-Semmi baj. -mondtam és indultam volna, de ő nem engedett. Beszélnünk kéne. Meg kellene beszélnünk a tegnap előtti dolgot.
-Most?
-Mikor máskor? -kérdezett vissza, és be kellett látnom, hogy igaza volt. Úgyhogy leültünk egy nem messze álló padhoz, szembe fordult velem és elkezdte a mondandóját.
-Hallgatlak! -mondtam neki, de közben igyekeztem kerülni a tekintetét.
-Először is, szeretném, ha a szemembe néznél.-igaza volt. Nem lehet úgy beszélni valakivel, ha nem nézel a szemébe, így felnéztem rá, mire egy halvány, szomorú mosoly jelent meg az arcán.- Sajnálom a múltkorit.-mondta, majd egy kis szünetet tartott, majd olyan hirtelen folytatta mondandóját, hogy megijedtem. -Vagyis nem. Egyáltalán nem sajnálom. Én..én élveztem. És szívesen megismételném még. -szavai megdöbbentettek. Hiszen ha ott van neki Emilie, mit akar tőlem? De nem fogom neki megemlíteni őt. Mert tudom, hogy tudna olyan dolgot mondani, ami miatt belemennék a dologba. Így maradt a hazugság. Fájt, de ez volt az egyetlen módja annak, hogy ne tegyek tönkre egy kapcsolatot.
-Nem mondom, hogy nem volt kellemes, de nagyon jó barátom lettél Rob. És félek, ha bele mennék valamibe, akkor elveszíteném ezt a barátságot.
-Nagyon jó barát? Ha tényleg így gondolod, miért kerülsz?
-Mert nem tudtam eddig mit kezdeni a helyzettel. De most, hogy ezt megbeszéltük, már nem fogom ezt tenni. Szóval folytathatjuk úgy, mint jó barátok? -kérdeztem reménykedve. Esélyt kell adnom a Cam-mel való kapcsolatra. Na meg igaz volt amit Robert-nek mondtam. Nagyon jó barátom lett, és félek, ha bármi történne közöttünk, ez a barátság a homályba veszne.
-Jól van. -sóhajtott egy nagyot. -De ez még változhat. -mosolygott rám, és elindultunk az óránkra. Nekem az első órám Kel-lel és Ash-sel volt közös. Kb két percet késtem, és miután elnézést kértem a tanártól, leültem bátyám mellé. Nem néztem rá, hanem rögtön próbáltam bekapcsolódni az órába. Pár perccel később Kel egy papírt csúsztatott elém.
"Mi volt?" -ennyi állt rajta, de én egyből tudtam mire gondol, így rögtön válaszoltam is.
"Semmi. Megbeszéltük a dolgot. Minden oké. De pont nem tudtam meghallgatni a reakciódat, miután elmeséltem neked, hogy mi történt. Elmondanád, mire gondoltál akkor először?"
"Az első gondolatom az volt, hogy megverem Pattinson-t amiért játszadozik a húgommal. Hiszen ha ott van neki Emilie, mit akar más csajtól? Pláne a húgomtól?" -válaszát olvasva meghatódtam. Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van, hogy az el nem tudom mondani. Ezt neki is leírtam, mire egy széles mosolyt kaptam válaszul. Ez után az órára figyeltem, ami hamar véget ért.
Egyik óráról a másikra vándoroltam. Nem is figyeltem igazán arra, hogy mit is csinálok. Hamar eljött az ebédidő. Én Kel és Rob között ültem. Örültem, hogy sikerült megbeszélnünk. Most minden úgy van, mint azelőtt. Legalább is azt hiszem. Ahogy befejeztük az ebédet, Ash-sel mentem is angolra. Az óra baromi unalmas volt. Ma valahogy az egész napot csak végig untam. De amikor végre vége lett az órának, sikerült egy kicsit éberebbnek lennem. Nagyon izgultam az állás miatt. Ma ahogy haza értem, mehetek is a könyvesboltba, aztán este pedig a kávézóba. Holnap pedig suli után megyek a bárba.
