Amikor vége lett a tesinek, megkönnyebbülve siettem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem, majd miután kiléptem onnan és a következő órámra indultam, valaki berántott az egyik folyosóra.
-Robert! Mit keresel te itt? -kérdeztem, de válasz helyett az ajkaimra tapadt- Én fejeztem be a csókot és eltoltam magamtól, mire értetlenül nézett rám.
-Baj?
-Nem, dehogy, csak megleptél. -adtam meg a választ, mire még egy apró puszit nyomott a számra, majd távolabb lépett és sétáltunk a következő órára, ami neki spanyol, nekem meg matek. Elkísért a matekteremhez majd csak utána ment a saját órájára.
A matekot mindig is utáltam. Hármas voltam belőle, de csak mert bírt a tanár. (Pedig én nagyon utáltam. Aztán lehet, hogy csak a tantárgya miatt, nem tudom.)
Most örülök, ha kettessel átmegyek. Mondjuk idén érettségi, szóval szerintem egy kis segítséget fogok kérni Nikkitől, ugyan is neki nagyon megy ez az isten verte tantárgy. Próbáltam figyelni. És esküszöm, hogy próbáltam, de ha figyelek, ha nem, akkor sem megy. Szóval nem éri meg odafigyelni. Ha ugyan az az eredmény, akkor szerintem teljesen mindegy. Egyébként is. Tök felesleges. Nem elég, ha a könyvelők, meg ehhez hasonló számokkal foglalkozni akaró valakik tanulnak logaritmusokat meg ehhez hasonló szarokat? Nekem semmi közöm az ilyen dolgokhoz. Nekem a rajz az életem. Meg régen a zenélés volt, de arra nem akarok emlékezni.
Az egész órán a füzetem szélén firkálgattam. Viszonylag lightos volt ez az óra...legalább is nekem. Három diák felelt, de szerencsére rám egész órán még csak nem is nézett a tanár, nemhogy felszólított volna. Ez az egy jó dolog volt egész órán.Amikor kicsöngettek az óráról, mintha puskából lőttek volna ki, úgy robbantam ki a teremből és mentem is rajzra. Végre. Csak azt sajnálom, hogy csak három órám van ebből a tantárgyból egy héten. A rajzterem a suli másik végében volt, jó messzire az előző órám helyszínétől, úgyhogy bedugtam a fülesem és úgy indultam a rajzot várva, remélve, hogy egy kicsit feldob, ugyan is ez a matek nagyon lefárasztott. Amikor odaértem, leültem a helyemre, és vártam Kel-t, Nikki-t és Tom-ot, akiknek szintén rajzórájuk lesz. Amikor ők is beértek, Nikki leült mellém, a fiúk meg mögénk, ahogy szoktak, majd amint belekezdtünk volna a beszélgetésbe, bejött a tanár és belekezdett az órába. Egy egészen gyerekfeladatnak hangzó feladatot kaptunk, de attól én még imádtam. Egy állatot kellett lerajzolnunk. Mire kicsengettek, befejeztem a rajzom és beadtam, majd vidáman mentem Nikki-vel földrajzra. Nem volt tanár, így az egész órát végig beszélgettük. Eddig nem volt alkalom, hogy így elbeszélgettünk volna mi ketten, de tök jól elvoltunk. Igaz, a stílusa jobban hasonlít Ashley-ére mint az enyémre, de mondjuk ezt már abból leszűrtem, amikor először megláttam. Aranyos lány és illik Kellan-hez. Belement abba, hogy segít felkészülni a matekérettségire, amit már holnap kezdünk is és beiktatunk heti egy alkalmat, amin együtt tanulunk, plusz ha dolgozatot írunk, akkor előtte. Mára pedig lebeszéltünk egy kávézást suli utánra. Óra után pedig mentünk ebédelni. Lassan sétáltunk a kajáldáig. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindenről el tudunk beszélgetni, de úgy tűnt, hogy kifogyhatatlanok vagyunk a témákból.
