-Mennem kell. Majd összefutunk. -mondta, majd nyomott egy puszit a számra és ment a saját órájára.
Én egy arcrepesztő mosollyal, boldogan szökdécseltem be a terembe, majd miután leültem a helyemre, elővettem a mobilom, hogy zenét hallgassak amíg meg nem érkezik a tanár.
Már 10 perce késik. De nem hiányolom. Legalább tudok zenét hallgatni. Az egész óra így telt el, ugyan is a tanár nem jött be. Egy újabb jó óra volt. A következő pedig tesi, ami mindenkivel közös, így ez is jó lesz. Eddig tök jó a napom. Fel is vagyok pörögve egy kicsit. Ashley örülni fog neki. Ilyenkor mindig több esélyjel próbálkozik, amikor vásárolni hív. És általában sikerrel jár. De nem baj. Zenével a fülemben siettem a tornaterem felé. Amikor bementem láttam, hogy Ash és Nikki már ott vannak.
-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva, miközben kivettem a fülemből a fülhallgatót.
-Hali Stew! Mi ez a jó kedv? -kérdezte Ashley.
-Nem tudom. Csak úgy jó napom van.
-Érdekes. Most amikor Robbal jöttünk az öltözőkhöz, neki is egy ilyen levakarhatatlan mosoly csücsült az arcán. -jegyezte meg Nikki, mire csak vállat vontam, majd átöltöztem. Miközben mentem le a lépcsőn a terembe, a hajamat kötöttem fel lófarokba. A fiúk még nem voltak sehol. Egy ideig beszélgettünk, majd ők is megjelentek. Nikkinek igaza volt. Robert mosolya a füléig ért. Amint meglátott, odajött hozzám és szenvedélyesen megcsókolt, amit nem voltam rest viszonozni. Mikor elváltunk egymástól, a többiek megdöbbent képével találtam szembe magam. Rob nem vette le a kezét a derekamról, úgy fordult a többiekhez.
-Mi van? -kérdezte én pedig csak mosolyogtam.
-Ti...
-De...
-Mikor...
Meg se tudtak szólalni. Csak Nikki és Jackson voltak még mindig beszédképesek.
-Úgy tudtam! -jött oda hozzám és szorosan megölelt. Először Kel tért észhez.
-Jó hogy végre rájöttetek ti tökfejek! -röhögött fel, mire mindenki más is nevetett. -De ha megbántod a húgomat, szétverlek tesó. -fenyegette meg Robot, de ezen mindenki nevetett. -Azért csak óvatosan. Nem akarok idő előtt nagy báty lenni. Ha már itt tartunk. Robert sikerült már ágyba vinned a húgomat?
-Én inkább lelépek. Eleget kaptam ebből reggel. -mondta Jackson, majd tényleg arrébb vonult, aminek köszönhetően mindenki tudta a választ Kel kérdésére. Én már valószínűleg olyan vörös voltam, mint egy jól megérett paradicsom, de Tom nagyon jól szórakozott.
-Szerintem szálljunk le erről a témáról. -mondtam és szerencsére ebben a pillanatban a tanár is bejött. Választhattunk, hogy kosarazni, vagy focizni szeretnénk, végül a focinál egyeztünk ki. A fiúk és a lányok is két csapatra lettek osztva és egyszer a fiúk egyszer a lányok játszottak. Hamar vége lett az órának. Pedig még játszottam volna. Na mindegy. Már csak két órám van egy biosz, ami csak Robbal közös és egy földrajz. De jó földrajz egyenlő Affleck. Nagyszerű. Na mindegy. Nem fogja elrontani az eddig tökéletes napom. Döntöttem el, majd miután átöltöztem, kiléptem az öltözőből és Robbal mentünk kézen fogva bioszra. Megnéztek minket egy páran, de nem foglalkoztunk velük. Mikor odaértünk, leültünk a helyünkre és megbeszéltük, hogy este ismét nálunk alszik, de most már úgy, hogy az otthoniak is tudnak róla. Így nem kell erkélyekről mászkálnia, mitől én agyvérzést kapok. Ma nagyon figyelmetlen volt a tanár. Egész órán mindenki beszélgetett vagy aludt, de ő ebből semmit nem vett észre. Vagy nem akart észre venni. A lényeg, hogy nem szólt senkire.
