-Mi ez az egész Cam?
-Ő itt Evelyn. A kislányom.
Kellett pár pillanat, mire felfogtam, hogy mit is mondott pontosan. Idegesen a hajamba túrtam, és mindenhová néztem, csak rá nem. Nem tudtam ránézni.
-Tessék?
-Sajnálom Kris, én...
-Hazudtál! -fojtottam belé a szót. Nem értettem semmit. Mit akar egyáltalán?
-Ez nem teljesen igaz. Nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent. -erre felment benne a pumpa. Hogy van képe?
-Még mentegeted is magad? -kérdeztem dühösen.
-Nem, ne haragudj, ez tényleg nem vette ki jól magát. Sajnálom, hogy nem mondtam el.
-Amit miért is nem tettél?
-Mert nagyon megkedveltelek. És nem akartalak emiatt elveszíteni. Ha elmondom, lehet, hogy már akkor elhagysz.
-És mit gondoltál? Hogy sosem tudom meg? Elmondtad volna egyáltalán valaha is?
-Fogalmam sincs. -kezdte el masszírozni az orrnyergét. Egyértelműen ideges volt. Csak azt nem tudtam, hogy feszülten ideges, vagy mérgesen ideges.
-És mi van az anyjával?
-Miután Evelyn megszületett, pár napra elment az anyjához egyedül. Hogy elmondja neki, hogy unokája született. Dominique szülei már eleve a kapcsolatunkat ellenezték, így nem akarta, hogy a kicsi is ki legyen téve az anyja haragjának, ha megtudja, mi történt. amikor odaért egy szombat délután és elmesélte, nem tudom, hogy miket mondhattak neki, de borzalmasan ideges volt. Én csak telefonon beszéltem vele. Az eredeti terv úgy volt, hogy másnap jön haza, de azt mondta, a szülei azt mondták neki, hogy nincs többé lányuk, így egyből haza kellett jönnie. Könyörögtem neki, hogy menjen egy panzióba és majd reggel, elindul, ő azonnal velünk akart lenni. A családjával. Éjszaka volt már amikor elindult, és szörnyen feldúlt állapotban. Nem tudtam mit csináljak. Egész éjszaka nem aludtam, és a kis Evy is nyugtalan volt. Reggel érkezett a telefon, hogy baleset történt, amiben életét vesztette. -jézusom. Ledöbbentem. Még olyan fiatal volt. És Cam is nagyon fiatal, hogy ilyesmit átéljen. Az autóbalesetről rögtön eszembe jutottak az én szüleim.
-Annyira sajnálom. -mondtam, miközben az első könnycsepp gördült le az arcomon. -Teljesen átérzem, ami zajlik bennetek. -erre átölelt, persze csak óvatosan, nehogy összenyomjuk Evelyn-t. Először borzalmasan dühös voltam, de ahogy Cam elmesélt mindent, kicsit enyhült a dühöm. Persze még mindig nem párolgott el, de ez nem is fog 2 perc alatt.
-Meg tudsz nekem bocsájtani? -kérdezte szomorúan. Gondolom újra átélte az egészet, ahogyan mesélte.
-Idővel igen. De nem most. De később, amikor már kicsit kitisztul a fejem, biztosan. Addig is szerintem jobb lenne, ha egy ideig nem találkoznánk. -erre belegyezően bólintott.
-Megértem. De ettől függetlenül hiányozni fogsz Kris. Később még lehetünk barátok? -kérdezte reménykedve, mire kissé elmosolyodtam.
-Persze. -majd hívlak, ha úgy leszek oké? -kérdeztem, mire bólintott, majd egy puszit nyomott az arcomra, miközben a fülembe suttogott: -Sajnálom.
-Hát, akkor majd találkozunk. -mondtam, majd eszembe jutott hogy még valaki itt van. - És veled is kicsi lány. - simogattam meg megint a kis fejét, mire elkezdett vidáman csapkodni a kezeivel.
-Szia Kris. -köszönt el Cam kicsit letörten.
-Sziasztok. -mondtam, majd mikor elindultam és felemeltem a fejem, egy meglepődött Ashley-vel találtam magamat szembe.
-Ez mi volt? -kérdezte nagy szemekkel. -És ki volt az a gyerek?
-Cam kislánya. Ugye milyen aranyos? -kérdeztem tőle, hogy ne tűnjön fel, hogy kicsit összetörtem. Még szerencse, hogy nem szerettem bele. Kedveltem ugyan, de szerelmet nem éreztem iránta. Vagyis nem hiszem. Ugyan is fogalmam sincs, hogy milyen is az. Azért nem hiszem, hogy ez az lett volna, mert mikor Robbal vagyok, akkor sokkal erőteljesebb dolgokat érzek, és még azt sem gondolnám szerelemnek. Persze bírom őt, mint egy barátot és azt sem titkolom magam elől, hogy kibaszott jól néz ki. De hát ez csak ténymegállapítás. Kel-ről is megmondom ezt. Pedig ő a bátyám.
-Hogy mi van? -kérdezte barátnőm, és a karomat elkapva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Jól hallottad Ash. Evelyn Cam lánya.
-És ezt te ennyire könnyen fogadod?
-Nem. De most elmesélt mindent és teljesen átérzem a fájdalmát. Feltörtek bennem az emlékek. Úgy hogy most a megbántottságom csak a második a sorban.
