-Jackson? -hallottam meg egy döbbent és hitetlenkedő hangot a hátam mögül.
-Shelia. Hű, de rég láttalak. Mi van veled? Rengeteget változtál.
-Régen bizony. Hát, változtam...gondolom a legtöbb változást a tetoválások okozzák.
-Hát az biztos, hogy régen teljesen más volt a stílusod. -nekem egyre furcsább volt a beszélgetés
-Bocs, hogy közbe szólok, de ti honnan ismeritek egymást? -kérdeztem, csak hogy egy kicsit kitisztuljon a kép a fejeben, mire mindketten mosolyogva néztek rám.
-Még általánosból. Először nem voltunk valami jóban. De aztán amikor folyamatosan egymás mellé ültettek minket, összebarátkoztunk. Nyolcadik óta nem láttuk egymást. Azóta nem is igazán beszéltünk.
-Valaki minket is bemutatna? -kérdezte Ashley. Idegesítette, hogy most ő az aki kimaradt a dolgokból.
-Srácok, bemutatom a kolléganőmet egyben egy új barátnőmet, Shelaia-t. Shelia, ők Nikki, Ashley, Tom, Kellan és Rob. Jacksont meg már mint kiderült ismered.
-Sziasztok! -köszönt mosolyogva. Örülök, hogy megismertelek benneteket, de vissza kell mennem dolgozni. Kris, neked is így kellene tenned.
-Shel-ek igaza van. -mondtam, majd a pult mögé mentem és onnan kérdeztem őket. -Mit kértek srácok? -ők mind felsorolták, és én adtam is ki nekik. Gondolhattam volna, hogy ha ők inni jönnek, nem lesz nyugodt az estém (mint arra már felkészültem a hely mai forgalmát elnézve). Na nem baj. Jót nevettem rajtuk amikor már kissé spiccesebb állapotba kerültek. -Hé! És ki fog titeket haza vinni? -kérdeztem, amikor már mindannyian eláztak.
-Majd te. Műszakban úgysem ihatsz, nem igaz? -mutatott rá Tom.
-Jól van. Ezt jól kitaláltátok, de több ilyen nem lesz. -nem arról volt szó, hogy nem akartam őket haza vinni, mert nagyon szívesen, de ha már ők a sárga földig itták magukat, gondoltam egy felest azért én is megérdemlek. Na mindegy. Legalább tiszta fejjel tudom végigröhögni őket. Tom például kikezdett egy leszbikus csajjal. A lány már akkor közölte vele a nézetit, amikor megvilágosodott előtte, hogy Tom mit akar tőle. Kel és Nikki egy félreeső boxban voltak elfoglalva egymással, Ashley lelépett egy sráccal, Jacksont nem láttam sehol. Ahogyan Shelia-t sem. Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy nem messze egy asztalnál ülnek és beszélgetnek. Robert ült előttem a pultnál egy pohár tömény társaságában és egyre inkább elvetett a sulykot a perverz szövegeivel kapcsolatban. Ez még nem is lett volna olyan nagy probléma, ha nem ülnek mind a két oldalán. Én csak mosolyogtam rajta, de amikor oda hajolt hozzá az egyik oldalán ülő csaj, jobban kezdtem figyelni. De amikor meghallottam, hogy mit mond neki, felment bennem a pumpa.
-Látom a csaj nem igazán bevállalós. -nyilván azt hitte, hogy Rob nem ismer, csak fel akar szedni. -Én bármire nyitott vagyok. -kacsintott egyet.
-Bocs, de nem.
-Ugyan már. Ő nem lesz benne semmiben. Velem azt csinálsz, amit akarsz.
-Próbáltam finom lenni, de akkor most kimondom nyíltan: Nekem csak ő, vagyis a barátnőm kell -mutatott felém - akivel konkrétan tudom, hogy miket fogok művelni. Ja, és szedj már le egy kicsit a fél tonna vakolatból. -hát ezt benézted ribanc. -vigyorogtam magamban. A csaj sértődötten elment, Rob pedig felém fordult. -Mi van? Csak nem tetszett a jelenet? -kérdezte. Úgy látszik, nem csak magamban vigyorogtam. Még részegen is nemet mondott egy ajánlatra. Jujj de boldog vagyok. Válasz helyett, csak a pultra ültem vele szemben és hevesen megcsókoltam.