Rob elkísért a következő órámra, majd ment a sajátjára. Amikor beléptem a terembe, már láttam, hogy Ben a helyén ül. Ami történetesen az enyém mellett van. Úgy terveztem, hogy szó nélül leülök és ismét zenét hallgatok, de ő nem gy gondolta. Amint leültem, rögtön megszólalt.
-Szóval te és Pattinson.
-Neked is szia Ben! És a válaszom igen. Van vele valami problémád? -még köszönni sem tud. Mondjuk már eleve csak a jelenléte is irritál. Kiráz a hideg ettől a taplótól.
-Végül is nincs. -válaszolta a állát megvonva.
-Hogy érted azt, hogy végül is?
-Sosem zavart, ha a kiszemeltemnek pasija volt.
-Mi van?
-Ugyan már Kristen! Csak...
-Na jó! Nem vagyok rá kíváncsi. -mondtam, majd bedugtam a fülemet és zenét kezdtem hallgatni. Nem hagyom, hogy felidegesítsen. Amikor bejött a tanár, kivettem és figyeltem. Bár mondjuk csak füllel. Nem tudom, valahogy ez a tanár olyan unalmasan tartja mindig az órákat. Egész órán firkálgattam a füzetembe. Mint általában. Amikor vége lett, összecsaptam a cuccom és kivágtattam a teremből. Amikor kiértem, rohantam is volna a parkolóba, de valaki elkapta a kezem, ezzel megállásra kényszerítve. Már készítettem az öklömet, ha Ben lenne az, de éppen hogy vissza tudtam fogni amikor megláttam ki is állított meg. Robert értetlen ábrázata állt velem szembe.
-Menjünk! Majd elmagyarázom. -válaszoltam, de közben már rángattam is kifelé. Amikor a parkolóban a kocsihoz értünk, Rob megállított és a kocsihoz szorított.
-Elmondod mi van?
-Semmi csak nem akartam tovább Affleck képét bámulni. Csak a jelenléte is idegesít.
-Ezzel nem vagy egyedül. Mondott valamit?
-Nem. -hazudtam, mert nem akartam őt is idegesíteni. Bár láttam rajta, hogy nem sikerült őt teljesen meggyőznöm, megragadtam a tarkójánál és lehúztam magamhoz egy csók erejéig. Ágaskodtam volna én, de mivel a kocsinak voltam préselve így nem igazán ment. Egy torokköszörülésre kaptuk fel a fejünket.
-Örülök, hogy jól megvagytok, de ez itt egy iskola. -szólt ránk tettetett szigorral Kellan. -Na jó, induljunk!
-Kristen ma velünk jön! -szólalt meg Ash, Nikki pedig serényen bólogatott én pedig kérdőn néztem rájuk.
-Egy csajos délutánt tartunk. Este 10-re otthon lesz. -tette hozzá a második mondatot Robnak címezve, mire ő elmosolyodott.
-Reméltem is. -Helyeselt, majd egy apró csókot váltottunk és a fülembe súgta, hogy este várni fog és nem alszik el mint legutóbb. -ezen nevetnem kellett.
-Talán kételkedsz? -kérdezte kihívóan.
-Én? Ugyan dehogy. Majd találkozunk. -mondtam, majd Nikkiékhez mentem. A fiúk beszálltak a kocsijukba és elindultak, majd mi is így tettünk.
Nem sokkal később a plázánál parkoltunk le.
-Mielőtt bárhová mennénk, leülünk és mesélsz! -nézett rám szigorúan Ashley.
-Mire vagytok kíváncsiak? -kérdeztem, amikor leültünk a mellettünk álló padra.
-Először is: Mióta vagytok együtt Robbal?
-Egy pár hete.
-Mi csoda? -kérdezett vissza döbbenten Nikki. -De pár napja amikor beszéltünk még...még...