-Még is miféle fájdalomról beszélsz?
-A kislány anyja meghalt Ashley. Autóbalesetben.
-Uram isten. -kapott a szája elé.
-Inkább ne beszéljünk róla oké? -kértem, mire csak bólintott, de láttam az arcán, hogy gondolatai még mindig e-körül forognak. -Mondd csak! Vettél valamit? -kérdeztem, hogy eltereljem a figyelmét.
-Igen nézd! Ugye milyen szép? -mutatott meg egy szoknyát, mire serényen bólogattam. A szoknya nem az én világom. Önszántamból sose venném fel.
*****
Amikor hazaértem, fel akartam lopózni a szobámba, hogy ne kelljen beszélnem senkivel, de nem igazán jött össze, tekintve, hogy a fiúk úgy tervezték, hogy most fognak kanbulit rendezni, így mindenki ott állt a nappaliban indulásra készen. A mindenkibe Kel, Jackson, Robert és Tom tartozott. Amikor meghallottam a hangjukat, arra gondoltam, hogy elszaladok a nappali előtt és fel a szobámba. Mikor megvolt a teljes terv, leejtettem a telefonom. Rohadt jó. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Erre Tom nézett ki a előszobába.
-De rég beszéltünk kislány! -jött oda Tom és szorosan megölelt.
-Tom! Te ittál? -kérdeztem gyanakodva, ugyan is az orromba csapott a belőle áradó alkohol illata.
-Igen. Probléma? -kérdezett vissza, mire nekem eszembe jutott valami. Mára el akarom felejteni a gondokat.
-Nem. Sőt. Én is kérek.
-Oké! -vágta rá, majd behúzott a nappaliba a többiekhez, akik kórusban köszöntek.
-Nahát! Az én eltévedt hugicám hazatalált? -kérdezte Kel.
-Nagyon úgy tűnik. -mondtam, miközben Tom a kezembe nyomott egy poharat, amiben fogalmam sincs mi volt, de lehajtottam a tartalmát. Ma részeg akarok lenni. Éreztem ugyan, hogy erős, de nem köhögtem, meg semmi. Bírom az alkoholt. Régebben nem egyszer volt, hogy kicsit többet ittunk a kelleténél a haverokkal.
-Ez igen! -szólalt meg Jackson. -Nem vagy semmi csajszi.
-Kérek még egyet! -nyomtam Tom kezébe a kiürült poharat, mire elmosolyodott és újra töltötte.
-Mi történt Kris? -kérdezte Rob.
-Ugyan semmi. Miért gondolod, hogy bármi is történt? -kérdeztem, miközben leültem hozzájuk.
-Látom rajtad, hogy valami nem oké. -töltött egy adag valamit egy pohárba, majd a kezembe nyomta. Erre kérdőn néztem rá. -Így vagy úgy, de kiszedem belőled. -adta meg a magyarázatot.
-Á szóval le akarsz itatni. -esett le, mire vigyorogva hátra dőlt.
-Ugyan Kris! Mond el mi a baj. Ma lerészegedünk. Holnapra úgyse fogunk rá emlékezni és legalább kibeszéled magadból. -mondta Jackson, mire elgondolkodtam a dolgon.
-Oké. -mondtam, majd lehúztam a pohár tartalmát és letettem a kiürült poharat. -Ma találkoztam Cam-mel. Van egy lánya. Röviden ennyi. -mondtam, mire mindenki akkora szemekkel nézett rám, hogy féltem, hogy kiesik a helyéről.
-Csajszi, ma te is jössz velünk. -kiáltott Kel.
-De mára kanbulit terveztetek nem?
-Akkor ez egy kanbuli lesz, egy Kristen-nel megspékelve. -mondta Tom, mire elmosolyodtam.
-Nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz. -szólt hozzá Jackson is, ami nagyon jól esett. A bandából már csak Rob nem fűzött szót Kellan ötletéhe, mire ránéztem. Nem kellett kérdeznem semmit, anélkül is tudta, hogy mire vagyok kíváncsi.
-Múltkor is jól éreztük magunkat részegen nem? -kérdezte Rob, mire elnevettem magam. Tom és Jackson csak összenézett. Ők nem értették miről van szó.
-Lemaradtunk valamiről? -kérdezte Tom, mire csak megráztam a fejem, Rob pedig nevetni kezdett, de ők csak megvonták a vállukat.
-Akkor induljunk! -jelentette ki Jackson, mire mind felálltunk és az ajtóhoz indultunk, mire Tom megszólalt.
-Állj! Mielőtt elindulunk, Kris is legyen velünk egy szinten. -mondta és még egy poharat felém nyújtott, aminek tartamát kiittam.
-Gyorsan átöltözöm oké? -kérdeztem, majd választ sem várva a szobámba rohantam. a gardróbba dobáltam a most vásárolt cuccokat, majd egy fehér, szürke mintás váll nélküli, combközépig érő ruhát vettem fel, egy sötétszürke magassarkúval. Ashley rossz hatással van rám.
Még nem értem le teljesen csak pár lépcsőfok volt hátra fényképező hangját hallottam, mire felnéztem.
-Ezt most miért? -kérdeztem, amikor megpillantottam a velem szemben álló Kel-t, aki a telefonjával csinált egy képet rólam.