Akármennyire is nem volt kedvem hozzá, muszáj volt megkérnem Ashley-t, hogy segítsen az öltözködésben, mert mindegyik helyen szerettem volna jó benyomást kelteni.
-Ashley! Tudnál nekem segíteni, hogy mibe menjek állást nézni?
-Ezt most komolyan kérdezted? -kérdezte, mire értetlenül bólintottam. -Stew! Nem vagy te lázas? -tette a kezét a homlokomra, mire nevetve leráztam azt.
-Ash! Most komolyan. Segítesz?
-Már hogy a fenébe ne segítenék, Hiszen ismersz. Ha te nem kérsz meg, én akkor is megyek és rád erőszakolok valamit. -mondta, mire felnevettem. Miután szóltam Kellan-nek, hogy ma nem vele megyek haza, Ash kocsijába pattantunk és haza hajtottunk.
Még senki sem volt itthon. Kel is írt egy sms-t, hogy Nikki-nél van, a többiek még gondolom dolgoznak. Amikor felmentünk a szobámba Ash leültetett az ágyra, ő pedig bevetette magát a gardróbomba. Kis idő múlva vissza tért egy kék ujjatlannak, egy barna felsővel és egy narancssárga szoknyával.
-Muszáj szoknyában mennem, miért nem jó a nadrág?
-Igen muszáj. Mert csinosnak kell lenned. És mert agyon tetszik ez a szoknya és a cipő is amit kiválasztottam.
-Jaj ne. -nyögtem fel, mert tudtam, hogy nem úszom meg a magassarkút.
-Jaj de. -jelent meg barátnőm arcán egy ördögi vigyor.
Odaadta a kezében lévő cuccokat, de egy harisnya a kezében maradt. Rá is kérdeztem.
-Az nem kell?
-Nem. Közben rájöttem, hogy jó idő van. -mosolygott. Na én most kimegyek, öltözz fel, addig kitalálom, mi legyen a hajaddal. -jesszus! Azt hittem, hogy csak segít ruhát választani és ennyi. Arról nem volt szó, hogy haj, smink, meg miegymás.
-Én tudom már! -szóltam, mire visszanézett. -Vágd le kopaszra.
-Jaj de hülye vagy Kris. -mondta nevetve, majd lement a konyhába. Mire leért, én már fel is öltöztem, így utána mentem. -Jöhet a hajad? -kérdezte mire bólintottam. Végül nem csinált vele sok mindent. Csak kivasalta. -Smink! -jelentette ki és már ott sem volt. De nem telt el pár másodperc, már vissza is tért. -Csak enyhe sminket kapsz most. -mondta és pár perc múlva késznek nyilvánított. Bele néztem a tükörbe, és megdöbbenve láttam, hogy tényleg halvány lett a sminkem. -Na már nincs sok időnk. Indulnunk kéne.
-Indulnunk? Te is jössz?
-Ha nem szeretnéd nem probléma, csak gondoltam örülnél, ha veled lenne egy barát.
-Persze, hogy szeretném, hogy velem gyere. -mondtam, majd megöleltem.
-Oké, oké, de most már késésben is vagyunk. mondta, majd a kezembe nyomott egy pár cipőt.
-Ez nagyon tetszene, ha nem lenne ilyen kibaszott magas. -nincs időd ellenkezni Kris. -igaza volt, így beletörődtem, hogy nincs más választásom. Belebújtam a cipőbe, és meglepő módon simán futottam a kocsiig. Beültünk és hajtottunk is a könyvesboltig.
(Robert szemszöge)
Nem úgy lett vége a Kris-sel való beszélgetésnek, mint ahogyan én azt szerettem volna, de boldogan mentem óráról órára. Sokkal vidámabb lettem, miután beszéltem vele. Azt mondta, élvezte a csókot. Jó, nem egészen így mondta, de akkor is a lényeg ugyan az. Na meg, amikor azt mondtam, hogy változhat még ez a "jó barát" státusz, nem mondott semmit. Ez reménnyel töltött el. Egész nap vigyorogtam. És ő még nem tudja, hogy szakítottam Emilie-vel. Aztán eszembe jutott, hogy ő meg éppen most kezdett bele valamibe azzal a Cam gyerekkel. Ez változtat némiképp a dolgokon. De nem sokban. Mert nem igazán érdekel. Kell nekem Kris.