-Igen, tudom, de én sem tudtam, hogy mit akarok. És nagyon össze voltam zavarodva. De megvilágosodtam. És máid amúgy sem úgy volt, hogy együtt vagyunk. Mármint úgy mint egy pár.
-Akkor hogy volt?
-Hát... úgy, hogy...-jaj lányok ez olyan kellemetlen. -sóhajtottam. Végül Ashley előbb kapcsolt.
-Úgy érted, szexeltetek? Mármint csak szexpartnerek voltatok?
-Valahogy úgy. De már akkor is több volt egy kicsit, csak egyikünk sem ismerte be. Vagyis de. Robert igen, de én akkor még nem voltam úgy...mára viszont már minden oké. -mosolyogtam a végére.
-Szóval akkor nincs korán ahhoz, hogy meglepd egy kicsit valamivel. Ugye? -kérdezte Ashley felvont szemöldökkel, mire gyanakvóan néztem rá.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Meglátod. -mondta egy hatalmas, sokat sejtető vigyorral, majd felhúzott és sietni kezdtünk valamerre. Egy fehérnemű bolt? Ugye nem?
-Ezt te sem...
-De igen, komolyan gondoltam. -mondta és már rángatott is be. Egyik sorról a másikra száguldozott engem is magával húzva. -Mivel még nem vagytok együtt olyan régóta, kíméletes leszek. De nemsokára egyel magasabb szintre emeljük fehérneműs fiókod tartalmát.
-Szintek is vannak? -kérdeztem meglepve.
-Minden ruhafajtákat szintekre osztunk. -magyarázta Nikki. Hát, ezt eddig nem tudtam. Remélem engem azért megkímélnek ettől a szintesditől. Nem sokkal később a keembe nyomtak egy csomó mindent. A hatlmas ruhakupacból kb semmit sem tudtam beazonosítani, de amikor a próbafülkében mindent ledobtam a székre, elszörnyedtem. Mit hiszenk? Nekem határtalan az önbizalmam? Komolyan azt hiszik, hogy én ilyenekben fogok szambázni Rob előtt? Semmit sem próbáltam fel, hanem megfogtam az egészet és kivonultam vele.
-Ilyen gyorsan találtál is köztük jót? -kérdezte Ashley.
-Nem. Ashley én nem tudok ilyeneket felvenni.
-Már hogy ne tudnál?
-Nem Ashley. Hát hogy néznék én ki például ebben? -emeltem fel az elsőt a ruhakupacból, ami a kezembe akadt.
-Nagyon is jól. Attól félsz, hogy nem tetszenél ilyenben Robnak?
-Például.
-Jó. Akkor próbáljuk meg. Most egyszer felveszed ezt este. Ha nem tetszik neki, okoljatok engem és többet nem veszel fel ilyet. Oké?
-Oké. -sóhajtottam. Valamilyen szinten igaza van. Állítólag minden férfi szereti az ilyet nem? Hát remélem, hogy Rob igen. Más férfi pedig nem érdekel.
-Ezt a kettőt próbáld fel. Valószínűleg mind a kettő mérete jó. Amelyik jobban tetszik, azt megvesszük. De szólj, ha felvetted őket, mert mi is látni akarjuk, és segítünk választani. -bólintottam, majd visszamentem a fülkébe. Össze fogom szedni minden bátorságom. Ha nem tetszik neki, legfeljebb többet ilyet nem. Először felvettem a pirosat, amire azt mondták, hogy nagyon jó, de próbáljam fel a kék-feketét is, mert az jobban menne a bőrömhöz. Mikor felpróbáltam azt is. Amikor meglátták, Ashley rögtön mondta, hogy ez kell nekem. Gyorsan visszavettem a cuccaimat és mentem kifizetni az új ruhadarabot.
-Nem lesz ez túl korai? -kérdeztem a lányoktól amikor már a kocsi felé mentünk.