-Mert Ash nem fogja elhinni, ha elmesélem neki. -vigyorgott, majd elindultunk. Egy taxival mentünk mindannyian. Hátra négyen befészkeltük magunkat. Hát nem éppen volt kényelmes, de legalább nem volt messze a szórakozóhely, ahova mentünk. Amikor kiszálltunk, már akkor kihallottuk a hangosan dübörgő zenét.
-Ez kell ma nekem. Én megyek is megnézem a felhozatalt. -jelentette ki Tom és már el is tűnt. Na igen. Ő már csak ilyen. A többiekkel leültünk egy boxba. Pár perc beszélgetés után, Rob fordult felém.
-Mit szólnál, ha megejtenénk azt a versenyt, amiről még a múltkor volt szó?
-Benne vagyok. -egyeztem bele, mire ketten a pult felé indultunk. Mikor odaértünk Rob kikért fejenként 2 Jeam Beam-et és 3 Jak Daniel's-t. Amikor megkaptuk, megfogtuk az első poharat és háromig számolva egyszerre felhajtottuk, majd ugyan így tettünk a többivel is.
Rengeteget röhögtünk az este folyamán és én egyre részegebbnek éreztem magam. Tom már rég eltűnt egy szőke csajjal és szerintem holnapnál előbb nem fogjuk látni. Később Kel arra hivatkozott, hogy most Nikki-vel akar lenni, így gyorsan el is zavartuk az említett személyhez, mielőtt még részletezné nekünk, hogy mit is akar vele csinálni, ugyan i már majdnem belekezdett. Így már csak hárman maradtunk, de a hangulat így sem csappant meg. Mi Rob-bal egész éjszaka direkt egyenlő mennyiségű alkoholt fogyasztottunk és a táncoló embereket figyeltük és röhögtünk rajtuk. Egy idő után, egy csaj ült le velem szembe Jackson mellé.
-Hello Britany vagyok. -mutatkozott be leginkább Jackson-nak. Ami láthatóan nem volt ellenére. Mivel Rob-bal feleslegesnek kezdtük érezni magunkat, a bárpulthoz mentünk, és lehúztunk még egy-egy felest.
-Menjünk táncolni! -kiáltottam fel, mire megfogta a kezem és a táncolók közé vetettük magunkat. Egyre merészebben táncoltunk és egyre közelebb egymáshoz. Fel sem fogtam, hogy mit teszek, egyszer amikor neki háttal voltam és neki dörgöltem magam, ő megragadta a csípőmet és még jobban magához szorított. Ezen felbátorodva, szembefordultam vele és a nyaka köré tettem a kezem, majd egyszer csak mint derült égből villámcsapás, már csak azt vettem észre, hogy az ajkai az enyémeken vannak. Szenvedélyesen és vadul csókoltuk egymást. Amikor a nagy hévben beleharaptam az alsó ajkába, felmordult, ami csak még jobban feltüzelt. Mélyen a szemembe nézett, majd megfogta a kezem és elindultunk valamerre. Rob leintett egy taxit és mondott neki valamit, amire én nem figyeltem, mert a nyakának a csókolgatásával voltam elfoglalva. Hevességem láttán felnevetett, majd fejemet felemelve csókolni kezdett. Egyszerre csak arra lettünk figyelmesek, hogy valaki kinyitotta az ajtót hátul. Mire odanéztem, egy férfi állt ott Rob mellett mérgesen.
-Már egy ideje megérkeztünk. Ez felár lesz öcskös. -mondta, de nem nagyon érdekelt minket. Rob fizetett, majd kisegített a kocsiból, és miután kinyitotta az ajtót, betaszigált rajta. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy itt lakik. Mutatta, hogy legyek csendben, de amivel én elfoglaltam magam, az eleve csendes tevékenység volt. Vagyis majdnem. Ott csókoltam, ahol csak értem, mire ő felmorgott. amikor kulcsra zárta a bejárati ajtót, felkapott és felvitt egy szobába, majd kicsit sem finoman az ágyra dobott, majd fölém mászott és újból csókolni kezdett. Amikor a combomat és a fenekemet markolászta, jóleső nyögések szakadtak fel előlem, mire egy önelégült mosollyal válaszolt. Na mindjárt nem fogsz így vigyorogni. Gondoltam magamban, majd felültem és megmarkoltam a nemesebbik szervét mire hangosan felnyögött, erre meg én mosolyodtam el. Mivel ülő helyzetben voltam, így könnyen hozzáfért a hátamon a ruhám cipzárjához, amit kínzóan lassan húzott le, majd hátralökött és a csípőmet felemelve húzta le rólam a ruhát. Amikor a lábamnál húzta le, akkor vettem észre, hogy a cipőm még rajtam van. Ezzel ő is így lehetett, mert egyszerre fogta meg a kettőt, leszedte rólam, majd eldobta valamerre. Így egy szál bugyiban feküdtem alatta. Amikor a melleimet tüntette ki figyelmével, akkor tűnt fel, hogy kissé alul öltözött vagyok hozzá képest. Próbáltam az ingét kigombolni, de nem igazán sikerült, tekintve, hogy teljesen nekem volt préselődve.
-Túl sok rajtad a ruha. -mondtam felháborodottan, mire felnevetett.