-Szerinted? -kérdeztem, miután elváltak ajkaink. Vissza akartam menni a pultba, de ő megragadta a derekam, majd a tarkómnál fogva visszahúzott magához. Mikor ajkai már a nyakamra tértek, eltoltam magamtól. -Otthon nagyfiú. -mondtam, majd visszatértem a munkához. Idő közben valamivel többen lettek, de nem volt egészen telt ház. Ettől függetlenül egész munkaidő alatt megállás nélkül kellett dolgozni, nem volt megállás. Már csak öt perc volt hátra a munkaidőből, amikor leejtettem egy kupakot.
-Úristen. Most komolyan olyan sokat számít az az öt perc? -kérdezte Rob.
-Az már nem sok. Várd ki.
-Én eddig türelmes voltam, de ha ilyen még sokszor fog történni, nem fogok bírni magammal és itt, ezen a pulton teszlek magamévá. -egész este ilyeneket mondott. Így próbáljon meg valaki a munkára koncentrálni?
-Mégis milyenek fognak történni?
-Hogy lehajolsz, vagy hogy itt előttem nyújtózkodsz azokért az üvegekért. -mutatott a polc tetején elhelyezett italok felé.
-Nem tehetek róla, hogy kicsi vagyok.
-Kicsi, és formás.
-Na jó, még 3 perc ezt már komolyan kibírod. -mondtam, majd tettem a dolgom a hátralévő időben. Amikor letelt, elindultam, hogy átöltözzek. Nagyon siettem, hiszen még a többieket is össze kellett szedni, aztán ki tudja ki, hol csavarog. Amikor visszamentem Robhoz, ő az ölébe rántott és ahogy hirtelen odaérkeztem, éreztem, hogy valami kemény nyomódik a fenekemnek. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek mi az. Kérdőn néztem Robra, mire úgy válaszolt, mintha teljesen egyértelmű lenne.
-Nem értem min lepődsz meg. Már egy ideje mondom neked itt, hogy mi a helyzet. Máskor majd kiabálok, hogy -és itt valóban elkezdett kiabálni- Kristen, áll a farkam! -mi a franc? Rögtön a szájára tapasztottam a kezem, de már késő volt.
-Ccssss. Robert! Elment az eszed?
-Te vetted el.
-Vagy inkább a pia. -morogtam csak magamban, majd felhúztam a székről, hogy a többieket megkeressük. Ashley-t nem kellett keresni, mert korábban lelépett, Nikkit és Kel-t hamar megtaláltuk, Tomot egy kisebb hölgycsokor vette körül, onnan szabadítottuk ki, de Jackson nem volt sehol. Felhívtam, hogy megtudjam még is merre járhat, de nem volt túl jó ötlet. Elég intim helyzetben lehetett a hangok alapján.
-Menjetek csak haza, majd találkozunk. -ennyit mondott, majd ki is nyomta.
Nikki-t és Kel-t belöktük hátra a kocsiba. Elszakíthatatlanok voltak, folyamatosan egymás szájában voltak. Már terveztem is, hogy kerülővel megyek haza, hogy gyorsabban hazaérjünk, ugyan is lehet, hogy kerülő út, de ott nincsenek lámpák, így gyorsabb. Tom melléjük került, Rob pedig mellém. Pedig szívem szerint fordítva ültettem volna be őket, hogy Robert biztos viselkedjen. Így az út felénél belegondolva tényleg jobb ötlet lett volna. Tom hátul folyamatosan panaszkodott, hogy testvérem és barátnője hamarosan egymásnak esnek és ő ennek nemhogy szem és fültanúja nem akar lenni, de egy légtérben sem akar lenni velük közben. Rob pedig folyamatosan a combomat simogatta. Hiába tettem vissza a kezét az ülése szélére, valahogy mindig visszatalált az én térfelemre. Az egyik kereszteződésben állás utáni indulásnál Rob elismerően kezdett hümmögni, mire ránéztem, láttam, hogy ő a jobb kezemet nézi.
-Mást kéne most úgy markolgatnod, mint azt a váltót.