Mire mi az ebédlőbe értünk, már mindenki ott volt, már csak mi hiányoztunk a csapatból. Nikki leült Kel mellé, én pedig Kel és Rob közé. Éreztem, hogy egyből a combomra simul Robert keze, mire szúrósan néztem rá -de azért magam előtt nem tagadtam, hogy nagyon jól esett az érintése- de ő csak nem tágított. Rám vigyorgott, majd folytatta a Tommal való beszélgetést. Majd amikor keze megmozdult és simogatni kezdett majdnem kiköptem az ebédem. Mi a frászt csinál? Gyorsan, mielőtt bárki bármit észre vett volna, előkaptam a mobilom, és pötyögni kezdtem. " Te nem vagy normális! azonnal fejezd be!" Majd miután elküldtem, megszólalt Rob mobilja. Hogy ne legyen feltűnő a dolog, én nem tettem el az enyémet és az arcát néztem. A piszok elmosolyodott majd rám kacsintott. -amit nagy valószínűséggel a többiek is észrevettek. Miért csinálja ezt? Csak megforgattam a szemem válaszul és a kezét leszedtem magamról mellé raktam. Erre egy fintor volt a jutalmam, de nem foglalkoztam vele. Az utolsó órám ének volt, ami csak Robbal közös. Ketten elindultunk az órára. Egy ideig csenben haladtunk egymás mellett, majd megálltam és nekiszegeztem a kérdést.
-Miért csináltad?
-Meg akartalak érinteni. De te is élvezted. Ne tagadd.
-Igen. Persze. Csak félek, hogy lebukunk.
-Olyan szörnyű lenne, ha megtudnák a többiek? -kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.
-Nem. Csak igazából én sem tudom, hogy mi ez ami köztünk van. Nekik mit mondhatnánk? Azt, amit akkor reggel beszéltünk? Hogy mivel nekem még nem megy az, hogy belemenjek egy kapcsolatba, így összejárunk szexelni? Na meg eleve nagyon friss ez a dolog. -ahogy megláttam értetlen tekintetét, tudtam, hogy a viselkedésemet nem érti. -Ne haragudj. Ma egész nap ilyen feszült vagyok. -mondtam, mire körülnézett, majd amikor látta, hogy tiszta a terep, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
-Suli után levezetjük. -vált sokat sejtetővé a hangja, mire megremegtem, amit ő is észrevett és elmosolyodott.
-Le kell, hogy lombozzalak. Suli után Nikkivel van programom. -mondtam, mire káromkodott egyet. -Úgyhogy várnod kell estig.
-Nem feltétlen. -jelent meg egy csibészes mosoly az ajkain, mire kérdőn néztem rá és ő azonnal megválaszolta ki nem mondott kérdésemet. -Tudod, ott a kémia-és a biológia szertár, a tesi öltöző... -és még sorolta volna, ha nem állítom le.
-Este. -jelentettem ki, mire olyan fancsali képet vágott, mint egy kisfiú, akinek bejelentették, hogy idén elmarad a karácsony.
-Nem tudnád elnapolni Nikki-t? -kérdezte de én csak a fejemet ráztam. -Akkor mit kell tennem, hogy belegyezz a szertáras ötletbe?
-Semmit, ugyan is két perc múlva becsengetnek, utána meg vége a sulinak. - erre egy lemondó sóhaj volt a válasza. -De akkor ígérem kárpótollak. -búgtam, mire felcsillant a szeme és újra megcsókolt. Mikor észbe kaptam, hogy hol is vagyunk, eltoltam magamtól és gyorsan körülnéztem, mire morgott valami káromkodásszerűt.
-Utálom ezt. -morogta.