-Türelem. -mormolta a nyakamba, majd a nyakamat kezdte puha csókokkal beborítani, majd felállt, és elkezdte kigombolni az inget, de én feltérdeltem az ágyon, így megelőzve őt, ellöktem onnan a kezeit, és én szedtem le róla a felsőjét. Amikor ez megvolt, övével kezdtem babrálni, majd a nadrágot is lehúztam róla. Már csak a boxer volt hátra, amit szó szerint letéptem, mire hatalmas szemekkel néztt rám, majd féloldalasan elmosolyodott.
-Milyen türelmetlen vagy. -jegyezte meg, mire a vállába boxoltam, majd -nem tehettem róla, de - a férfiasságára vándorolt a tekintetem és leplezetlenül bámulni kezdtem. Nem volt még valami sokszor dolgom férfival, de ez a legnagyobb, amihez eddig szerencsém volt. -Örülök, hogy tetszik, amit látsz. -mondta még jobban vigyorogva, mire elpirultam, majd ő hátradöntött és megszabadított az utolsó felesleges ruhadarabtól. Megcsókolt, majd egyre lejjebb vándorolt, amit én jóleső nyögésekkel és sóhajokkal jutalmaztam. A melleimnél, kicsit tovább elidőzött, miközben a hasamat simogatta, majd végén elérte a célját. Mikor megéreztem nyelvét a legérzékenyebb ponton, hangosan felnyögtem, mire Rob azonnal vissza hajolt hozzám és újból megcsókolt, majd számra téve a mutatóujját jelezte, hogy halkabban, aztán visszatért az eredeti tervéhez. Nagyon nehezen tudtam visszatartani a hangomat. Balra néztem és egy párnát találtam, ami jól jött, mert a számhoz emeltem és beleharaptam, hogy az elnyelje a hangokat. Erőteljes nyalintásokkal juttatott végre orgazmushoz, mire a párnába sikítottam. Nem tudtam, hogy mennyire nyelte el a hangot, de abban a pillanatban cseppet sem érdekelt. Egy hatalmas, önelégült vigyorral nézett rám, majd megcsókolt. A csók közben fordítottam a testhelyzetünkön, így ő került alulra. Én is -csak úgy, mit ő az előbb -egyre lejjebb haladtam csókjaimmal. Amikor elértem célomat, láttam, hogy vágya már igen csak tettre kész. Egy puszit adtam a végére, mire Rob megdermedt, majd végig nyaltam a tövétől a végéig, aztán a végét szopogattam, majd ameddig tudtam elnyeltem. Erre egy hangos, férfias nyögést kaptam jutalmul, ami csak folytatásra buzdított. Lassan kezdtem el mozgatni a fejem, majd egyre gyorsabban, mire Robert is egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Amikor férfiassága lüktetni kezdett a számban, tudtam, hogy nemsokára őt is eléri a gyönyör. És nem tévedtem. Mikor lenyeltem az utolsó cseppet is, vigyorogva néztem, amint szétesve terül szét az ágyon, majd rám mosolygott és az egyik ujjával megtörölte a számat, majd ujjáról lenyaltam a letörölt nedűt, amit ő elbűvölve nézett végig. Hirtelen maga alá fordított és miután megcsókolt, tövig nyomult belém, mire mindketten felnyögtünk. Egyre gyorsabban mozgott, közben ott csókoltuk egymást, ahol csak értük. Mikor majdnem elmentem, beleharaptam Rob vállába, mire felmorgott, de megállt. Hogy mi van? Mérgesen néztem rá, mire csak rám vigyorgott, majd egy csókot nyomott a számra és fordított testhelyzetünkön, mire én lovaglóülésben helyezkedtem el rajta. Rácsapott a fenekemre, majd mozdított egyet a csípőjén, de nem többet.
-Te jössz. -mondta, mire kaptam az alkalmon, és olyan gyorsan kezdtem mozogni, amilyen gyorsan csak tudtam. Már nem vágytam másra, csak a mindent elsöprő gyönyörre. Robert a melleimet kezdte masszírozni, majd hirtelen egyik kezével a csiklómra tévedt és azt izgatta. Erre már nem tudtam nem felsikítani. Nem tehettem róla, nem bírtam tovább. Felült, és a fülembe suttogott.
-Ebben a pillanatban másra sem vágyom, csak hogy a hangodat halljam, de nem lehet. Pedig ha tudnád mennyire akarom. -mondta, de közben sem álltunk le, nekem meg már csak rekedt hangja hiányzott és végem volt, de a mozgást akkor sem hagytam abba. Nem kellett sok, hogy Rob is utolérjen, pár lökéssel később ő is követett, én pedig kimerülten dőltem a mellkasára. Egy csókot váltottunk, majd én elaludtam.
*****
Reggel iszonyú fejfájásra keltem. A szememet résnyire nyitottam, de azonnal vissza is csuktam, ugyan is égette a fény. Amikor újra próbálkoztam szenvedés árán ugyan, de sikerült kinyitnom a szemem. Ekkor azt vettem észre, hogy a fejem ütemesen emelkedik és süllyed. Mi a franc? Hirtelen felemeltem, de nem volt jó ötlet, mert még jobban megfájdult. a szoba nem volt ismerős, de jobban érdekelt, hogy mi a francon fekszem. Amikor magam alá néztem, azt hittem, hogy szívinfarktust kapok. Robert feküdt alattam.