-Nem. -vágták rá egyszerre. -Ugyan Stew! Nagyon jó lesz. Ha mégsem, nem kell velem jönnöd vásárolni egy hónapig. Sőt! Hogy lásd mennyire biztos vagyok a dolgomban, legyen inkább 2 hónap. -hűha. Tényleg nagyon biztos a dolgában. Régebb óta ismeri Robertet mint én. Lehet hogy igaza van.
-Oké. -egyeztem bele végül. Nem akarnának nekem rosszat. Csak jót. Szóval bízom bennük.
-Nagyszerű. És holnap részletes beszámolót kérünk. Mit csinálunk még? Még csak 7 óra és tízre ígértünk haza. -a mondandója eleje nem tetszett.
-Menjünk hozzánk. -szólalt meg Ashley is. -Anyu már hiányol téged Nikki és Krist is szeretné megismerni.
-Benne vagyok. Kris?
-Oké.
(Robert szemszöge)
A lányok elmentek vásárolni. Szegény Kris. Nem fogják kímélni.
Ennél jobb napom aligha lehetne. Kris végre belement. Madarat lehetne fogatni velem. Mikor haza mentem ez a többieknek is feltűnt.
-Mi ez a kicsattanó jókedv kisfiam? -kérdezte rögtön anya, aki a konyhában főzött. Ledobtam az egyik szék mellé a táskám, majd leültem.
-Csak úgy jó kedvem van. -rántottam meg a vállam és nem tudtam letörölni a pofámról azt a bárgyú vigyort.
-Biztos jól telt az éjszakája. -jegyezte meg Lizzy, mikor ő is belépett a konyhába Viccel és apával a nyomában.
-Ugyan is nem itthon töltötte.
-Robert. Tudom, hogy már felnőtt vagy, de csak annyit kérek, ha nem jössz haza szólj. Egész este aggódtam. De azt hittem, hogy későn, de haza jöttél.
-Sajnálom anya. Máskor szólok. Vagyis most is szólok.
-Ma sem leszel itthon?
-Nem.
-Ez valami komoly? -kérdezte hitetlenkedve Vic.
-Nagyon remélem Vic.
-De ugye nem olyan a csaj mint Emilie volt?
-Dehogy is. Ő más.
-Ismerem? -kérdezte Lizzy.
-Futólag.
-Ki az? -tette most fel a kérdést kíváncsian anya.
-Muszáj az én magánéletemben vájkálni? Amúgy Kristen.
-Az barna hajú, helyes kislány akivel egyik reggel találkoztunk? -erre bólintottam. -Nagyon aranyos lánynak tűnik. Mikor hozod el? -erre majdnem kiköptem a vizet, amit éppen ittam.
-Mi olyan meglepő ezen a kérdésen öcskös? -kérdezte vigyorogva Vic.
-Hát...csak nem lenne még korai ez a bemutatósdi?
-Szeretném megismerni.
-Kit szeretnél megismerni? -jött be apu is.
-Szia apu. -köszöntünk kórusban a lányokkal.
-Robert barátnőjét. -jelentette ki anya mosolyogva. -Egyszer találkoztam vele, de csak pár szóra volt csak időnk. -ekkor ráncokba szaladt a homloka. Valószínűleg eszébe jutott miért is siettünk annyira.
-Ó ki lenne az?
-Kristen.
-Lutz-éktól? -erre bólintottam.
-Holnap után, szombaton este lesz rá lehetőséged.
-Micsoda? -kaptam fel a fejem.
-Ma találkoztam Bobbal. Szombat este egy újabb jótékonysági vacsora lesz, amire az ő s a mi családunk is hivatalos. Úgyhogy hamar haza érni az iskolából, és illedelmes öltözékben megjelenni a vacsorán.
-Ezt úgy mondod, mintha nem így szoktam volna tenni.
-Csak szóltam. Úgyhogy ott lesz alkalmunk beszélgetni. -nyugtázta végül apu. Felmentem a szobámba és benyomtam a gépet. Megnéztem az emailjeimet, majd miután meguntam a gépezést, úgy döntöttem, elindulok Krisékhez. 9 óra van és 10-re ígérték magukat a lányok. Remélem ők nem akarnak maradni. Most Krissel ketten akarok lenni. Először, hogy végre együtt vagyunk. 10 perc alatt ott vagyok igazából kocsival. Komótosan kiválogattam, hogy milyen cuccok kellenek holnap a suliba, bedobtam egy táskába, meg váltásruhát egy másikba, majd lementem a földszintre, elköszöntem a többiektől és a kocsiba bepattanva indítottam.
