, de most csak erre van lehetőségem. -mosolyodott el.

-Legközelebb segítek valahogy egy csajt összehozni neked.

-Kösz.

-Jóéjt Tom.

-Szép álmokat Kris. Ja és készítsd ki Robot. -kacsintott egyet, mire felnevettem.

-Majd igyekszem. Már ha még ébren lesz, mire oda érek. -erre velem együtt nevetett majd kiléptem a szobából és a konyhába mentem. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd visszamentem a szobámba.

Mint gondoltam, Robert már aludt. Felkaptam a hálócuccom és a fürdőbe vonultam. Lezuhanyoztam és úgy döntöttem, hajat most nem mosok. Holnap -vagyis ma- úgy is meg kell majd mosni a jótékonysági vacsora miatt. Felöltöztem, fogat mostam, majd visszamentem a szobámba és Rob mellé bújtam, majd betakartam magunkat és olyan fáradt voltam, hogy azonnal el is aludtam.

*****

Délután keltem fel. Üres volt a szoba. Pedig esküdni mertem volna, hogy Robert-tel aludtam el. Felkeltem, majd a fürdő felé vettem az irányt, hogy megnézzem ott van-e. Jól tippeltem. A zuhanyzóban volt, háttal nekem. Eszembe jutottak a piszkos dolgok, amiket ő mondott még az éjszaka. Levettem a ruháimat és beálltam mögé, de még mindig nem vett észre. Elkezdtem beszappanozni a hátát, mire ugrott egyet ijedtében.

-Jó reggelt! -köszöntem neki, miután megfordult.

-Már jócskán elmúlt reggel. -jegyezte meg mosolyogva, majd egy csókot nyomott a számra.

-A reggelünk valahogy egészen máshogyan telt ha jól emlékszem. Bár nem tudom, te mennyire emlékszel.

-Erre a kérdésre bárhogyan is felelek, sehogyan sem fogok belőle jól kijönni.

-Pontosan. Szóval?

-Jól van, akkor őszinte leszek és utánam a vízözön. Nagyon halvány emlékeim vannak. Az például, hogy hogyan jutottunk haza, teljes sötétség. -erre felnevettem. -Mi az?

-Akkor arra sem emlékszel, hogy Tom-ot az őrületbe kergetted haza felé. -nevettem még mindig.

-Mivel? -fintorodott el.

-Ó semmi különössel. Csak kicsit perverz voltál, és szóvá is tettél dolgokat, illetve megosztottál velünk dolgokat.

-Szerintem jobb, ha nem kérdezek többet.

-Szerintem is. Inkább váljanak tettlegessé a dolgok én arra szavazok.

-Benne vagyok.


(Ashley szemszöge)

Basszus, már négy óra és a Lutz család fél nyolcra jótékonysági vacsorára hivatalos. Minden sminkcuccot bedobtam a a kocsiba a fodrászkellékekkel együtt, majd magamból is valami normálisan kinéző emberszerű lényt varázsoltam és már száguldottam is úti célom felé. Az éjszakám elég jól telt. Egy sráccal szórakoztattuk egymást- Legyen elég ennyi. Amikor odaértem, leállítottam a motort és kirobbantam az autóból. Csengettem, majd miután Mary ajtót nyitott szinte berohantam a lakásba.

-Ne haragudj Mary, de már alig van időnk, úgy hogy nagyon sietek. Amúgy jó a hajad. -kiabáltam még vissza a lépcsőről. Benyitottam először Kel szobájába -ugyan is ez esett előbb útba - és láttam, hogy Kellan és Nikki még alszanak.

-Ébresztő! Fiatalok, gyerünk, késésben vagyunk! -kiabálásomra ijedten ültek fel és néztek körül.

-Honnan vagyunk késésben? -kérdezte álmosan Nikki.

-A jótékonysági vacsoráról.

-Arra én úgysem megyek, úgyhogy jóéjt. -dőlt vissza és már vissza is aludt. Kellan is követte volna barátnője példáját, de én nem engedtem.

-Kellan, te viszont mész, úgyhogy most azonnal indulás a fürdőbe és fürödj le. Én 20 perc múlva visszajövök és öltöztetlek. Ha nem leszel kész mire visszajövök, nagy bajban leszel. -mondtam, majd kivonultam és folytattam utamat Kris szobája felé.

Kopogás nélkül nyitottam be, de nem volt ott senki, így átmentem a fürdőbe, ahonnan jellegzetes hangok szűrődtek ki. Benyitottam, de nem vettek észre. Szerencsére nem lehetett látni belőlük semmit.

-Kristen Stewart! Most gyere onnan kifelé. Alig van időnk!

-Mi a franc? -hallottam meg Robert hangját. -Bassza meg! Ashley, most azonnal takarodj ki innen.

-Kris nélkül nem.

-Mindjárt megyek Ashley.

-2 perc. -mondtam, majd visszamentem a szobába.


(Robert szemszöge)

Hihetetlenül mérges voltam Ashley-re. Bejön miközben mi Krissel éppen intim dolgokat művelünk hogy finoman fejezem ki magam, erre még ő adja parancsba, hogy 2 perce van Kristennek, hogy kimenjen? Hogy a picsába gondolta ezt?  Miután kiment, én újra elkezdtem mozogni, de Kris megállított.

-Mi a baj?

-Mennem kéne.

-Ezt most ugye te sem gondolod komolyan.

-Ha két perc múlva nem leszek ott, akkor megint ránk ront.

-Menjen a büdös francba. -mondtam, miközben Kris ellépett tőlem és törölgetni kezdte magát.

-És mi lesz ezzel? -mutattam meredező vágyam felé.

-Ne haragudj. Este ígérem kárpótollak. -mondta, majd felém lépett egy gyors csókért, majd a törülközőbe csavarva kilépett a szobájába.


(Kristen szemszöge)

Mikor a szobába léptem, egy vigyorgó Ashley-t pillantottam meg. Ő dühös arcom láttán magyarázatba kezdett.