-Mi a fasz? -kiáltottam fel, mire ő is felébredt. Nagy szemekkel nézett rám, majd körbe a szobában. Felemelte rólunk a takarót, ezzel megnézve, hogy mennyi ruha van rajtunk. A félelmem beigazolódott jobban mint gondoltam: semennyi ruha nem volt rajtunk, sőt még bennem volt.
-Én...kezdtem volna magyarázni, de hirtelen mást kellett mondanom, jobban mondva kérdeznem, mint eredetileg akartam. -Mosdó? -csak ennyit tudtam kérdezni, miközben a kezem a szám elé tettem, majd miután az egyik ajtóra mutatott ami a szobából nyílt, berohantam a fürdőbe, és kijött belőlem minden. Ezzel együtt pedig visszatértek az emlékek. A francba. Másnap mindig eszembe jut minden. Eddig mondjuk nem volt ennyire kínos a dolog. Még sosem jártam így. Mi a franc történt? Kérdeztem magamban, miután kiöblítettem a számat és a tükörbe néztem. De nem bujkálhattam sokáig a fürdőben. És nem is akartam. Így kiléptem és amikor Rob igen csak feltűnően végigmért, akkor esett le, hogy még mindig meztelen vagyok. Ő már fel volt öltözve, ami nagyon jól jött.
-Jól vagy? -kérdezete, mire csak bólintottam, mert megszólalni nem tudtam.
Nem kicsit elpirultam, amikor odajött hozzám és a kezembe nyomta a bugyimat és a ruhámat. Visszamentem a fürdőbe és felöltöztem. Hülyeség volt, de ez most így kellett. Amikor újra visszamentem a szobába, Rob már rendbe rakta az ágyat is, és a szélén ült.
-Kris, ezt meg kéne beszélnünk.
-Igazad van, de előtte kérhetek egy fájdalomcsillapítót? -kérdeztem, mire bólintott és már ott sem volt. Amíg elment a gyógyszerért, volt egy kis időm, hogy körülnézzek a szobájában és hogy átgondoljam, mit is kéne mondanom. De nem jutottam semmire.
-Tessék. -nyújtotta felém a kért tablettát egy pohár vízzel, amit elvettem tőle, majd lenyeltem, aztán ránéztem. -Ne haragudj. -kezdte, mire nem tudtam, hogy mit is mondhatnék.
-Ugyan. Nincs miért haragudnom. Épp annyira én is benne voltam, mint te. Ha nem jobban. Minden egyes percre emlékszem. -mondtam, mire elmosolyodott.
-Igen, én is emlékszem. -ismerte be mosolyogva. Ekkor mintha eszébe jutott volna valami fontos dolog, mert hirtelen nagyon ideges lett. -A fenébe! -káromkodta el magát, miközben idegesen a hajába túrt.
-Mi az? -kérdeztem rá, amikor nem szólalt meg egy idő után sem.
-Kris, mondd, hogy szedsz tablettát. -erre leesett, hogy miről van szó.
-A francba. -leheltem elképedve. Hogy lehettünk ilyen felelőtlenek?
-Szóval nem. Mielőtt haza viszlek, először a gyógyszertárba megyünk.
-Eszembe sem jutott: esemény utáni tabletta. Hogy te milyen okos vagy. -mondtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára. -Mi lesz ezután? -kérdeztem tőle komolyan.
-Tudod jól, hogy én mit szeretnék. Kris, mielőtt azt hinnéd, hogy ez nálam mindig így van, hogy mindig felhozok egy lányt magamhoz, ha lerészegedek, akkor el kell mondanom, hogy nem. Nekem sokat jelentett az éjszaka. Nem akarom elfelejteni. Hihetetlen volt. Legalábbis nekem.
-Azon izgulsz, hogy én esetleg nem élveztem? -kérdeztem hitetlenkedve. -Csodálatos volt. Csak attól félek, hogy ez éket ver közénk.
-Ha rajtam múlik nem fog. Tudod, hogy én hogyan érzek. Tudod, hogy mit szeretnék. Már csak rajtad múlik.
-Mint az előbb is mondtam, az éjszaka hihetetlenül jó volt, de nem hiszem, hogy már menne egy kapcsolat. Tudod, hogy Cam-mel hogyan történtek a dolgok. Egy kicsit el kell felejtenem ezt a dolgot. De ígérem, te leszel az első aki megtudja, ha sikerült. -mondtam és a végére már mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
-Szóval még nem leszünk együtt, de szexelünk? -kérdezett rá nyíltan, mire felnevettem, de zavarban is voltam.
-Hát, nem zárkózom el ettől a lehetőségtől sem. -pirultam el, mire ő hozzám hajolt és megcsókolt. -De nem hiszem, hogy erről beszélnünk kéne a többieknek. -mondtam, mikor elváltunk egymástól és a szemébe tudtam nézni. Erre bólintott, majd miután felvettem a cipőmet is, lementünk a lépcsőn. Azt hittük, hogy ki tudunk lopózni anélkül, hogy észrevennének, de ez nem egészen történt így. Három nő állt a konyhában, és mindhárman engem bámultak.
-Öhm. Jó reggelt. -szólaltam meg, hogy megtörjem a kínos csendet, de csak még kényelmetlenebb lett. Nagyszerű Kristen, gratulálok. Szidtam magam gondolatban. Robra néztem segítségért, amit ő meg is adott.