Mikor odaértem, még mindig volt fél óra 10-ig. Addig elleszek Kellel. Amikor becsengettem, pont jó ember nyitott nekem ajtót.
-Szevasz haver! Gyere! -tárta szélesebbre, hogy be tudjak menni.
-Szia Mary, Bob! Remélem nem zavarok.
-Dehogy zavarsz Robert. És mint hallom mostantól többször fogsz látogatni minket. -erre kérdőn néztem rá. Nem értettem mire akar kilyukadni. -Annyira örülök neked és Kristen-nek. -sikkantott boldogan.
-Hogy nekem milyen pletykás haverom van. -néztem vádlón Kellan-ra, de ő csak megrántotta a vállát.
-Előbb -utóbb úgy is megtudják nem? Na meg titok volt talán?
-Nem, nem volt az.
-Kérsz valamit Rob? -kérdezte Mary, mikor látta, hogy Kel egy extra nagy méretű szendvicset csinál agának.
-Nem, köszönöm. Már vacsoráztam.
-Én megyek, lefekszem. Holnap korán kelek. -jelentette be Mary.
-Igen. Én is csatlakozom. Jó éjt srácok. -köszöntek el, majd csak ketten maradtunk a konyhában.
-Nincs egy kicsit késő az evéshez? -kérdeztem Kel-t nevetve. Úgy vágta be azt a hatalmas szendvicset, mintha már vagy egy éve nem evett volna.
-Ezt soha se feledd Rob: Az evéshez sosincs késő. -mondta röhögve, mire én is felnevettem. Együtt nevettünk, amikor hallottuk, hogy nyílik az ajtó, majd nem sokkal később, Kristen alakja tűnt fel az ajtóban.
-Sziasztok fiúk! -rakta le a táskáit az ajtóban, majd odajött hozzánk és az ölembe ült, majd egy puszit nyomott az arcomra és Kellan-éra is.
-Mi újság húgi? Kikészített a két csaj?
-Hát, most nem vásároltunk órákat. De igen. Sikerült nekik egy kicsit.
-Akkor hogyan? -kérdezte és láttam, hogy szerelmem kezd pirulni. Hűha! Erre kíváncsi vagyok. -Bár mondjuk vásárlásnál tök mindegy, lehet csak öt perc is, biztos, hogy sikerül kiborítaniuk. -nyugtázta Kel, miközben tömte tovább a fejét.
-Jól van srácok, én felmentem. Fárasztó volt a délutánom. Majd találkozunk. -hadarta Kris, majd felpattant és rohant is a lépcsőn felfelé.
-Hát haver, ebből nem lesz esti hancúr. -röhögött, mire én meg egy fancsali képet vágtam.
(Kristen szemszöge)
-Hát haver, ebből nem lesz esti hancúr. -hallottam még Kellan hangját miközben a lépcsőn futottam felfelé. Ó bratyó, ha tudnád mire készülök nem röhögnél ilyen jóízűen. Gondoltam magamban, miközben próbáltam kellő magabiztosságot gyűjteni a tervemhez. A fürdőbe rohantam, lezuhanyoztam, majd felvettem azt a ruhadarabnak aligha nevezhető valamit, majd a tükörbe néztem. Amikor megláttam magam, egyből zuhant a bátorságszintem. A francba. Hagyjuk az egészet. Nekem ez nem megy.
Elterveztem, hogy hagyom a francba és felveszem a szokásos éjszakai cuccaimat. Kinyitottam az ajtót, hogy a szobámba menjek a cuccaimért, de az ajtóban megkövültem. Mint ahogyan a szobámban lévő Robert is.