-Sajnálom Kris, tényleg ne haragudj, de készülődnöd kell. Már alig van időnk.

-Én is mérges vagyok, de Robert...szerintem jobb, hogy nem tudunk olvasni a gondolataiban. -jegyeztem meg.

-Jó, majd valahogy kárpótollak titeket. Viszont a ruhád itt van, mindennel együtt, úgy hogy most -mivel kedves Robert barátunk elfoglalta a fürdőszobádat,- így az egyik vendégszoba fürdőjét vesszük igénybe. -mondta, majd átmentünk az említette helyiségbe, és leültetett egy székre, majd neki állt megcsinálni a hajam.

-Felfogjuk, vagy leengedjük? -nem tudom, hogy csak magától vagy esetleg tőlem kérdezte-e, de én azért válaszoltam.

-Engedjük le.

-Jól van, de csak mert most haragszol rám, és valahogyan ki kell, hogy engeszteljelek.

-Nem haragszom, csak mérges vagyok, és ennyi kevés lesz ahhoz. Attól függetlenül imádlak. -mondtam, mire felnevetett. A hajam viszonylag gyorsan kész lett. Csak megszárítottuk és egy kicsit kócos hatást varázsoltunk rá. Le akar kenyerezni. Most jött a smink. Kékes színű lett, ebből következtettem arra, hogy a ruha is kék lesz, de nem. Csak az alja. Felül krém színű, arany övvel. A ruha nagyon tetszett. A cipővel már voltak gondjaim.

-Ash, tudom, hogy ilyen helyre magassarkút kell felvennem, de ez már túl magas. -reklamáltam, miközben a szintén krémszínű, masnikkal díszített halálcsapdát méregettem.

-Nem lesz olyan hosszú ez az este és sokat lehet ülni. Úgyhogy ne panaszkodj. -nagyot sóhajtva egyeztem bele. Éppen kezdtem volna átöltözni, amikor kinyílt az ajtó. Rob jött be rajta.

-Este találkozunk Kris. -jött oda hozzám és megcsókolt.

-Te is jössz? -lepődtem meg, ő meg már az ajtóban állt, indulásra készen. Közben nem kerülte el a figyelmem, hogy nem szólt Ashley-hez.

-Az én családom is hivatalos a vacsorára. -mondta, azzal már el is ment. Először nem fogtam fel, hogy mit is jelent ez, de pár másodperc múlva leesett.

-Basszus, ez azt jelenti, hogy találkozni fogok a szüleivel! -kiáltottam fel a hirtelen meglepetéstől.

-Igen. És?

-Hát, egyszer már találkoztam az anyjával, de az is egy kicsit kínos helyzetben volt és akkor még nem voltunk így együtt. Tehát most találkozom velük úgy először, mint Rob barátnője. És ő biztosan így is fog bemutatni.

-Jajj, Kris, ne legyél ideges. Nagyon aranyosak a szülei. Nem lesz semmi gond. És ott lesz veled Kellan is.

-Igazad van. -próbáltam normális ütemben venni a levegőt. Amíg én felvettem a ruhát és a cipőt, Ash elment, hogy szóljon Kellan-nek, 20 perce van és indulunk. Amikor visszajött még rám aggatott néhány ékszert és a kezembe nyomott egy érdekes kis táskát, amibe a mobilom került, cigi és zsepi. Csak a legszükségesebbek. Amikor kész lettem, lementünk az előszobába. Mary és Bob már ott voltak.

-Nagyon csinos vagy Kristen. -jegyezte meg Bob.

-Köszönöm. Kellan?

-Mindjárt jön ő is. Nem is hiszem el, hogy pont rá kell várni. -mosolygott Mary. Ahogy ezt kimondta, megjelent Kellan és Ashley a lépcső tetején. Egyből mindenki arra nézett.

-Ó igen. A drámai hatás. -legyezte meg magát az én lökött bátyám, majd túlzott kecsességgel kezdett lépkedni a lépcsőn.

-Jól van fiam, elkésünk. -szólt rá Bob.

-Köszi apu. -fintorgott egyet Kel, de aztán vidáman ugrott mellénk. Ashtől elköszöntünk és ő haza indult, mi pedig a kocsiba ülve indítottunk a vacsorára. Egy kicsit izgultam. Hiszen még is csak most találkozom először Robert szüleivel. Ja, és ott lesznek a testvérei is. Mindegy. Minden jól fog alakulni. Legalább is igyekeztem ezzel nyugtatni egy kicsit magam.

Amikor odaértünk és kiszálltunk, Bob és Mary egyből elkezdték lefutni a kötelességi beszélgetések köreit, mi pedig Kellan-nel sétálni indultunk a birtokon. Beszélgettünk, egyformán unatkoztunk. Vacsoránál egymás mellett ültünk, és Robertet még mindig nem láttam sehol sem. Azt mondta itt lesz.

-Te sem láttad még Robertéket? -hajoltam oda Kel-hez.

-Nyugalom kislány. Itt vannak valahol állítólag. De még én sem láttam őket. Vacsora után Kellan is olyan beszélgetéseket folytatott, amikhez én hozzá sem tudtam szólni, úgyhogy elnézést kérve egy pohár pezsgővel a kezemben sétálni indultam. Még hogy nem fogok sokat mászkálni ebben a cipőben. Kinyírom Ashley-t. Egyszer csak hallottam, hogy a valaki a nevemet kiáltja. Ahogy hátrafordultam, hirtelen nekem jött valaki hátulról. Vagy én mentem neki? Nem tudom.

-Elnézést. Nem volt szándékos. -mentegetőztem rögtön és nem tudtam nem észre venni figyelmességét, ugyan is egyik keze a vállamon, míg másik a derekamon nyugodott, hogy megtartson, mielőtt elesnék.

-Sajnálom. Az én hibám. -amikor felnéztem, hogy a szemébe tudjak nézni, egy helyes, nálam 1-2 esetleg 3 évvel fiatalabb fiút láttam meg. Mosolya vakítóan fehér.