-Jó reggelt anyu, Vic, Lizzy. -ment oda hozzájuk, és mindenkinek adott egy puszit az arcára. -Ő itt egy jó barátom, Kristen. -mutatott felém, mire még jobban elpirultam. Nem éppen ilyen helyzetben képzeltem az első találkozást a családjával. Jobban mondva el sem képzeltem, de akkor sem így kellett volna történnie.
-Szervusz Kristen. -jött oda Robert anyukája és a kezét nyújtotta.
-Jó reggelt Mrs Pattinson. Sajnálom, nem akartam zavarni, már megyek is. -mondtam, miközben elengedtük egymás kezét.
-Szólíts csak Clear-nek és dehogy mész. Előbb megreggelizel velünk. -nagyon kedves gesztus volt tőle, de nagyon kényelmetlenül éreztem magam és a tablettát is jó lett volna minél előbb bevennem, úgyhogy nemet kellett mondanom.
-Szia, én Lizzy vagyok. -ugrott elém az egyik szőke hajú lány és megölelt, mielőtt bármit mondtam volna a reggeli ajánlatra, majd épphogy elengedett már a másik volt a nyakamban.
-A nevem Victoria, de szólíts csak Vic-nek. -mutatkozott be ő is amikor elengedett.
-Köszönöm a meghívást, de nekem most sietnem kell. -utasítottam vissza és Robon is láttam, hogy ő is jobbnak látja, ha sietünk.
-Rendben kicsim, de ígérd meg, hogy legközelebb tovább maradsz.
-Rendben, köszönöm. -feleltem mosolyogva. Nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesek. Miután elköszöntünk, be is pattantunk Robert kocsijába és hajtottunk a gyógyszertár felé. Amikor ideértünk, Rob bejött velem és a kezemet fogta amíg én kikértem a tablettákat. A gyógyszerész elment, hogy hozzon egy dobozzal, amikor egy női hangot hallottunk meg magunk mögött.
-Robert! -kiáltott fel a kb negyvenes évei végén járó nő. -Milyen régen láttalak. És milyen jó képű vagy.
-Én is örülök, Mrs. Lewis.
-Ó és ki ez a lány itt melletted? -hát, Mrs Lewis igen csak szókimondó mint látom.
-Ő itt egy jó barátom. Kristen, ez a hölgy itt pedig Mrs Lewis, édesanyám egy barátnője.
-Itt van az esemény utáni tabletta amit kértek. -szólalt meg mögöttünk a gyógyszerész. Basszus, pont a legjobbkor jött. Mrs Lewis hatalmas szemekkel nézett ránk, majd miután gyorsan kifizettem hamar elköszöntünk és jöttünk is. Már felénk hajtottunk, amikor megszólaltam.
-Lehet ennél kínosabb a reggel? -kérdeztem hátra hajtott fejjel, csukott szemmel.
-Nyugi. -tette Rob a combomra a kezét. -Anyám kedvel téged azt hiszem. -mondta vigyorogva, mire én is elmosolyodtam.
(Mrs Pattinson szemszög)
Nagyon meglepődtem, amikor megláttam a fiamat azzal a lánnyal. Nagyon szép és udvarias. Meg volt ugyan szeppenve egy kicsit, de megértem. Először találkozott velünk. Szeretném jobban megismerni. Jó hatással van a fiamra. Eddig sokszor volt tiszteletlen és a nővéreivel sem volt mindig kedves, de az utóbbi időben, visszakaptam a régi Robot. Kristen. Bitosan ő Kellan unokatestvére. Szegény lány, min kellett neki keresztül mennie. Mary is mesélt már róla és Rob is ejtett néhány szót. Alig várom, hogy végre megismerhessem. De vajon hová volt ilyen sietős?
-Jó reggelt! -jött le végre Richard is.
-Jó reggelt apu! -köszöntek a lányok kórusban.
-Drágám, te tudtad, hogy éjszaka Rob-nak vendége volt?
-Nehéz lett volna nem hallani. -mosolyodott el.
(Kristen szemszöge)
-Holnap találkozunk. -mondta, majd kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. -Mary és Bob már nem voltak sehol, gondoltam elmentek, szokásos vasárnapi túrájukra. Ledobtam magamról a cipőmet, aminek a zajára Kellan is feltűnt.
-Nocsak nocsak, ki jött haza? Hol jártál az éjszaka húgi?
-Te hogy vagy ilyen friss?
-Hát én azért nem ittam annyit mint egyesek. -röhögött fel.
-Fogd be! -vágtam hozzá egy párnát, amikor leültem a nappaliban a kanapéra.
-Valaki csúnyán másnapos.
-Szerintem én most felmegyek aludni. -jelentettem ki és választ sem várva felmentem az emeletre. Bevettem a gyógyszert és egy zuhanyzás után az ágyamba zuhantam.
(Robert szemszöge)
Amikor haza értem anyám dühös tekintetével találtam magam szembe.
-Mit tettem? -kérdeztem amikor engedtem magamnak egy pohár vizet.
-Inkább mit nem tettél? Nem védekeztetek! -csattant fel én meg hatalmas szemekkel nézett rám.
-Mrs Lewis a kémed?
-Karen csak szólt nekem, hogy lehet, hogy túl korán leszek nagymama.