-A francba! -sziszegtem halkan, majd összeszedtem magam és a cuccaimért nyúltam, majd mentem volna vissza a fürdőbe, de egy kar a derekamra fonódott.
-Mit csinálsz? -kérdezte Rob a fülembe suttogva, szorosan a hátamnak préselődve.
-Átöltözöm. -adtam meg az egyszerű választ.
-Ne. -lehelte a nyakamba. -Gyönyörű vagy. -mondta, miközben kivette a kezemből a cuccaimat és letette valahova. Megcsókolt, majd távolabb húzódott tőlem és leplezetlenül végigmért, én meg fülig pirultam. Mögém ment és onnan is szemügyre vett. Egyre kínosabb volt a helyzet.
-Ne már Rob! Ez olyan kellemetlen. -nyögtem fájdalmasan.
-Miért lenne az?
-Mert hát hogy vagyok felöltözve? Várj: Sehogy. Inkább azt kérdezném, hogy hogy nézek ki? Borzalom.
-Még hogy borzalom. Jó, akkor most ecsetelem, hogy hogyan nézel ki. Hihetetlenül szép, vadítóan szexí és kívánatos. -jött hozzám egyre közelebb, majd a karjaiba vont és nyakamat kezdte el csókokkal ellepni. Jó, Ashley-éknek igaza volt. És tényleg, most hogy tudom, hogy neki tetszem így is, sokkal jobban érzem magam. A lényeg, hogy ő mit gondol. Más nem számít. Ezen a gondolaton felbátorodva vadul megcsókoltam, majd az ágyra löktem.
(Robert szemszöge)
Miután az ágyra lökött fölém mászott és addig csókolt, amíg a nevemet is elfelejtettem. Ez a cucc rajta valami...húha. Szavakat sem találok rá. Egyre lejjebb haladt csókjaival, de megállítottam és magam alá fordítottam. Egy rövid csók után feltápászkodtam és levetkőztem, ezután pedig Kris következett. De előtte hirtelen eszembe jutott valami. Gyorsan elővettem a mobilom és lefényképeztem. Mikor felfogta mi is történt, kicsit mintha mérgesen nézett volna rám.
-Mit csinálsz?
-Csak egy kép Kris. Hogy ha nem vagy velem, akkor is ilyen jól érezzem magam. -mondtam, miközben a kezét éledező vágyamhoz vezettem. -erre elszállt a dühe, és szinte rám vetette magát. Kivette az óvszert a farmerom zsebéből, és a fogával tépte fel a kis tasakot, amit én elbűvölve figyeltem. Miután felgörgette a gumit, eldöntöttem az ágyon és végre egyesültünk. Erre mindkettőnkből egy jóleső nyögés szakadt fel. Elkezdtem mozogni, közben végig Kristen arcát néztem és hallgattam őt. Imádtam hallani a hangját. Csak még jobban feltüzelt. Már nem kellett sok, hogy vége legyen, és pár lökéssel később mindketten elértük a gyönyört. Kristen a nevemet sikoltotta, ami még nagyobb kielégülést okozott. Legördültem róla és miután mindketten lenyugodtunk, levettem az óvszert és miután egy csomót kötöttem rá, kidobtam, majd visszamentem, Kris mellé feküdtem és betakartam magunkat, majd miután elhelyezkedtünk elaludtunk.
*****
(Kristen szemszöge)
Reggel kipihenten ébredtem, ami nagyon ritka volt. Mikor körbenéztem, észrevettem, hogy Rob még édesen alszik mellettem. Nem volt szívem felébreszteni. Óvatosan, hogy véletlenül se ébresszem fel, kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem. Miután végeztem a reggeli teendőkkel, visszamentem a szobámba, hogy onnan a gardróbba térve kiválasszam a mai ruhám. Csakhogy egy hang megállított.
-A legjobb dolog a világon arra kelni, hogy te meztelenül járkálsz a szobában. -vigyorgott Rob, hogy mind a harminckét foga kilátszott. Kócos haja minden szála az égnek meredt. Nem bírtam ki, hogy oda ne menjek hozzá, így nem i próbáltam nemet mondani a késztetésre.