-Egyezzünk ki egy döntetlenben. -javasoltam és felálltam, ezzel karjai is leestek rólam.

-Rendben. Amúgy Taylor vagyok. -nyújtott kezet, amit el is fogadtam.

-Kristen! -mosolyogtam én is. Átragadt rám jó kedve. Közben Kellan is csatlakozott hozzánk és mit kiderült, ő kiabált utánam.

-Kris, látom sikerült megismerkedned Taylorral. -nyugtázta, miközben régi ismerősökként fogtak kezet.

-Mi van veled haver? Rég láttalak.

-Semmi különös. Bemutattam volna Kristent-t, de már nem kell, mint észre vettem. Jut eszembe Stew! Azért akartam szólni, hogy megtaláltam Robot. Azt mondta, hogy a bejáratnál cigizik. -erre felcsillant a szemem.

-Nekem sem lenne rossz. Majd még találkozunk. -mondtam, majd szinte futva tettem meg az utat a bejáratig. Nem láttam őt sehol. Nagyszerű. Lehet, hogy már be is ment. Rágyújtottam egy szálra és megfordultam, hogy szemügyre vehessem a egész kivilágított birtokot. Egyszer csak megint nekem jött valaki. Ma az egész este így fog telni? Csakhogy a nekem csapódó test most ott is maradt és szorosan ölelt. Tudtam, hogy Rob az. A nyakamat borította apró puszikkal, majd megfordított.

-Ejha. -csak ennyit mondott végig nézve rajtam. Csakhogy én korántsem éreztem magam ilyen szépnek, úgyhogy inkább magamhoz rántottam egy vérforraló csókra. -Hmm egész este erre vártam. -sóhajtott, miután elváltunk egymástól.

-Kerestelek mióta megjöttünk, de sehol sem láttalak.

-Tudom. Én viszont láttalak téged. Sajnálom, de nem tudtam odamenni hozzád, mert apámmal kellett maradnom politikai beszélgetéseket folytatva az unalmas emberekkel. -fintorgott.

-Nem baj. Most már velem vagy. -mosolyogtam rá, miközben a hajába túrtam.

-És veled is maradok. -mindketten elszívtuk a ciginket és visszaindultunk a többiekhez. Mikor csendben sétálva kerestük őket, Robert közelebb húzott magához. -Mondtam már, hogy észveszejtően gyönyörű vagy?

-Nem, de utalást tettél rá. Köszönöm. -elpirultam és hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőm orrát. Erre felnevetett. -Ja és mikor is fogjuk befejezni amit délután elkezdtünk?

-Ha hazaértünk. -hiszen ez egyértelmű.

-Úristen de sokára van még az. Azóta olyan állapotban vagyok, amilyenben ott hagytál, úgyhogy ne csodálkozz. Ha tudnád, mit csinálnék most veled legszívesebben, biztos, hogy nem állnál ki ilyen határozottan a "majd ha hazaérünk" terved mellett.

-Megígértem, hogy majd kárpótollak.

-Nem lehetne ez a kárpótlás most a kocsiban?

-Mielőtt találkoznék a szüleiddel, biztosan nem.

-Akkor igyekezzünk beszélni velük egy kicsit.Ott is vannak. -mutatott valamerre és arra vettük az irányt, nekem meg görcsbe állt a gyomrom.

-Mi van, ha nem fognak kedvelni?

-Ugyan már Kris. Anyuval már találkoztál és apu is kíváncsi rád. Teljesen pozitív értelemben.

-Igen, anyukáddal már találkoztam, de az sem volt éppen egy előnyös helyzet.

-Attól függetlenül azt mondta nekem, hogy szimpatikus vagy neki.

-Komolyan?

-Amikor otthon megmondtam, hogy egy Kristen nevű lány a barátnőm anyám reakciója a következő volt: Az a csinos barna hajú aranyos kislány? Na meg a másik, hogy hazudnék én neked?

-Jól van. Essünk túl rajta.

-Egyetértek. -kacsintott rám. Na igen. Csakhogy mindketten más miatt akarjuk ezt hamar letudni.


(Kellan szemszög)

Miután Kris elment visszanéztem Taylorra és láttam, hogy folyamatosan Kristen távolodó alakját figyeli.

-Hé haver. -csettintettem egyet az arca előtt, mire végre rám fókuszált. -Idősebb nálad.

-Számít az?

-Már hogy a viharba ne számítana? Na meg pasija van.

-Ja, hogy te azt hiszed, hogy bejön nekem.

-Miért nem?

-Tény, hogy gyönyörű, de csak szimpatikus.

-Szerencséd öcskös. -nevetett és a vállamba boxolt.


(Kristen szemszöge)


-Anyu, apu. -szólt Robert a nekünk háttal álló szüleinek. Karja végig a derekamon volt, szorosan magához ölelve. Mikor hátrafordultak, mindkettőjüknek egy széles mosoly terült el az arcán.

-Jó estét Mr és Mrs Pattinson.

-Kristen, miben egyeztünk meg?

-Bocsánat Clare. -erre elmosolyodott, majd odajött hozzám és megölelt.

-Szervusz Kristen. -köszönt az apja is, majd ő is megölelt. Eddig minden oké.

*****

Végre haza. Már nagyon fáj a lábam ebben a cipőben. Rob jött mellettem és a kezemet fogta. A többiek még maradnak. Mi letudtuk az udvariassági köröket. A szülei hihetetlenül kedvesek, ahogy a testvérei is. Lizzy és Vic jönnek velünk. Őket kirakjuk náluk és Rob jön át hozzánk.

-Hová ez a sietség Robert? -hajolt előre Lizzy. -ekkor ránéztem a kilométerperórára, ami 120-at mutatott. Jézusom.

-Még egy ilyen kérdés, és ahol éppen tartunk, ott raklak ki. -mordult rá játékosan Rob.