-Fogd be Rob! -rivallt rá hátulról Tom. -Örüljetek, hogy ha hazaértek mehet a móka. Nekem ma nem jött össze.
-Az jutott eszembe, hogy ki kéne próbálnunk kocsiban.
-Feladom. -sóhajtott Tom színpadiasan és hátradőlt. -Kris, nem kapcsolnál rádiót jó hangosan, hogy ne kelljen hallgatnom a perverz barátodat?
-Nyugalom Tom, pár perc és otthon vagyunk. -őt is hozzánk hoztam, hogy ne kelljen még oda is kitérőt tenni. Leparkoltam a ház előtt és kitessékeltem a már igencsak összegabalyodott párocskát a kocsiból, be a házba, Tom ment magától is és segített nekik -talán még ő volt az aki viszonylag józan maradt - Robot viszont úgy kellett kirángatnom a kocsiból. Mikor nehezen, de sikerült beérni a házba, bezártam az ajtót és Roberttel az oldalamon felmentem a szobámba. Vagyis jobban mondva felrángattam szegényt a lépcsőn, és belökdöstem a szobába, majd az ágyra.
-Hmm, ez az. Végre első menet. -nyögte elismerően, de én kimentem a szobából ezzel magára hagyva őt. Megnéztem, hogy Kellan-ék rendben a helyükre értek-e, és hogy Tom hova lett. Be sem kellett nyitnom Kel szobájába, már hallottam, hogy mindketten ott vannak. Tovább mentem és a vendégszobába benyitva egy a lefekvéshez jésülődő Tomot találtam.
-Hello. -köszönt, miközben az ágyat igazgatta.
-Segítsek valamit?
-Nem kösz, minden oké. Most már csak aludni akarok. Jó, mást is, de most csak erre van lehetőségem. -mosolyodott el.
-Legközelebb segítek valahogy egy csajt összehozni neked.
-Kösz.
-Jóéjt Tom.
-Szép álmokat Kris. Ja és készítsd ki Robot. -kacsintott egyet, mire felnevettem.
-Majd igyekszem. Már ha még ébren lesz, mire oda érek. -erre velem együtt nevetett majd kiléptem a szobából és a konyhába mentem. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd visszamentem a szobámba.
Mint gondoltam, Robert már aludt. Felkaptam a hálócuccom és a fürdőbe vonultam. Lezuhanyoztam és úgy döntöttem, hajat most nem mosok. Holnap -vagyis ma- úgy is meg kell majd mosni a jótékonysági vacsora miatt. Felöltöztem, fogat mostam, majd visszamentem a szobámba és Rob mellé bújtam, majd betakartam magunkat és olyan fáradt voltam, hogy azonnal el is aludtam.
*****
Délután keltem fel. Üres volt a szoba. Pedig esküdni mertem volna, hogy Robert-tel aludtam el. Felkeltem, majd a fürdő felé vettem az irányt, hogy megnézzem ott van-e. Jól tippeltem. A zuhanyzóban volt, háttal nekem. Eszembe jutottak a piszkos dolgok, amiket ő mondott még az éjszaka. Levettem a ruháimat és beálltam mögé, de még mindig nem vett észre. Elkezdtem beszappanozni a hátát, mire ugrott egyet ijedtében.
-Jó reggelt! -köszöntem neki, miután megfordult.
-Már jócskán elmúlt reggel. -jegyezte meg mosolyogva, majd egy csókot nyomott a számra.
-A reggelünk valahogy egészen máshogyan telt ha jól emlékszem. Bár nem tudom, te mennyire emlékszel.
-Erre a kérdésre bárhogyan is felelek, sehogyan sem fogok belőle jól kijönni.
-Pontosan. Szóval?
-Jól van, akkor őszinte leszek és utánam a vízözön. Nagyon halvány emlékeim vannak. Az például, hogy hogyan jutottunk haza, teljes sötétség. -erre felnevettem. -Mi az?
-Akkor arra sem emlékszel, hogy Tom-ot az őrületbe kergetted haza felé. -nevettem még mindig.
-Mivel? -fintorodott el.
-Ó semmi különössel. Csak kicsit perverz voltál, és szóvá is tettél dolgokat, illetve megosztottál velünk dolgokat.
-Szerintem jobb, ha nem kérdezek többet.