-Sajnálom. -hajtottam le a fejem, mire az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ne tedd. Tudom, hogy neked még nem menne. De én örülök, hogy ha több nem is, legalább ennyit kapok belőled. Ha majd egyszer túl teszed magad a dolgokon, és azt mondod menne több is, én leszek a legboldogabb. Várok. -hihetetlen jól estek a szavai. Könnyek gyűltek a szemembe, de gyorsan kipislogtam őket, majd folytattuk utunkat énekórára. Amikor beértünk, elfoglaltuk a helyünket majd amíg a tanárt vártuk, beszélgettünk. Mr Horan késve jött be és kijelentette, hogy a mai órán elkezdünk nézni egy filmet, ami a main kívül még vagy 2-3 órát igénybe fog venni. Bevallom én már akkor elaludtam, amikor még csak a szereplők neveit tüntették fel és csak arra keltem, hogy Rob ébresztget.
-Hmm. Csipkerózsikát csókkal keltik. -jegyeztem meg félálomban, mire felkuncogott.
-Hát én megtenném, de mivel tele van a terem és te nem akarod, hogy kitudódjon ami köztünk van...de ha meggondoltad magad... -mosolygott csibészesen, és az arca felém közeledett, de gyorsan felpattantam, majd a cuccaimat összeszedve indultunk Robbal a parkolóba. Kellan, Ashley és Jackson már ott voltak, már csak Nikkire és Tom-ra vártunk, de rájuk sem kellett sokat, pár perc múlva jöttek. Ashley-nek az volt a terve, hogy kozmetikushoz megy az anyjával, Tom a kocsiját nézi meg a szerelőél, hogy hogy halad, a többiek tervéről nem tudtam. Nikki odament Kelhez és megcsókolta, majd mondta neki, hogy estére várja. Elköszöntünk a többiektől is, majd beültünk Nikki kocsijába és elindultunk valahova.
*****
-Mi van közted és Rob között? -szegezte nekem a kérdést Nikki, amikor már a jegeskávénkat ittuk, mire én majdnem kiköptem azt.
-Tessék? -kérdeztem vissza a számat törölgetve.
-Jól hallottad Kris.
-Semmi. Nem is értem, hogy jutott eszedbe ilyen kérdés.
-Ugyan már Stew! Annyira látszik, hogy van valami. És hiába tagadod.
-Fogalmam sincs Nikki. Tényleg nem tudom. Még nem egészen sikerült túl tennem magam Cam hazugságán. Kedvelem őt. Ennyi biztos.
-Szerintem ez több mint kedvelés.
-Nagyon muszáj most ebbe belemenni? Én sem tudok semmit. Nem tudok neked többet mondani.
-Jól van. Ne haragudj. De ha majd később szívesen beszélnél valakivel erről, én itt vagyok.
-Köszi. -ezek után mindenféléről beszéltünk. Sok mindent megtudtam róla és sokat mesélt Kellan-ről is. Leginkább vicces dolgokat, úgyhogy rengeteget nevettünk.
Már csak azt vettük észre, hogy igen csak besötétedett, és amikor megláttam az órám, nem kicsit kikerekedett a szemem. Háromnegyed tíz. Nikki hazavitt és amikor kiszálltam a kocsiból még utánam szólt, hogy holnap Kel tőlük megy suliba és valószínű, hogy már itthon sincs, úgyhogy jó éjt kívánva bementem a házba. Már mindenki elfoglalta a szobáját, így én is ezt készültem tenni. Ahogy a szobámba értem ledobtam volna a táskámat, de még éppen idejében elkaptam, mielőtt földet ért volna. Ugyan is egy békésen alvó alakot láttam meg az ágyamon. A villanyt nem akartam felkapcsolni, nehogy felébresszem, de ahogy közelebb mentem, a gyanúm, miszerint Robert alszik nálam, beigazolódott. Basszus. Nem tudtam találkozni vele. Nagyon remélem, hogy nem fog megharagudni. Elmentem zuhanyozni, majd mikor végeztem, felvettem egy toppot és egy francia bugyit és bebújtam Rob mellé az ágyba és ránk terítettem a takarót. Óvatosan , úgy, hogy ne ébredjen fel, adtam egy jó éjt puszit az arcára, majd elfordultam, és pár perc múlva el is aludtam.