-Ó. Azt hiszem már tudom. -vihogott, mire Victoria is elnevette magát. Amikor a Pattinson házhoz értünk, még a lelkemre kötötték a lányok, hogy hétfőn értem jönnek suliba és onnan megyünk vásárolni. Onnan kb 20 perc volt mire hazaértünk. Kiszálltunk a kocsiból, Rob rögtön felkapott, és tudván, hogy üres a ház, már a nappaliban a falnak döntött és vetkőztetni kezdett.

-Basszátok meg, eszem! -kiáltott fel valaki mögöttünk, mire mindketten hátranéztünk és Nikki-t láttuk meg, amint ott ült a kanapén tv-t nézve, miközben pizzát evett és a szemét elakarta. -nem is szóltunk semmit, Rob tovább csókolt és a lépcső felé vette az irányt velem a karjaiban, majd amikor eljutottunk a szobámig, végre olyan helyre kerültünk, ahol nem fognak megzavarni.


(Nikki szemszöge)

Békésen eszem, erre tessék. Jó, amúgy nagyon örülök, hogy ilyen jól megvannak. Csak ha lehet, akkor az ilyeneket az én asszisztálásom nélkül. Mire ezt végig gondoltam, meghallottam őket. Nagyszerű. Ha nem látom, akkor hallom őket. Na mindegy. Hangosabbra vettem a tévét. Nem sokkal később megjött a Lutz família többi tagja is.

-Miért üvölt így a tévé? -kérdezte Mary.

-Mert vannak a házban olyan hangok, amiket jobb, ha nem hallunk. -mutogattam Kris szobája felé.

-Benne vannak az akcióban? -kérdezte Kel, mikor a szülei a konyhába mentek. Erre csak bólintottam. -Mi is. -csak ennyit mondott, majd a szobájába kezdett húzni.

14. fejezet

14. fejezet


-Mennem kell. Majd összefutunk. -mondta, majd nyomott egy puszit a számra és ment a saját órájára.


Én egy arcrepesztő mosollyal, boldogan szökdécseltem be a terembe, majd miután leültem a helyemre, elővettem a mobilom, hogy zenét hallgassak amíg meg nem érkezik a tanár.

Már 10 perce késik. De nem hiányolom. Legalább tudok zenét hallgatni. Az egész óra így telt el, ugyan is a tanár nem jött be. Egy újabb jó óra volt. A következő pedig tesi, ami mindenkivel közös, így ez is jó lesz. Eddig tök jó a napom. Fel is vagyok pörögve egy kicsit. Ashley örülni fog neki. Ilyenkor mindig több esélyjel próbálkozik, amikor vásárolni hív. És általában sikerrel jár. De nem baj. Zenével a fülemben siettem a tornaterem felé. Amikor bementem láttam, hogy Ash és Nikki már ott vannak.

-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva, miközben kivettem a fülemből a fülhallgatót.

-Hali Stew! Mi ez a jó kedv? -kérdezte Ashley.

-Nem tudom. Csak úgy jó napom van.

-Érdekes. Most amikor Robbal jöttünk az öltözőkhöz, neki is egy ilyen levakarhatatlan mosoly csücsült az arcán. -jegyezte meg Nikki, mire csak vállat vontam, majd átöltöztem. Miközben mentem le a lépcsőn a terembe, a hajamat kötöttem fel lófarokba. A fiúk még nem voltak sehol. Egy ideig beszélgettünk, majd ők is megjelentek. Nikkinek igaza volt. Robert mosolya a füléig ért. Amint meglátott, odajött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, amit nem voltam rest viszonozni. Mikor elváltunk egymástól, a többiek megdöbbent képével találtam szembe magam. Rob nem vette le a kezét a derekamról, úgy fordult a többiekhez.

-Mi van? -kérdezte én pedig csak mosolyogtam.

-Ti...

-De...

-Mikor...

Meg se tudtak szólalni. Csak Nikki és Jackson voltak még mindig beszédképesek.

-Úgy tudtam! -jött oda hozzám és szorosan megölelt. Először Kel tért észhez.

-Jó hogy végre rájöttetek ti tökfejek! -röhögött fel, mire mindenki más is nevetett. -De ha megbántod a húgomat, szétverlek tesó. -fenyegette meg Robot, de ezen mindenki nevetett. -Azért csak óvatosan. Nem akarok idő előtt nagy báty lenni. Ha már itt tartunk. Robert sikerült már ágyba vinned a húgomat?

-Én inkább lelépek. Eleget kaptam ebből reggel. -mondta Jackson, majd tényleg arrébb vonult, aminek köszönhetően mindenki tudta a választ Kel kérdésére. Én már valószínűleg olyan vörös voltam, mint egy jól megérett paradicsom, de Tom nagyon jól szórakozott.

-Szerintem szálljunk le erről a témáról. -mondtam és szerencsére ebben a pillanatban a tanár is bejött. Választhattunk, hogy kosarazni, vagy focizni szeretnénk, végül a focinál egyeztünk ki. A fiúk és a lányok is két csapatra lettek osztva és egyszer a fiúk egyszer a lányok játszottak. Hamar vége lett az órának. Pedig még játszottam volna. Na mindegy. Már csak két órám van egy biosz, ami csak Robbal közös és egy földrajz. De jó földrajz egyenlő Affleck. Nagyszerű. Na mindegy. Nem fogja elrontani az eddig tökéletes napom. Döntöttem el, majd miután átöltöztem, kiléptem az öltözőből és Robbal mentünk kézen fogva bioszra. Megnéztek minket egy páran, de nem foglalkoztunk velük. Mikor odaértünk, leültünk a helyünkre és megbeszéltük, hogy este ismét nálunk alszik, de most már úgy, hogy az otthoniak is tudnak róla. Így nem kell erkélyekről mászkálnia, mitől én agyvérzést kapok. Ma nagyon figyelmetlen volt a tanár. Egész órán mindenki beszélgetett vagy aludt, de ő ebből semmit nem vett észre. Vagy nem akart észre venni. A lényeg, hogy nem szólt senkire.