(Kristen szemszöge)
-Na hogy ment? -kérdezte Ash, amikor kijöttem a boltból és a kezembe nyomott egy jegeskávét.
-Húú, köszi. Ja és hát, egész jól ment. Még nem tudom, hogy megkapom-e az állást, de majd felhívnak.
-Oké. Hányra vagy behívva a kávézóba?
-6-ra.
-Addig még van egy csomó időnk.
-Mit szeretnél csinálni?
-Ugye Cam szeretett volna találkozni veled a, de te nemet mondtál az állás keresésre hivatkozva. -mondta, mire bólintottam. -Hívd fel s találkozz vele.
-Mi van?
-Még van 3 órád. És igazából arra gondoltam, hogy inkognitóban követnélek titeket. -elkerekedett szemeim láttán magyarázatba kezdett. -Annyira kíváncsi vagyok, de te mindig olyan keveset mesélsz. Kérlek Stew! -elővette a kölyök kutya szemeket, amiknek nem lehet nemet mondani.
-Ez nem és Ashley. A kölyök kutya szemek. Ez csalás. -mondtam, de ő csak nem hagyta abba. -Jól van, csak hagyd abba. -adtam be végül a derekam, mire összecsapta a tenyerét. Elővettem a mobilom, és tárcsázni kezdtem. Ekkor Ashley közel hajolt hozzám, hogy mindent hallhasson. komolyan mondom, mint egy rossz kamasz. Nem kellett sokat várnunk, fel is vette.
-Halló?
-Szia Cam! Kristen vagyok.
-Kris! Hogy sikerült az állásinterjú?
-Igazából még csak egy van kivégezve, a második előtt még van majdnem 3 órám. Lenne kedved találkozni?
-Mindig van kedvem veled találkozni. -mondta, mire nem tudtam nem elmosolyodni. -Hol vagy most? A plázától nem messze van egy könyvesbolt. A Gold sun bookshop.
-Igen. Tudom hol van. 15 perc és ott vagyok.
-Várlak.
-Sietek szépségem. -mondta, majd letettem a telefont, mire Ash egy hatalmas vigyorral nézett rám.
-Most mi van?
-Semmi, csak látszik, hogy oda van érted.
-Ugyan már. Még alig ismerjük egymást. Na meg csak telefonon hallottad. Honnan tudhatnád?
-Én megérzem az ilyet Kris. Szóval üljünk le oda az asztalhoz, és mielőtt jönne lelépek. Persze nem messzire.
-De ez nagyon fura Ash. Nem fogok tudni úgy viselkedni, ahogyan eleve viselkednék, mert tudom, hogy figyelsz.
-Ez is egy teszt. Hidd el. Ha megjön és te nem felejted el, hogy itt vagyok a közelben, nem is vagy oda érte annyira. -mondta, mire sóhajtottam egyet, majd elkezdtünk beszélgetni. -Itt az idő, én elmentem. Majd találkozunk Kris. -mondta, miközben felállt, majd egy puszit nyomott az arcomra és elment. De nem tudtam nézni, hogy merre, mert Cam jelent meg.
-Kristen! Egy napig nem láttalak és te máris még szebb lettél. -állt meg előttem, mire felálltam és két puszival köszöntöttük egymást, majd átölelt, ami egy kicsit hosszabbra sikeredett, majd leült velem szemben. -Mesélj! Mi újság?
-Semmi különös. Itt voltam a könyvesboltban. Még nem mondták meg, hogy felvesznek-e. Majd hívnak. Mielőtt egy kávézóba mennék továbbra is állást keresni, volt egy kis időm és gondoltam felhívlak, hátha van kedved találkozni.