Reggel arra keltem, hogy valaki apró csókokkal borítja be a nyakam és a vállam. Nem akartam kinyitni a szemem. Élvezni akartam az érintéseit, ám pár pillanat múlva egy elégedett nyögés szakadt ki belőlem, mire éreztem, hogy Rob elmosolyodik.
-Lebuktál! -nevetett és kaptam végre egy igai csókot is.
-Meg tudnám szokni ezt az ébresztőt. -sóhajtottam, miközben nyújtózkodtam egyet. Ekkor Rob feltűnően végigmért, mire rájöttem, hogy nincs rajtam takaró. Újra felém közeledett és teljesen nekem préselődött, miközben folytatta a nyakam kényeztetését. Ekkor éreztem meg nekem nyomódó vágyát, mire felnyögtem, de eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-El fogunk késni. -jelentettem ki, mire káromkodott egyet és a párnába boxolt. Hirtelen eszembe jutott, hogy szegénynek már tegnapra beígértem valamit, ami végül nem valósult meg. Neki viszont vannak bizonyos szükségletei. Ránéztem az órára és úgy gondoltam, egy negyed órát rá tudunk szánni. Elmosolyodtam és mosolyogva közelítettem felé.
(Kellan szemszöge)
-Basszus! Kris-nek nem szóltam, hogy innen megyek suliba! -jutott eszembe mikor felöltöztem, mire Nikki hátulról átölelt.
-Nincs baj Kel. Tegnap én vittem haza és szóltam neki. -adott egy puszit a hátamra és megfordultam, majd megöleltem.
-Mihez is kezdenék nélküled? -nyomtam egy puszit telt ajkaira, majd vettük a táskánkat és a kocsiba beülve hajtottunk a sulihoz.
(Jackson szemszög)
Ma valahogy nem tudtam aludni. Nagyon hamar keltem. Nem tudtam mit csináljak, így felöltöztem és elindultam sétálni. Jó másfél óra múlva azon kaptam magam, hogy alig egy utcányira vagyok a Lutz házhoz. Ha már itt járok beugrom és elvitetem magam a suliba.
Csengettem és Kel apja nyitott ajtót.
-Jó reggelt Mr Lutz! -köszöntem vidáman.
-Szervusz Jackson.
-Kellan-hez jöttem.
-Ő nincs itthon, de úgy tudom Kristen-nel is jóban vagy ugye? Vagy Kel kellett volna mindenképpen?
-Igen, Kris is jó barátom és ha nem gond akkor vele találkoznék.
-Dehogy gond. Menj csak fel. Szerintem már biztosan ébren van. -szélesebbre tárta az ajtót, hogy be tudjak menni, majd a konyhába ment a feleségéhez.
-Jó reggelt Mrs Lutz! -köszöntem neki is illemtudóan.
Miután ő kis köszönt, folytattam utam Kris szobája felé. Jól ismertem a járást, rengeteget szoktunk itt lenni. Kopogtam, majd választ sem várva berontottam. Ami nagyon nem volt jó ötlet.
-Baszd meg Jacson Rathbone! -káromkodta el magát Robert, ami érthető is volt. Szegény Kris azt se tudta, hogy hová nézzen. Nem éppen illedelmes pozícióban voltak amikor rájuk rontottam. De legalább rajta volt ruha. Robon viszont nem. Annyira ledöbbentem hirtelen, hogy nem tudtam sem megszólalni, sem pedig megmozdulni. Végül Kis felállt, majd betuszkolt a gardróbba, ő pedig a szobában maradt.
-Jól van Jack gyere. -szólt később Rob. Mire kiléptem már fel volt öltözve szerencsére.
-Sajnálom srácok. Én nem tudtam hogy...