Rob elkísért a következő órámra, majd ment a sajátjára. Amikor beléptem a terembe, már láttam, hogy Ben a helyén ül. Ami történetesen az enyém mellett van. Úgy terveztem, hogy szó nélül leülök és ismét zenét hallgatok, de ő nem gy gondolta. Amint leültem, rögtön megszólalt.

-Szóval te és Pattinson.

-Neked is szia Ben! És a válaszom igen. Van vele valami problémád? -még köszönni sem tud. Mondjuk már eleve csak a jelenléte is irritál. Kiráz a hideg ettől a taplótól.

-Végül is nincs. -válaszolta a állát megvonva.

-Hogy érted azt, hogy végül is?

-Sosem zavart, ha a kiszemeltemnek pasija volt.

-Mi van?

-Ugyan már Kristen! Csak...

-Na jó! Nem vagyok rá kíváncsi.  -mondtam, majd bedugtam a fülemet és zenét kezdtem hallgatni. Nem hagyom, hogy felidegesítsen. Amikor bejött a tanár, kivettem és figyeltem. Bár mondjuk csak füllel. Nem tudom, valahogy ez a tanár olyan unalmasan tartja mindig az órákat. Egész órán firkálgattam a füzetembe. Mint általában. Amikor vége lett, összecsaptam a cuccom és kivágtattam a teremből. Amikor kiértem, rohantam is volna a parkolóba, de valaki elkapta a kezem, ezzel megállásra kényszerítve. Már készítettem az öklömet, ha Ben lenne az, de éppen hogy vissza tudtam fogni amikor megláttam ki is állított meg. Robert értetlen ábrázata állt velem szembe.

-Menjünk! Majd elmagyarázom. -válaszoltam, de közben már rángattam is kifelé. Amikor a parkolóban a kocsihoz értünk, Rob megállított és a kocsihoz szorított.

-Elmondod mi van?

-Semmi csak nem akartam tovább Affleck képét bámulni. Csak a jelenléte is idegesít.

-Ezzel nem vagy egyedül. Mondott valamit?

-Nem. -hazudtam, mert nem akartam őt is idegesíteni. Bár láttam rajta, hogy nem sikerült őt teljesen meggyőznöm, megragadtam a tarkójánál és lehúztam magamhoz egy csók erejéig. Ágaskodtam volna én, de mivel a kocsinak voltam préselve így nem igazán ment. Egy torokköszörülésre kaptuk fel a fejünket.

-Örülök, hogy jól megvagytok, de ez itt egy iskola. -szólt ránk tettetett szigorral Kellan. -Na jó, induljunk!

-Kristen ma velünk jön! -szólalt meg Ash, Nikki pedig serényen bólogatott én pedig kérdőn néztem rájuk.

-Egy csajos délutánt tartunk. Este 10-re otthon lesz. -tette hozzá a második mondatot Robnak címezve, mire ő elmosolyodott.

-Reméltem is. -Helyeselt, majd egy apró csókot váltottunk és a fülembe súgta, hogy este várni fog és nem alszik el mint legutóbb. -ezen nevetnem kellett.

-Talán kételkedsz? -kérdezte kihívóan.

-Én? Ugyan dehogy. Majd találkozunk. -mondtam, majd Nikkiékhez mentem. A fiúk beszálltak a kocsijukba és elindultak, majd mi is így tettünk.

Nem sokkal később a plázánál parkoltunk le.

-Mielőtt bárhová mennénk, leülünk és mesélsz! -nézett rám szigorúan Ashley.

-Mire vagytok kíváncsiak?  -kérdeztem, amikor leültünk a mellettünk álló padra.

-Először is: Mióta vagytok együtt Robbal?

-Egy pár hete.

-Mi csoda? -kérdezett vissza döbbenten Nikki. -De pár napja amikor beszéltünk még...még...

-Igen, tudom, de én sem tudtam, hogy mit akarok. És nagyon össze voltam zavarodva. De megvilágosodtam. És máid amúgy sem úgy volt, hogy együtt vagyunk. Mármint úgy mint egy pár.

-Akkor hogy volt?

-Hát... úgy, hogy...-jaj lányok ez olyan kellemetlen. -sóhajtottam. Végül Ashley előbb kapcsolt.

-Úgy érted, szexeltetek? Mármint csak szexpartnerek voltatok?

-Valahogy úgy. De már akkor is több volt egy kicsit, csak egyikünk sem ismerte be. Vagyis de. Robert igen, de én akkor még nem voltam úgy...mára viszont már minden oké. -mosolyogtam a végére.

-Szóval akkor nincs korán ahhoz, hogy meglepd egy kicsit valamivel. Ugye? -kérdezte Ashley felvont szemöldökkel, mire gyanakvóan néztem rá.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Meglátod. -mondta egy hatalmas, sokat sejtető vigyorral, majd felhúzott és sietni kezdtünk valamerre. Egy fehérnemű bolt? Ugye nem?

-Ezt te sem...

-De igen, komolyan gondoltam. -mondta és már rángatott is be. Egyik sorról a másikra száguldozott engem is magával húzva. -Mivel még nem vagytok együtt olyan régóta, kíméletes leszek. De nemsokára egyel magasabb szintre emeljük  fehérneműs fiókod tartalmát.

-Szintek is vannak? -kérdeztem meglepve.

-Minden ruhafajtákat szintekre osztunk. -magyarázta Nikki. Hát, ezt eddig nem tudtam. Remélem engem azért megkímélnek ettől a szintesditől. Nem sokkal később a keembe nyomtak egy csomó mindent. A hatlmas ruhakupacból kb semmit sem tudtam beazonosítani, de amikor a próbafülkében mindent ledobtam a székre, elszörnyedtem. Mit hiszenk? Nekem határtalan az önbizalmam? Komolyan azt hiszik, hogy én ilyenekben fogok szambázni Rob előtt? Semmit sem próbáltam fel, hanem megfogtam az egészet és kivonultam vele.