-Szerintem is. Inkább váljanak tettlegessé a dolgok én arra szavazok.
-Benne vagyok.
(Ashley szemszöge)
Basszus, már négy óra és a Lutz család fél nyolcra jótékonysági vacsorára hivatalos. Minden sminkcuccot bedobtam a a kocsiba a fodrászkellékekkel együtt, majd magamból is valami normálisan kinéző emberszerű lényt varázsoltam és már száguldottam is úti célom felé. Az éjszakám elég jól telt. Egy sráccal szórakoztattuk egymást- Legyen elég ennyi. Amikor odaértem, leállítottam a motort és kirobbantam az autóból. Csengettem, majd miután Mary ajtót nyitott szinte berohantam a lakásba.
-Ne haragudj Mary, de már alig van időnk, úgy hogy nagyon sietek. Amúgy jó a hajad. -kiabáltam még vissza a lépcsőről. Benyitottam először Kel szobájába -ugyan is ez esett előbb útba - és láttam, hogy Kellan és Nikki még alszanak.
-Ébresztő! Fiatalok, gyerünk, késésben vagyunk! -kiabálásomra ijedten ültek fel és néztek körül.
-Honnan vagyunk késésben? -kérdezte álmosan Nikki.
-A jótékonysági vacsoráról.
-Arra én úgysem megyek, úgyhogy jóéjt. -dőlt vissza és már vissza is aludt. Kellan is követte volna barátnője példáját, de én nem engedtem.
-Kellan, te viszont mész, úgyhogy most azonnal indulás a fürdőbe és fürödj le. Én 20 perc múlva visszajövök és öltöztetlek. Ha nem leszel kész mire visszajövök, nagy bajban leszel. -mondtam, majd kivonultam és folytattam utamat Kris szobája felé.
Kopogás nélkül nyitottam be, de nem volt ott senki, így átmentem a fürdőbe, ahonnan jellegzetes hangok szűrődtek ki. Benyitottam, de nem vettek észre. Szerencsére nem lehetett látni belőlük semmit.
-Kristen Stewart! Most gyere onnan kifelé. Alig van időnk!
-Mi a franc? -hallottam meg Robert hangját. -Bassza meg! Ashley, most azonnal takarodj ki innen.
-Kris nélkül nem.
-Mindjárt megyek Ashley.
-2 perc. -mondtam, majd visszamentem a szobába.
(Robert szemszöge)
Hihetetlenül mérges voltam Ashley-re. Bejön miközben mi Krissel éppen intim dolgokat művelünk hogy finoman fejezem ki magam, erre még ő adja parancsba, hogy 2 perce van Kristennek, hogy kimenjen? Hogy a picsába gondolta ezt? Miután kiment, én újra elkezdtem mozogni, de Kris megállított.
-Mi a baj?
-Mennem kéne.
-Ezt most ugye te sem gondolod komolyan.
-Ha két perc múlva nem leszek ott, akkor megint ránk ront.
-Menjen a büdös francba. -mondtam, miközben Kris ellépett tőlem és törölgetni kezdte magát.
-És mi lesz ezzel? -mutattam meredező vágyam felé.
-Ne haragudj. Este ígérem kárpótollak. -mondta, majd felém lépett egy gyors csókért, majd a törülközőbe csavarva kilépett a szobájába.
(Kristen szemszöge)
Mikor a szobába léptem, egy vigyorgó Ashley-t pillantottam meg. Ő dühös arcom láttán magyarázatba kezdett.
-Sajnálom Kris, tényleg ne haragudj, de készülődnöd kell. Már alig van időnk.
-Én is mérges vagyok, de Robert...szerintem jobb, hogy nem tudunk olvasni a gondolataiban. -jegyeztem meg.
-Jó, majd valahogy kárpótollak titeket. Viszont a ruhád itt van, mindennel együtt, úgy hogy most -mivel kedves Robert barátunk elfoglalta a fürdőszobádat,- így az egyik vendégszoba fürdőjét vesszük igénybe. -mondta, majd átmentünk az említette helyiségbe, és leültetett egy székre, majd neki állt megcsinálni a hajam.
-Felfogjuk, vagy leengedjük? -nem tudom, hogy csak magától vagy esetleg tőlem kérdezte-e, de én azért válaszoltam.