-Valóban nem tudhattad. -bólintott megértően Kris, de Rob már nem volt ilyen engedékeny velem szemben.
-Ha már kopogsz viszont legalább várd meg amíg engedélyt kapsz a belépésre. -szólt kicsit ingerülten, mire Kris megfogta a kezét és hozzábújt. Erre egy kicsit felengedett, de még mindig nem volt teljesen nyugodt.
-Ne haragudjatok.
-Jól van Jackson. Semmi gond. -mondta végül Kris, mire Robra néztem és már ő sem nézett rám olyan ellenségesen mint eddig.
-Menj le a konyhába egyél valamit amíg felöltözöm oké? -erre bólintottam, majd úgy tettem, ahogyan Kris kérte. Ahogy mentem lefele a lépcsőn gondolkodni kezdtem. Pont Krisből nem néztem volna ki, hogy ráveszi magát az orális dolgokra. Olyan ártatlannak tűnik. Az a kép viszont beleégett az agyamba, bárhogyan is próbáltam kitörölni, nem ment. Pedig nagyon próbáltam.
(Kristen szemszöge)
-Hát ez elég kínos volt. -jegyeztem mg miután Jack kiment a szobából.
-Az, de pont ez érdekel a legkevésbé. -láttam rajta, hogy nagyon feszült volt, de úgy akartam tenni, mintha ez a kis incidens meg sem történt volna.
-Minek öltöztél fel? -kérdeztem, mire értetlenül nézett rám. -Nem érdekel, hogy Jackson közbeszólt. Megkapod amit ígértem. -mondtam, majd befejeztük amit elkezdtünk. Gyorsnak kellett lennünk, de megoldottuk. Rob még feküdt egy pár percet az ágyon, amit én vigyorogva fogadtam. Bementem a gardróbba és magamra kaptam egy farmert meg egy kockás inget egy kék cipővel, majd miután magamra kapkodtam őket, átmentem a fürdőbe és fogat mostam.
-Neked nem kellene öltöznöd? -kérdeztem, amikor ülőhelyzetbe húztam.
-De igen. -sóhajtotta.
-De sietned sem ártana. -figyelmeztettem. -Fél nyolc van Rob. Fél óra alatt nem tudod elintézni, hogy hazamenj és onnan a suliba.
-Úgy néz ki, egy kicsit késni fogok. Kris, ilyet reggel nem szabad. -túrt bele a hajába.
-Miért? Talán nem élvezted?
-Ó nem ezzel van a gond. Szerinted itt feküdtem volna még negyed órát, ha nem készítesz ki te boszorka? -kérdezte, amire nem válaszoltam, bár szerintem nem is vár választ. Csak felnevettem, majd ráadtam az ingét és a kezébe nyomtam a boxerét és a nadrágját, majd tényleg bedobáltam a cuccaimat a táskámba.
-Hogy fogsz kijutni úgy, hogy ne vegyenek észre?
-Ez egy jó kérdés. Van erkélyed nem? -kérdezte, mire bólintottam. -Akkor ott kimászok.
-Robert, ha kitöröd a nyakad, még agyon is foglak verni. -mondtam, mire felnevetett, majd felöltözött és egy apró búcsúcsók után ahogy ígérte lemászott, majd én is lementem a lépcsőn a többiekhez.
-Jó reggelt! -köszöntem amikor leértem és öntöttem magamnak kávét. Kicsit zavarban voltam Jackson miatt, de igyekeztem ezt nem mutatni. -Késésben vagyunk Jack! -jelentettem ki miután lehúztam a kávém.
-Pontosan. Úgyhogy jobb lenne indulni. Pláne, hogy gyalog megyünk.
-Elviszlek titeket. -szólt Bob. -Pont útba esik, ugyan is találkozóm van egy pénzes üzletemberrel. Indulhatunk? -kérdezte, miközben letette a kezében tartott újságot.