-Ilyen gyorsan találtál is köztük jót? -kérdezte Ashley.

-Nem. Ashley én nem tudok ilyeneket felvenni.

-Már hogy ne tudnál?

-Nem Ashley. Hát hogy néznék én ki például ebben? -emeltem fel az elsőt a ruhakupacból, ami a kezembe akadt.

-Nagyon is jól. Attól félsz, hogy nem tetszenél ilyenben Robnak?

-Például.

-Jó. Akkor próbáljuk meg. Most egyszer felveszed ezt este. Ha nem tetszik neki, okoljatok engem és többet nem veszel fel ilyet. Oké?

-Oké. -sóhajtottam. Valamilyen szinten igaza van. Állítólag minden férfi szereti az ilyet nem? Hát remélem, hogy Rob igen. Más férfi pedig nem érdekel.

-Ezt a kettőt próbáld fel. Valószínűleg mind a kettő mérete jó. Amelyik jobban tetszik, azt megvesszük. De szólj, ha felvetted őket, mert mi is látni akarjuk, és segítünk választani. -bólintottam, majd visszamentem a fülkébe. Össze fogom szedni minden bátorságom. Ha nem tetszik neki, legfeljebb többet ilyet nem. Először felvettem a pirosat, amire azt mondták, hogy nagyon jó, de próbáljam fel a kék-feketét is, mert az jobban menne a bőrömhöz. Mikor felpróbáltam azt is. Amikor meglátták, Ashley rögtön mondta, hogy ez kell nekem. Gyorsan visszavettem a cuccaimat és mentem kifizetni az új ruhadarabot. 

-Nem lesz ez túl korai? -kérdeztem a lányoktól amikor már a kocsi felé mentünk.

-Nem. -vágták rá egyszerre. -Ugyan Stew! Nagyon jó lesz. Ha mégsem, nem kell velem jönnöd vásárolni egy hónapig. Sőt! Hogy lásd mennyire biztos vagyok a dolgomban, legyen inkább 2 hónap. -hűha. Tényleg nagyon biztos a dolgában. Régebb óta ismeri Robertet mint én. Lehet hogy igaza van.

-Oké. -egyeztem bele végül. Nem akarnának nekem rosszat. Csak jót. Szóval bízom bennük.

-Nagyszerű. És holnap részletes beszámolót kérünk. Mit csinálunk még? Még csak 7 óra és tízre ígértünk haza. -a mondandója eleje nem tetszett.

-Menjünk hozzánk. -szólalt meg Ashley is. -Anyu már hiányol téged Nikki és Krist is szeretné megismerni.

-Benne vagyok. Kris?

-Oké.


(Robert szemszöge)

A lányok elmentek vásárolni. Szegény Kris. Nem fogják kímélni.

Ennél jobb napom aligha lehetne. Kris végre belement. Madarat lehetne fogatni velem. Mikor haza mentem ez a többieknek is feltűnt.

-Mi ez a kicsattanó jókedv kisfiam? -kérdezte rögtön anya, aki a konyhában főzött. Ledobtam az egyik szék mellé a táskám, majd leültem.

-Csak úgy jó kedvem van. -rántottam meg a vállam és nem tudtam letörölni a pofámról azt a bárgyú vigyort.

-Biztos jól telt az éjszakája. -jegyezte meg Lizzy, mikor ő is belépett a konyhába Viccel és apával a nyomában.

-Ugyan is nem itthon töltötte.

-Robert. Tudom, hogy már felnőtt vagy, de csak annyit kérek, ha nem jössz haza szólj. Egész este aggódtam. De azt hittem, hogy későn, de haza jöttél.

-Sajnálom anya. Máskor szólok. Vagyis most is szólok. 

-Ma sem leszel itthon?

-Nem.

-Ez valami komoly? -kérdezte hitetlenkedve Vic.

-Nagyon remélem Vic.

-De ugye nem olyan a csaj mint Emilie volt?

-Dehogy is. Ő más.

-Ismerem? -kérdezte Lizzy.

-Futólag.

-Ki az? -tette most fel a kérdést kíváncsian anya.

-Muszáj az én magánéletemben vájkálni? Amúgy Kristen.

-Az barna hajú, helyes kislány akivel egyik reggel találkoztunk? -erre bólintottam. -Nagyon aranyos lánynak tűnik. Mikor hozod el? -erre majdnem kiköptem a vizet, amit éppen ittam.

-Mi olyan meglepő ezen a kérdésen öcskös? -kérdezte vigyorogva Vic.

-Hát...csak nem lenne még korai ez a bemutatósdi?

-Szeretném megismerni.

-Kit szeretnél megismerni? -jött be apu is.

-Szia apu. -köszöntünk kórusban a lányokkal.

-Robert barátnőjét. -jelentette ki anya mosolyogva. -Egyszer találkoztam vele, de csak pár szóra volt csak időnk. -ekkor ráncokba szaladt a homloka. Valószínűleg eszébe jutott miért is siettünk annyira.

-Ó ki lenne az?

-Kristen.

-Lutz-éktól? -erre bólintottam.

-Holnap után, szombaton este lesz rá lehetőséged.

-Micsoda? -kaptam fel a fejem.

-Ma találkoztam Bobbal. Szombat este egy újabb jótékonysági vacsora lesz, amire az ő s a mi családunk is hivatalos. Úgyhogy hamar haza érni az iskolából, és illedelmes öltözékben megjelenni a vacsorán.

-Ezt úgy mondod, mintha nem így szoktam volna tenni.

-Csak szóltam. Úgyhogy ott lesz alkalmunk beszélgetni. -nyugtázta végül apu. Felmentem a szobámba és benyomtam a gépet. Megnéztem az emailjeimet, majd miután meguntam a gépezést, úgy döntöttem, elindulok Krisékhez. 9 óra van és 10-re ígérték magukat a lányok. Remélem ők nem akarnak maradni. Most Krissel ketten akarok lenni. Először, hogy végre együtt vagyunk. 10 perc alatt ott vagyok igazából kocsival. Komótosan kiválogattam, hogy milyen cuccok kellenek holnap a suliba, bedobtam egy táskába, meg váltásruhát egy másikba, majd lementem a földszintre, elköszöntem a többiektől és a kocsiba bepattanva indítottam.