-Milyen jó kedve van ma reggel Mr Pattinson. -jegyeztem meg nevetve.
-Jól telt az éjszakám. -vonta meg a vállát és egy észveszejtő csókban részesített. -Nem lenne kedved ma lógni a suliból?
-Kedvem lenne, de ma kémiából és angolból is dogát írok. Úgyhogy nem kéne.
-Pedig nagyon jó terveim lettek volna mára. Egész nap itt az ágyban...
-Ne fojtasd, mert a végén még engedek a csábításnak.
-Akkor mégis csak fojtatnám. -nagyot sóhajtottam, majd feltápászkodtam, hogy fojtassam utamat a gardróbba. -Hová mész?
-Öltözni kell. El fogunk késni.
-Oké, de ma én öltöztetlek. -előre féltem ettől az ötlettől, de belementem. Végül Rob kiválasztott nekem egy fekete rövid gatyát egy szürke ujjatlannal és egy fekete bokacsizmával. Magassarkú. De jó. De mivel ma jól indult a nap, ez nem jelent problémát, sőt, dalolva egyezem bele.
Mire felöltöztem, Rob is készenlétben állt az asztalomnál, és egy táskába pakolta be a könyveimet. De édes.
Mire felöltöztem, Rob is készenlétben állt az asztalomnál, és egy táskába pakolta be a könyveimet. De édes.
-Készen van. Mehetünk?
-Mindjárt. -mondtam, majd az ékszeres fiókomhoz léptem és elővettem egy fülbevalót meg egy karkötőt és a helyükre tettem őket.
-Most már igen. -kézen fogva léptünk ki a szobából és mentünk le a lépcsőn. A konyhában csak Bob-ot találtam.
-Jó reggelt! -köszöntünk Roberttel kórusban.
-Nektek is srácok. Meg sem kérdezem, mi ez a fülig érő vigyor. -mondta mosolyogva, mire én elpirultam, Rob meg felnevetett.
-Mi megyünk is, mert elkésünk. -mondtam és már kint is voltunk. Rob indította a kocsit, és pár perc múlva a suliban is voltunk. Az első órán csak Kellan-nel volt közös. Elköszöntem Robtól és mentem is kémiára. Már az első órán dogát írok. Nem tanultam, de szerencsére ez most pont egy olyan anyag, amit már az órán sikerült megértenem és tudok. Amikor beértem, leültem Kel mellé, aki nagyon olvasta a tankönyvet.
-Mi van Kel? ilyenkor próbálsz tanulni?
-Ne gúnyolódj. -jegyezte meg, de rám sem figyelt.
-Majd segítek. Most tudom az anyagot.
-Komolyan? -most végre rám nézett és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta bólintásomat. -Imádlak Stew! -mondta és már bent is volt a tanár. Kiosztotta a lapokat és már írtuk is.
*****
Végre vége a napnak. Ma csak egy órám volt közös Robbal és az estét sem fogjuk együtt tölteni, mivel ma dolgozom. Ez a gondolat egyáltalán nem dobott fel. Megkértem, hogy dobjon el a bárba, és indulhatott a munka. Ma nem voltak valami sokan, így kicsit unalmas volt, de amikor hajnali 2 körül belépett a bárba egy 6 fős társaság, egyből jobb kedvem lett. A srácok jöttek. Most jöttek ebbe a bárba -a munka helyemre- először.
-Srácok! Ti meg mit kerestek itt?
-Nem jöhetünk ide bulizni? -kérdezte Tom.
-Dehogynem. Csak megleptetek.
-Ez volt a cél. -szólalt meg Rob, majd odajött hozzám és egy csókot váltottunk.
-Nincsenek itt ma valami sokan. -jegyezte meg Ashley.
-Igen. Általában többen szoktak lenni. Ma unalmas nap van.
-Csak volt kislány. Ha mi itt vagyunk, biztos nem fogsz unatkozni. -na igen. Kellan nagyon fel van pörögve.
-Jackson? -hallottam meg egy döbbent és hitetlenkedő hangot a hátam mögül.