-Jól tetted. Szerettem volna találkozni veled, de azt mondtad, nem érsz rá ma.
-Igen. De változott.
-És én ennek nagyon örülök. -mosolyodott el, ami engem is mosolygásra késztetett.
(Ashley szemszöge)
Amikor ránéztem az órámra, észre vettem, hogy nemsokára itt lesz Cam, így leléptem. Nem mentem messzire, csak a könyvesboltot és az utat elválasztó bokrok mögé. Amikor visszanéztem, már csak azt láttam, hogy Cam és Stew egymást ölelik. És nem úgy, ahogyan a barátok szokták egymást. Jó lenne, ha összejönne nekik. Én drukkolok. Egy ideig beszélgettek, majd elindulta sétálni. Mázlim volt. A bokrok mellett sétáltak a járdán, így csak a növény választott el minket, így még hallottam is őket. Egy ideig mindenféléről beszélgettek, közben vettem észre, hogy fogják egymás kezét. De aranyosak. Amennyi látszott belőlük le is fényképeztem a kezeiket. Nikkinek is tudnia kell erről.
-Tudod Kris, nagyon megkedveltelek. -hallottam meg Cam hangját, ami kissé ideges volt.
-Én is téged Cam.
-Kíváncsi vagyok valamire. Ha megcsókolnálak, eltolnál magadtól, vagy visszacsókolnál? -kérdezte, mire elfelejtettem levegőt venni. Alig vártam Kris reakcióját, de ő egy szót sem szólt. Szegény srác, hogy izgulhat most. Már azon voltam, hogy odamegyek, nyakon vágom Krist, hogy válaszoljon már, de ekkor végre megtette.
-Próbáld ki és megtudod. -válaszolta végre, mire nagyon büszke voltam rá. Ilyen egy frappáns válasz. És megtették. Pár percig csókolóztak, amikor elváltak egymástól. -Választ kaptál a kérdésedre? -kérdezte Kris.
-Igen, de nem volt elég világos a válasz, így feltenném még egyszer a kérdést. -mondta Cam, majd le is támadta barátnőmet, aki nem ellenkezett. -erre felnevettem. Sokat sétáltak és beszélgettek minden féléről, volt, hogy dohányoztak is, aminek nem örültem, de ez van. Egyszer Cam ránézett az órájára. -Nem szívesen szólok, de muszáj menned. -nézett szomorúan Stew-ra.
-Igen muszáj.
-Holnap találkozunk? -tette fel reménykedve a kérdést Cam, miközben átölelte Kris derekát, aki a fiú nyakát ölelte át, majd bólintott, mire már mindketten mosolyogtak. -Elvigyelek valamerre?
-Kösz nem kell. Egy barátnőmmel találkozom nem messze.
-Oké. Akkor holnap suli után?
-Az jó lesz.
-Mikor végzel?
-Kettőkor.
-Jól van. Akkor kettőkor az iskola bejáratánál várlak.
-Oké. -mondta Kristen, majd Cam ismét megcsókolta. Milyen telhetetlen a srác. -mosolyogtam magamban. Két különböző irányba indultak el, majd amikor már nem láttam Cam-et, előjöttem, mire Kris nagyon megijedt.
-Ashley te meg...ne ijesztgess.
-Azt akartad kérdezni, hogy mit keresek itt. Nem igaz? Istenem! Ti oda vagytok egymásért. És olyan aranyosak voltatok.
(Kristen szemszöge)
Amíg a kávézóhoz nem értünk, végig olvadozott nekem, hogy milyen aranyos Cam, és hogy milyen aranyosak vagyunk együtt. Együtt? Itt egy kicsit leragadtam magamban. Nem beszéltük meg, hogy mi is van most tulajdonképpen velünk. Ezt meg is említettem Ashley-nek, mire azt mondta, hogy ezen hülyeség gondolkodni, mert együtt vagyunk. Én ezzel nem teljesen értettem egyet, de annyiban hagytam a dolgot. Amikor bementünk a kávézóba, meglepődve láttam, hogy szinte teljesen tele van. A múltkor, amikor itt voltam, nem voltak ilyen sokan. Hűha. Ha itt fogok dolgozni, egy szabad percem sem lesz. Odamentem az egyik pincérlányhoz.