Mikor odaértem, még mindig volt fél óra 10-ig. Addig elleszek Kellel. Amikor becsengettem, pont jó ember nyitott nekem ajtót.

-Szevasz haver! Gyere! -tárta szélesebbre, hogy be tudjak menni.

-Szia Mary, Bob! Remélem nem zavarok.

-Dehogy zavarsz Robert. És mint hallom mostantól többször fogsz látogatni minket. -erre kérdőn néztem rá. Nem értettem mire akar kilyukadni. -Annyira örülök neked és Kristen-nek. -sikkantott boldogan.

-Hogy nekem milyen pletykás haverom van. -néztem vádlón Kellan-ra, de ő csak megrántotta a vállát.

-Előbb -utóbb úgy is megtudják nem? Na meg titok volt talán?

-Nem, nem volt az.

-Kérsz valamit Rob? -kérdezte Mary, mikor látta, hogy Kel egy extra nagy méretű szendvicset csinál agának.

-Nem, köszönöm. Már vacsoráztam.

-Én megyek, lefekszem. Holnap korán kelek. -jelentette be Mary.

-Igen. Én is csatlakozom. Jó éjt srácok. -köszöntek el, majd csak ketten maradtunk a konyhában.

-Nincs egy kicsit késő az evéshez? -kérdeztem Kel-t nevetve. Úgy vágta be azt a hatalmas szendvicset, mintha már vagy egy éve nem evett volna.

-Ezt soha se feledd Rob: Az evéshez sosincs késő. -mondta röhögve, mire én is felnevettem. Együtt nevettünk, amikor hallottuk, hogy nyílik az ajtó, majd nem sokkal később, Kristen alakja tűnt fel az ajtóban.

-Sziasztok fiúk! -rakta le a táskáit az ajtóban, majd odajött hozzánk és az ölembe ült, majd egy puszit nyomott az arcomra és Kellan-éra is.

-Mi újság húgi? Kikészített a két csaj?

-Hát, most nem vásároltunk órákat. De igen. Sikerült nekik egy kicsit.

-Akkor hogyan? -kérdezte és láttam, hogy szerelmem kezd pirulni. Hűha! Erre kíváncsi vagyok. -Bár mondjuk vásárlásnál tök mindegy, lehet csak öt perc is, biztos, hogy sikerül kiborítaniuk. -nyugtázta Kel, miközben tömte tovább a fejét.

-Jól van srácok, én felmentem. Fárasztó volt a délutánom. Majd találkozunk. -hadarta Kris, majd felpattant és rohant is a lépcsőn felfelé.

-Hát haver, ebből nem lesz esti hancúr. -röhögött, mire én meg egy fancsali képet vágtam.


(Kristen szemszöge)

-Hát haver, ebből nem lesz esti hancúr. -hallottam még Kellan hangját miközben a lépcsőn futottam felfelé. Ó bratyó, ha tudnád mire készülök nem röhögnél ilyen jóízűen. Gondoltam magamban, miközben próbáltam kellő magabiztosságot gyűjteni a tervemhez. A fürdőbe rohantam, lezuhanyoztam, majd felvettem azt a ruhadarabnak aligha nevezhető valamit, majd a tükörbe néztem. Amikor megláttam magam, egyből zuhant a bátorságszintem. A francba. Hagyjuk az egészet. Nekem ez nem megy.

Elterveztem, hogy hagyom a francba és felveszem a szokásos éjszakai cuccaimat. Kinyitottam az ajtót, hogy a szobámba menjek a cuccaimért, de az ajtóban megkövültem. Mint ahogyan a szobámban lévő Robert is.

-A francba! -sziszegtem halkan, majd összeszedtem magam és a cuccaimért nyúltam, majd mentem volna vissza a fürdőbe, de egy kar a derekamra fonódott.

-Mit csinálsz? -kérdezte Rob a fülembe suttogva, szorosan a hátamnak préselődve.

-Átöltözöm. -adtam meg az egyszerű választ.

-Ne. -lehelte a nyakamba. -Gyönyörű vagy. -mondta, miközben kivette a kezemből a cuccaimat és letette valahova. Megcsókolt, majd távolabb húzódott tőlem és leplezetlenül végigmért, én meg fülig pirultam. Mögém ment és onnan is szemügyre vett. Egyre kínosabb volt a helyzet.

-Ne már Rob! Ez olyan kellemetlen. -nyögtem fájdalmasan.

-Miért lenne az?

-Mert hát hogy vagyok felöltözve? Várj: Sehogy. Inkább azt kérdezném, hogy hogy nézek ki? Borzalom.

-Még hogy borzalom. Jó, akkor most ecsetelem, hogy hogyan nézel ki. Hihetetlenül szép, vadítóan szexí és kívánatos. -jött hozzám egyre közelebb, majd a karjaiba vont és nyakamat kezdte el csókokkal ellepni. Jó, Ashley-éknek igaza volt. És tényleg, most hogy tudom, hogy neki tetszem így is, sokkal jobban érzem magam. A lényeg, hogy ő mit gondol. Más nem számít. Ezen a gondolaton felbátorodva vadul megcsókoltam, majd az ágyra löktem.


(Robert szemszöge)

Miután az ágyra lökött fölém mászott és addig csókolt, amíg a nevemet is elfelejtettem. Ez a cucc rajta valami...húha. Szavakat sem találok rá. Egyre lejjebb haladt csókjaival, de megállítottam és magam alá fordítottam. Egy rövid csók után feltápászkodtam és levetkőztem, ezután pedig Kris következett. De előtte hirtelen eszembe jutott valami. Gyorsan elővettem a mobilom és lefényképeztem. Mikor felfogta mi is történt, kicsit mintha mérgesen nézett volna rám.