-Azt nagyon megköszönném. -mondtam, mire Jack is helyeselt, úgyhogy Mary-től elköszönve el is indultunk.
Pár perc múlva már a suli előtt is voltunk. Jacksonnal elindultunk a D épület felé, mert mindkettőnknek ott lesz órája, de szerencsére nem lesz közös. Erre a gondolatra magamban fellélegeztem.
-Jack, ami a reggelt illeti...
-Sajnálom, hogy rátok rontottam. -vágott közbe.
-Már mondtam, hogy semmi gond, csak nekem kissé...és hát tudod...
-Mindent tudok Kris.
-Tessék?
-Tudok rólad és...róla. -rendes volt tőle, hogy nem mondta ki a nevét, nehogy valaki véletlenül is meghallja. -Elmesélte.
-Hogy mi van? -azt hittem, ott helyben kapok dührohamot.
-Ne légy rá dühös kérlek.
-Már hogy a francba ne lennék dühös? Hiszen megbeszéltük, hogy titokban tartjuk, erre ő rohan és elmesél neked mindent? Hogy tehette?
-Figyelj! Kétségbe van esve. -kérdőn néztem rá. - Szerintem szeret téged. Vagyis biztos vagyok benne. Ő ezen gondolkozik. Nagyon tetszel neki. Szerinte is szerelmes, de amikor beszéltünk, még nem volt biztos, de szerintem azóta már ő is megbizonyosodott. A lényeg, hogy szerelmes beléd és ő többet szeretne, minthogy néha összejártok. Jó most össze-vissza beszélek, mert semmi sem teljesen tiszta, de igazából még nektek sem. Szóval amit 100%-ra biztosan tudok, hogy szeret téged, de te nem akarsz belebonyolódni egy kapcsolatba, tehát ő örül annak, ami jut neki. A végét ő maga szó szerint mondta. Én viszont személy szerint nem értelek. Bírod nem? -kérdezte, mire gondolkodás nélkül rávágtam egy egyértelmű igent. -Mennyire bírod? -ez már nehezebb kérdés volt, amire még én magam sem tudtam biztosra a választ. Nem is nagyon szerettem volna, ha valaki felteszi nekem a kérdést, ugyan is amióta belementem ebbe a dologba, csak ezen jár az eszem. Választ viszont azóta sem találta, erre. Viszont jobban belegondolva, jobb volt, hogy még is csak feltette ezt a kérdést Jackson. Ugyan is elkezdtem beszélni. Ha hangosan gondolkodom, jobban felfogom a dolgokat és tisztábban látom azokat. Elmondtam neki is hogy már egy ideje én is ezen a kérdésen rágódom.
-Fogalmam sincs. Nagyon bírom őt, meg szeretek vele lenni. Nagyon is. És az ágyban is hihetet...
-Állj! Állj! Állj! -a hálószobai részletekre nem vagyok kíváncsi, eleget kaptam belőle reggel. -fintorodott el, mire felnevettem.
-Bocsi.
-Folytasd.
-Szóval nagyon kedvelem őt. De most kell nekem egy kis idő. Még friss ez az egész Cam dolog. Egy kicsit várni akarok még.
-Miért? Mások vagy magad miatt? -kérdő tekintetem láttán azonnal magyarázatba kezdett. -Mármint úgy értem, hogy azért nem akarod, hogy kitudódjon, hogy mi van köztetek, mert attól félsz, hogy mit gondolnak mások azért hogy most szakítottatok Cam-mel és te máris egy másik kapcsolatba ugrassz bele, vagy mert neked van szükséged most egy kis szabadságra?
-Nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Nekem kell egy kis idő.