-Hello, a nevem Kristen Stewart. Mára vagyok behívva állásinterjúra. -mondtam, mire a srác elmosolyodott.
-Oh igen. Már vár a főnök. Én Sandy vagyok. Arra van az iroda. -mutatott egy ajtó felé. -Kopogj és menj be nyugodtan. Sok szerencsét. -mondta, majd tovább is ment. Nagyon rendes lánynak tűnik. Szóltam Ashley-nek, hogy üljön le, majd mindjárt jövök, majd az ajtóhoz mentem. Bekopogtam, majd miután engedélyt kaptam, beléptem. Egy a harmincas évei végén járó, magas, természetes vörös hajú nő volt a főnök.
-Jó napot! a nevem Kristen Stewart. Ön ugye Mrs Seltman?
-Igen, de tegezz nyugodtam. És szólíts Evelyn-nek. Nem vagyok még olyan öreg. -mondta, miközben barátságosan kezet nyújtott. Nos csapjunk is bele. Hány éves vagy?
-17.
-Akkor még iskolába jársz. Iskola mellett akarsz dolgozni?
-Igen. Tudja nem az igazi szüleimmel lakom, és nem akarok a terhükre lenni.
-Értem. Jó az egyensúly érzéked? -értetlen arcot vághattam, mert rögtön megmagyarázta. -Egy teli tálca kiviteléhez.
-Jaa, hát azt hiszem igen.
-Tegyünk egy próbát. Itt egy tálca rajta műanyag poharakkal, amik tele vannak töltve vízzel. Vidd ez ajtóig és vissza. -ezt sikerült ügyesen kiviteleznem. Egy csepp sem borult ki. ami meglepő ebben a cipőben. -Nagyon jó. -ez után még feltett pár kérdést, majd ő is azzal engedett utamra, mint a könyvesboltban. Majd felhívnak.
Ezután Ash haza vitt, és ő is haza ment.
-Kris, ta vagy az? -hallottam Mary hangját a konyha felől.
-Aha, én vagyok. -mentem oda hozzá. -Milyen napod volt?
-Elment. Unalmas volt. Nem úgy, mint a tiéd. Mesélj csak, mi történt?
-Honnan veszed, hogy bármi is történt? -kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Látszik rajtad. Csak nem egy fiú van a dologban?
-Ennyire feltűnő?
-Hát, hogy őszinte legyek igen. -nevetett fel. -Na, mesélj.
-Amikor elmentünk mindannyian egy bárba, ott ismerkedtem meg vele, Cam-nem hívják, 25 éves, és nagyon aranyos. -és szinte mindent elmeséltem neki. A mai napot is. Ő is legalább annyira örült, mint Ash és ő is úgy gondolta, hogy mit kell ezen gondolkodni? Együtt vagyunk.
-Kel üzeni, hogy holnap ha lehet menj suliba valamelyik sráccal, mert Ő Nikki-nél alszik és onnan megy suliba, Ash meg üzenetet hagyott, hogy holnap nem megy suliba, mert mikor hazaért, szinte azonnal rosszul lett.
-Oké, megoldom. Jó éjt Mary. -indultam felfele a lépcsőn.
Amikor az emeletre értem, a táskámat ledobtam a szobámban,majd leültem a gép elé és megnéztem az e-mailjeimet. Utána nem túl sok kedvvel, elővettem a füzeteimet és tanultam.