-Mit csinálsz?

-Csak egy kép Kris. Hogy ha nem vagy velem, akkor is ilyen jól érezzem magam. -mondtam, miközben a kezét éledező vágyamhoz vezettem. -erre elszállt a dühe, és szinte rám vetette magát. Kivette az óvszert a farmerom zsebéből, és a fogával tépte fel a kis tasakot, amit én elbűvölve figyeltem. Miután felgörgette a gumit, eldöntöttem az ágyon és végre egyesültünk. Erre mindkettőnkből egy jóleső nyögés szakadt fel. Elkezdtem mozogni, közben végig Kristen arcát néztem és hallgattam őt. Imádtam hallani a hangját. Csak még jobban feltüzelt. Már nem kellett sok, hogy vége legyen, és pár lökéssel később mindketten elértük a gyönyört. Kristen a nevemet sikoltotta, ami még nagyobb kielégülést okozott. Legördültem róla és miután mindketten lenyugodtunk, levettem az óvszert és miután egy csomót kötöttem rá, kidobtam, majd visszamentem, Kris mellé feküdtem és betakartam magunkat, majd miután elhelyezkedtünk elaludtunk.

*****

(Kristen szemszöge)

Reggel kipihenten ébredtem, ami nagyon ritka volt. Mikor körbenéztem, észrevettem, hogy Rob még édesen alszik mellettem. Nem volt szívem felébreszteni. Óvatosan, hogy véletlenül se ébresszem fel, kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem. Miután végeztem a reggeli teendőkkel, visszamentem a szobámba, hogy onnan a gardróbba térve kiválasszam a mai ruhám. Csakhogy egy hang megállított.

-A legjobb dolog a világon arra kelni, hogy te meztelenül járkálsz a szobában. -vigyorgott Rob, hogy mind a harminckét foga kilátszott. Kócos haja minden szála az égnek meredt. Nem bírtam ki, hogy oda ne menjek hozzá, így nem i próbáltam nemet mondani a késztetésre.

-Milyen jó kedve van ma reggel Mr Pattinson. -jegyeztem meg nevetve.

-Jól telt az éjszakám. -vonta meg a vállát és egy észveszejtő csókban részesített. -Nem lenne kedved ma lógni a suliból?

-Kedvem lenne, de ma kémiából és angolból is dogát írok. Úgyhogy nem kéne.

-Pedig nagyon jó terveim lettek volna mára. Egész nap itt az ágyban...

-Ne fojtasd, mert a végén még engedek a csábításnak.

-Akkor mégis csak fojtatnám. -nagyot sóhajtottam, majd feltápászkodtam, hogy fojtassam utamat a gardróbba. -Hová mész?

-Öltözni kell. El fogunk késni.

-Oké, de ma én öltöztetlek. -előre féltem ettől az ötlettől, de belementem. Végül Rob kiválasztott nekem egy fekete rövid gatyát egy szürke ujjatlannal és egy fekete bokacsizmával. Magassarkú. De jó. De mivel ma jól indult a nap, ez nem jelent problémát, sőt, dalolva egyezem bele. 

Mire felöltöztem, Rob is készenlétben állt az asztalomnál, és egy táskába pakolta be a könyveimet. De édes.

-Készen van. Mehetünk?

-Mindjárt. -mondtam, majd az ékszeres fiókomhoz léptem és elővettem egy fülbevalót meg egy karkötőt és a helyükre tettem őket.

-Most már igen. -kézen fogva léptünk ki a szobából és mentünk le a lépcsőn. A konyhában csak Bob-ot találtam.

-Jó reggelt! -köszöntünk Roberttel kórusban.

-Nektek is srácok. Meg sem kérdezem, mi ez a fülig érő vigyor. -mondta mosolyogva, mire én elpirultam, Rob meg felnevetett.

-Mi megyünk is, mert elkésünk. -mondtam és már kint is voltunk. Rob indította a kocsit, és pár perc múlva a suliban is voltunk. Az első órán csak Kellan-nel volt közös. Elköszöntem Robtól és mentem is kémiára. Már az első órán dogát írok. Nem tanultam, de szerencsére ez most pont egy olyan anyag, amit már az órán sikerült megértenem és tudok. Amikor beértem, leültem Kel mellé, aki nagyon olvasta a tankönyvet.

-Mi van Kel? ilyenkor próbálsz tanulni?

-Ne gúnyolódj. -jegyezte meg, de rám sem figyelt.

-Majd segítek. Most tudom az anyagot.

-Komolyan? -most végre rám nézett és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta bólintásomat. -Imádlak Stew! -mondta és már bent is volt a tanár. Kiosztotta a lapokat és már írtuk is. 

*****

Végre vége a napnak. Ma csak egy órám volt közös Robbal és az estét sem fogjuk együtt tölteni, mivel ma dolgozom. Ez a gondolat egyáltalán nem dobott fel. Megkértem, hogy dobjon el a bárba, és indulhatott a munka. Ma nem voltak valami sokan, így kicsit unalmas volt, de amikor hajnali 2 körül belépett a bárba egy 6 fős társaság, egyből jobb kedvem lett. A srácok jöttek. Most jöttek ebbe a bárba -a munka helyemre- először.

-Srácok! Ti meg mit kerestek itt?

-Nem jöhetünk ide bulizni? -kérdezte Tom.

-Dehogynem. Csak megleptetek.

-Ez volt a cél. -szólalt meg Rob, majd odajött hozzám és egy csókot váltottunk.

-Nincsenek itt ma valami sokan. -jegyezte meg Ashley.

-Igen. Általában többen szoktak lenni. Ma unalmas nap van.

-Csak volt kislány. Ha mi itt vagyunk, biztos nem fogsz unatkozni. -na igen. Kellan nagyon fel van pörögve.

-Jackson? -hallottam meg egy döbbent és hitetlenkedő hangot a hátam mögül.