-Akkor rendben van. Viszont csak egy tanács. Azt kezdesz vele, amit akarsz. Nem muszáj megfogadnod. Ne tartson túl sokáig ez a kis idő. Csupán csak logikai szempontból. Vagyis az én logikám szerint. -be kellett magamnak vallanom, hogy igaza van. De hát eddig is tudtam. Na meg már eleve én sem akartam túl hosszúra nyújtani ezt a titkos időt. Csak mivel ez így még nem kapcsolat...a többieknek meg nem akartam mondani, hogy mint mindenkinek, nekem is vannak bizonyos szükségleteim és Robnak is, és ha már itt tartunk, miért ne enyhítsük ketten együtt? Nem jó ötlet ezt így. Rá kell vennem magam, hogy többet akarjak. De ez hatalmas hülyeség, hiszen én is többet akarok. Többet is mint szabadna. Szeretem őt. Ért a felismerés. Ez egyszerűen felemelő volt. Beismertem magamnak. Szeretem. Igen! Legfőbb vágyam, hogy világgá kürtöljem, de nem tehetem. Egyelőre nem. Ma megtudják a többiek is. Hiszen Rob már régóta ezt akarja és Jackson felnyitotta a szemem. Nagyon felpörögtem. Alig vártam, hogy újra lássam őt.
-Köszönöm Jack. Imádlak. Adtam egy gyors puszit az arcára és futni kezdtem az órámra, ugyan is nagyon úgy festett a helyzet, hogy máris elkéstem. Ez az órám Kel-lel közös. Fizika. Fúj. mindig is utáltam. Bekopogtam az ajtón, majd bementem.
-Miss Stewart! Tudhatnám a késésének okét? -kérdezte Mrs Richardson, a tanárnő. Még csak pár órám volt vele, de már kinyilvánította, hogy mennyire nem kedvel.
-Elaludtam tanárnő.
-Tíz percet késett. Legközelebb ha valaki késik, be se jöjjön. Igazolatlan óra. -fordult az osztály felé, majd következő mondatát, már megint felém intézte. -Üljön le! -rendelkezett végül, de éreztem, hogy a mondandója többi részével is engem célozott meg. Miután a helyemre kullogtam és leültem Kel mellé, elhatároztam, hogy ez a kis reggeli affér, nem fogja elrontani a most felhőtlen kedvemet. Kel rá is kérdezett amikor nem figyelt ránk Mrs Richardson, de egy nem tudom. Így keltemmel le is rendeztem és ő nem firtatta, ugyan is a tanárnő felszólította őt. Amikor vége lett az órának, rohantam kifelé a teremből de amint kiértem, lassan mentem a folyosókon és az udvaron is, hátha összefutok Roberttel. Már letettem róla, hogy ebéd előtt összefutok vele, amikor megláttam, a francia terem előtt. (Nekem franciaórám lesz, Robnak viszont irodalom, ami az iskola másik végében van.) Egy hatalmas mosoly terült el az arcomon, ő pedig felnevetett. Még nem értem oda, de más hallottam is gyöngyöző kacaját. Tele volt a folyosó, de nem törődtem vele. Hiszen megígértem magamnak, hogy ma mindenki mindent megtud. Amikor odaértem elé, lábujjhegyre álltam és szenvedélyesen megcsókoltam. Ő először nem tudta, mi van és eltolt magától, mire én válaszoltam ki nem mondott kérdésére.
-Azt mondtad, hogy többet akarsz, mint ami eddig volt. Vagy meggondoltad magad? Te mindig is utáltad ezt a titkolózást.
-Dehogy gondoltam meg magam. De ne miattam tedd.
-Nem csak miattad. Én is akarom. Többet akarok. És nem akarom titkolni. -mondtam, mire egy arcrepesztő mosoly jelent meg az arcán. Nagyszerű őt boldognak látni.
-Komolyan mondod? -kérdezte, de választ sem várva hirtelen magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor kezét a fenekemen éreztem, eltoltam magamtól.
-Iskolában vagyunk. -szidtam meg nevetve.
-Mennem kell. Majd összefutunk. -mondta, majd nyomott egy puszit a számra és ment a saját órájára.