Éjjel egy körül arra keltem, hogy az asztalnál ülök és úgy alszom, a füzetre hajtva a fejem. A francba. Ennyit a tanulásról. Szinte fel sem ébredtem, elvonszoltam magam az ágyig, majd aludtam tovább. Reggel szitkozódva keltem, ugyan is elaludtam. Csak annyira volt időm, hogy fogat mossak és füzeteket dobáltam a táskámba. Meg se néztem mik voltak azok, csak remélni tudtam, hogy sikerül párat eltalálnom. Amikor lementem a földszintre, akkor vettem észre, hogy mennyi is az idő. -Bassza meg! -káromkodtam el magam hangosan. 20 percem volt becsengetésig. Gyalog marha messze van a suli, így esélyem sincs, hogy beérjek. Felvettem a tegnapi cipőmet, (Ha már a tegnapi ruháim vannak rajtam) és kiviharzottam az ajtón. Majd elindultam a suli felé gyalog, miközben Robot tárcsáztam. Nem kellett sokat várnom, hogy felvegye.
-Stew! Szia! -szólt bele vidáman.
-Szia Rob! Suliban vagy már?
-Igen miért?
-Akkor semmi. Mindegy.
-Mondjad Kris!
-Csak azt kérdeztem volna, hogy tudnál-e egy kis kerülőt tenni, hogy engem is bedobnál a suliba, de akkor mindegy. Köszi. -már raktam volna le, amikor megszólalt.
-Otthon vagy még?
-Nem. Elindultam gyalog.
-Megyek érted. Állj meg ahol vagy. -még ellenkezni sem volt időm, mert rögtön kinyomott. Így megálltam az út szélén és vártam. Nem kellett várnom 10 percet, lefékezett előttem, én pedig bepattantam mellé. -Jó a hajad! -vigyorgott rám, én meg nem tudtam miről beszél, így lehajtottam a napellenzőt és abban lévő tükörben megnéztem a hajamat, ami szana-szét állt. Fésű nem volt nálam, de a kezemmel megpróbáltam valahogyan elfogadhatóvá tenni.
-Jobb? -kérdeztem ránézve, mire eligazított pár tincset, aztán jóvá hagyta közös művünket.
-Jobb. Elmeséled, mi történt?
-Elaludtam. Még a cuccom is a tegnap esti. -mutattam végig ruháimon. Felém nyújtott egy cigis dobozt, mire nehezen, de nemet mondtam.
-Kösz, de már így is rengeteget kaptam tőled. Hamarosan lesz munkám és azokat is kifizetem.
-Ne hülyéskedj már. Direkt két dobozzal vettem. az egyik a tied.
-Te komolyan nekem vetted?
-Aha.
-Oké. Köszönöm. -vettem el tőle. -De amint lesz pénzem, fizetek.
-Jól van. -mondta, de ez a két szó tele volt iróniával. Inkább ráhagytam és rágyújtottam egy szálra, ahogyan ő is tette. Nem sokára a suli parkolóban szálltunk ki a kocsiból és mentünk a saját óránkra. Minden órán serényen jegyzeteltem és hamar el is telt a nap. Az utolsó órám után, indultam volna haza gyalog, de Rob utol ért a parkolóban és felajánlotta, hogy haza visz, amit el is fogadtam. Amikor beültem a kocsiba, láttam, hogy Tom és Jackson hátul ülnek és mosolyogva integetnek nekem.
-Hát ti fiúk?
-Az én verdám szerelőnél van. -mentegetőzött Tom.
-Nekem még nincs. -csatlakozott Jack is.
-Kidobjuk őket otthon. -szállt be a kocsiba Robert is. Először Jack-et, majd Tom-ot tettük ki.
-Van már programod délutánra?
-Este mennem kell egy bárba. Hátha felvesznek.
-Mehetek veled?
-Örülnék neki. Nem izgulnék annyira, ha lenne velem valaki. Fél nyolcra értem jössz? -kérdeztem mielőtt kiszálltam volna.
-Oké, jövök. -egyezett bele, majd egy puszit nyomtam az egyik arcára és kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Ettem valamit, majd felmentem a szobámba és hívtam Ashley-t. Bármennyire is nem akartam, hogy ő öltöztessen, muszáj volt, mert egy bárba ő tudja igazán, hogy mit kell felvennem.