-Jézusom. Szó sincs ilyenről. Ha tudni akarod azért siettünk reggel, hogy megvegyük azt a tablettát, amitől nem leszel korán nagymama.
-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen Robert?
-Anyu. Részegek voltunk. És Kris már bevette azt a gyógyszert, úgyhogy nyugodj meg, nem lesz semmi. Hidd el én is nagyon ideges lettem reggel, de meg lett oldva.
-Jól van fiam. Sajnálom. Tudom, hogy tudod te, hogy mit csinálsz. Nem vagy más kisfiú. -ölelt meg anyu, majd felmentem a szobámba. Nemsokkal később kopogtak az ajtón. Jackson dugta be a fejét, majd leült mellém az ágyra.
-Hogy alakult a tegnap estéd? -kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Tudod, hogy az egyéjszakás kalandok, nem az én világom. Beszélgettünk a csajjal, de ennyi volt. És neked, hogy végződött az este?
-Erről nem szabadna beszélnem. De tanácsra van szükségem. Lefeküdtem Kristen-nel.
-Hogy mi van?
-Jól hallottad. És tudod, hogy hogy érzek iránta, de ma reggel beszélgettünk egy kicsit. Azt mondta, hogy egy kicsit túl kell tennie magát ezen a dolgon ami Cam-mel történt. Addig most nem akar egy kapcsolatot. De a szexben benne van.
-Tehát akkor most továbbra is barátok lesztek, akik néha összejárnak szexelni?
-Valahogy úgy. -sóhajtottam fel.
-És ez neked jó így?
-Tudod, hogy szeretném, ha együtt lennénk, de ha csak ennyi jut nekem egyenlőre, akkor én ennyivel leszek boldog. De ezt nem szabad tudnia senkinek oké?
-Hát haver, ebben aztán jól benne vagy.
-Öhm. Jó reggelt. -szólaltam meg, hogy megtörjem a kínos csendet, de csak még kényelmetlenebb lett. Nagyszerű Kristen, gratulálok. Szidtam magam gondolatban. Robra néztem segítségért, amit ő meg is adott.
-Jó reggelt anyu, Vic, Lizzy. -ment oda hozzájuk, és mindenkinek adott egy puszit az arcára. -Ő itt egy jó barátom, Kristen. -mutatott felém, mire még jobban elpirultam. Nem éppen ilyen helyzetben képzeltem az első találkozást a családjával. Jobban mondva el sem képzeltem, de akkor sem így kellett volna történnie.
-Szervusz Kristen. -jött oda Robert anyukája és a kezét nyújtotta.
-Jó reggelt Mrs Pattinson. Sajnálom, nem akartam zavarni, már megyek is. -mondtam, miközben elengedtük egymás kezét.
-Szólíts csak Clear-nek és dehogy mész. Előbb megreggelizel velünk. -nagyon kedves gesztus volt tőle, de nagyon kényelmetlenül éreztem magam és a tablettát is jó lett volna minél előbb bevennem, úgyhogy nemet kellett mondanom.
-Szia, én Lizzy vagyok. -ugrott elém az egyik szőke hajú lány és megölelt, mielőtt bármit mondtam volna a reggeli ajánlatra, majd épphogy elengedett már a másik volt a nyakamban.
-A nevem Victoria, de szólíts csak Vic-nek. -mutatkozott be ő is amikor elengedett.
-Köszönöm a meghívást, de nekem most sietnem kell. -utasítottam vissza és Robon is láttam, hogy ő is jobbnak látja, ha sietünk.
-Rendben kicsim, de ígérd meg, hogy legközelebb tovább maradsz.
-Rendben, köszönöm. -feleltem mosolyogva. Nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesek. Miután elköszöntünk, be is pattantunk Robert kocsijába és hajtottunk a gyógyszertár felé. Amikor ideértünk, Rob bejött velem és a kezemet fogta amíg én kikértem a tablettákat. A gyógyszerész elment, hogy hozzon egy dobozzal, amikor egy női hangot hallottunk meg magunk mögött.
-Robert! -kiáltott fel a kb negyvenes évei végén járó nő. -Milyen régen láttalak. És milyen jó képű vagy.
-Én is örülök, Mrs. Lewis.
-Ó és ki ez a lány itt melletted? -hát, Mrs Lewis igen csak szókimondó mint látom.
-Ő itt egy jó barátom. Kristen, ez a hölgy itt pedig Mrs Lewis, édesanyám egy barátnője.
-Itt van az esemény utáni tabletta amit kértek. -szólalt meg mögöttünk a gyógyszerész. Basszus, pont a legjobbkor jött. Mrs Lewis hatalmas szemekkel nézett ránk, majd miután gyorsan kifizettem hamar elköszöntünk és jöttünk is. Már felénk hajtottunk, amikor megszólaltam.
-Lehet ennél kínosabb a reggel? -kérdeztem hátra hajtott fejjel, csukott szemmel.
-Nyugi. -tette Rob a combomra a kezét. -Anyám kedvel téged azt hiszem. -mondta vigyorogva, mire én is elmosolyodtam.
(Mrs Pattinson szemszög)
Nagyon meglepődtem, amikor megláttam a fiamat azzal a lánnyal. Nagyon szép és udvarias. Meg volt ugyan szeppenve egy kicsit, de megértem. Először találkozott velünk. Szeretném jobban megismerni. Jó hatással van a fiamra. Eddig sokszor volt tiszteletlen és a nővéreivel sem volt mindig kedves, de az utóbbi időben, visszakaptam a régi Robot. Kristen. Bitosan ő Kellan unokatestvére. Szegény lány, min kellett neki keresztül mennie. Mary is mesélt már róla és Rob is ejtett néhány szót. Alig várom, hogy végre megismerhessem. De vajon hová volt ilyen sietős?
-Jó reggelt! -jött le végre Richard is.
-Jó reggelt apu! -köszöntek a lányok kórusban.
-Drágám, te tudtad, hogy éjszaka Rob-nak vendége volt?
-Nehéz lett volna nem hallani. -mosolyodott el.
(Kristen szemszöge)
-Holnap találkozunk. -mondta, majd kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. -Mary és Bob már nem voltak sehol, gondoltam elmentek, szokásos vasárnapi túrájukra. Ledobtam magamról a cipőmet, aminek a zajára Kellan is feltűnt.
-Nocsak nocsak, ki jött haza? Hol jártál az éjszaka húgi?
-Te hogy vagy ilyen friss?
-Hát én azért nem ittam annyit mint egyesek. -röhögött fel.
-Fogd be! -vágtam hozzá egy párnát, amikor leültem a nappaliban a kanapéra.
-Valaki csúnyán másnapos.
-Szerintem én most felmegyek aludni. -jelentettem ki és választ sem várva felmentem az emeletre. Bevettem a gyógyszert és egy zuhanyzás után az ágyamba zuhantam.
(Robert szemszöge)
Amikor haza értem anyám dühös tekintetével találtam magam szembe.
-Mit tettem? -kérdeztem amikor engedtem magamnak egy pohár vizet.
-Inkább mit nem tettél? Nem védekeztetek! -csattant fel én meg hatalmas szemekkel nézett rám.
-Mrs Lewis a kémed?
-Karen csak szólt nekem, hogy lehet, hogy túl korán leszek nagymama.
-Jézusom. Szó sincs ilyenről. Ha tudni akarod azért siettünk reggel, hogy megvegyük azt a tablettát, amitől nem leszel korán nagymama.
-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen Robert?
-Anyu. Részegek voltunk. És Kris már bevette azt a gyógyszert, úgyhogy nyugodj meg, nem lesz semmi. Hidd el én is nagyon ideges lettem reggel, de meg lett oldva.
-Jól van fiam. Sajnálom. Tudom, hogy tudod te, hogy mit csinálsz. Nem vagy más kisfiú. -ölelt meg anyu, majd felmentem a szobámba. Nemsokkal később kopogtak az ajtón. Jackson dugta be a fejét, majd leült mellém az ágyra.
-Hogy alakult a tegnap estéd? -kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Tudod, hogy az egyéjszakás kalandok, nem az én világom. Beszélgettünk a csajjal, de ennyi volt. És neked, hogy végződött az este?
-Erről nem szabadna beszélnem. De tanácsra van szükségem. Lefeküdtem Kristen-nel.
-Hogy mi van?
-Jól hallottad. És tudod, hogy hogy érzek iránta, de ma reggel beszélgettünk egy kicsit. Azt mondta, hogy egy kicsit túl kell tennie magát ezen a dolgon ami Cam-mel történt. Addig most nem akar egy kapcsolatot. De a szexben benne van.
-Tehát akkor most továbbra is barátok lesztek, akik néha összejárnak szexelni?
-Valahogy úgy. -sóhajtottam fel.
-És ez neked jó így?
-Tudod, hogy szeretném, ha együtt lennénk, de ha csak ennyi jut nekem egyenlőre, akkor én ennyivel leszek boldog. De ezt nem szabad tudnia senkinek oké?
-Hát haver, ebben aztán jól benne vagy.
*****
Másnap reggel a parkolóban összegyűltünk mindannyian. Kel, Nikki, Jackson, Ashley, Tom, Kristen és én. Most találkozom vele azóta először. Az első órám földrajz. Szerencsére nem közös vele, de a második tesi, így mindenki ott lesz. Nem emlékszem sok mindenre a földrajzból. Az egész óra azzal telt, hogy felkészültem a tesire. De min problémázok annyit? Hiszen megbeszéltük hogy lesz az egész. Amikor erre jutottam sikerült megnyugodnom és lazán mentem a tornaterembe. Odamentem a lányokhoz, és én hülye megkérdeztem, hogy Ashley-nek é Nikkinek hogyan telt a hétvégéje. Ezzel nem lett volna semmi gond, amíg vissza nem kérdeztek. Egy hihetetlenül jól-lal lerendeztem, miközben nem túl feltűnően Kris-re kacsintottam, majd futni kezdtem.
(Kristen szemszöge)
Kicsit feszült voltam, amikor Rob odajött hozzánk, de ez a feszültségem azonnal elmúlt, amikor szorosan mellém állt. Amikor rám kacsintott rögtön elpirultam. És magamban lehordtam, mert a lányok ezt észrevették és azonnal faggatni kezdtek, de én csak kitérő válaszokat adtam, majd bejött a tanár és futni kezdtünk. Direkt úgy futottam, hogy ne tudjanak utolérni. Amikor vége lett a tesinek, megkönnyebbülve siettem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem, majd miután kiléptem onnan és a következő órámra indultam, valaki berántott az egyik folyosóra.