-Engedjük le.
-Jól van, de csak mert most haragszol rám, és valahogyan ki kell, hogy engeszteljelek.
-Nem haragszom, csak mérges vagyok, és ennyi kevés lesz ahhoz. Attól függetlenül imádlak. -mondtam, mire felnevetett. A hajam viszonylag gyorsan kész lett. Csak megszárítottuk és egy kicsit kócos hatást varázsoltunk rá. Le akar kenyerezni. Most jött a smink. Kékes színű lett, ebből következtettem arra, hogy a ruha is kék lesz, de nem. Csak az alja. Felül krém színű, arany övvel. A ruha nagyon tetszett. A cipővel már voltak gondjaim.
-Ash, tudom, hogy ilyen helyre magassarkút kell felvennem, de ez már túl magas. -reklamáltam, miközben a szintén krémszínű, masnikkal díszített halálcsapdát méregettem.
-Nem lesz olyan hosszú ez az este és sokat lehet ülni. Úgyhogy ne panaszkodj. -nagyot sóhajtva egyeztem bele. Éppen kezdtem volna átöltözni, amikor kinyílt az ajtó. Rob jött be rajta.
-Este találkozunk Kris. -jött oda hozzám és megcsókolt.
-Te is jössz? -lepődtem meg, ő meg már az ajtóban állt, indulásra készen. Közben nem kerülte el a figyelmem, hogy nem szólt Ashley-hez.
-Az én családom is hivatalos a vacsorára. -mondta, azzal már el is ment. Először nem fogtam fel, hogy mit is jelent ez, de pár másodperc múlva leesett.
-Basszus, ez azt jelenti, hogy találkozni fogok a szüleivel! -kiáltottam fel a hirtelen meglepetéstől.
-Igen. És?
-Hát, egyszer már találkoztam az anyjával, de az is egy kicsit kínos helyzetben volt és akkor még nem voltunk így együtt. Tehát most találkozom velük úgy először, mint Rob barátnője. És ő biztosan így is fog bemutatni.
-Jajj, Kris, ne legyél ideges. Nagyon aranyosak a szülei. Nem lesz semmi gond. És ott lesz veled Kellan is.
-Igazad van. -próbáltam normális ütemben venni a levegőt. Amíg én felvettem a ruhát és a cipőt, Ash elment, hogy szóljon Kellan-nek, 20 perce van és indulunk. Amikor visszajött még rám aggatott néhány ékszert és a kezembe nyomott egy érdekes kis táskát, amibe a mobilom került, cigi és zsepi. Csak a legszükségesebbek. Amikor kész lettem, lementünk az előszobába. Mary és Bob már ott voltak.
-Nagyon csinos vagy Kristen. -jegyezte meg Bob.
-Köszönöm. Kellan?
-Mindjárt jön ő is. Nem is hiszem el, hogy pont rá kell várni. -mosolygott Mary. Ahogy ezt kimondta, megjelent Kellan és Ashley a lépcső tetején. Egyből mindenki arra nézett.
-Ó igen. A drámai hatás. -legyezte meg magát az én lökött bátyám, majd túlzott kecsességgel kezdett lépkedni a lépcsőn.
-Jól van fiam, elkésünk. -szólt rá Bob.
-Köszi apu. -fintorgott egyet Kel, de aztán vidáman ugrott mellénk. Ashtől elköszöntünk és ő haza indult, mi pedig a kocsiba ülve indítottunk a vacsorára. Egy kicsit izgultam. Hiszen még is csak most találkozom először Robert szüleivel. Ja, és ott lesznek a testvérei is. Mindegy. Minden jól fog alakulni. Legalább is igyekeztem ezzel nyugtatni egy kicsit magam.
Amikor odaértünk és kiszálltunk, Bob és Mary egyből elkezdték lefutni a kötelességi beszélgetések köreit, mi pedig Kellan-nel sétálni indultunk a birtokon. Beszélgettünk, egyformán unatkoztunk. Vacsoránál egymás mellett ültünk, és Robertet még mindig nem láttam sehol sem. Azt mondta itt lesz.
-Te sem láttad még Robertéket? -hajoltam oda Kel-hez.
-Nyugalom kislány. Itt vannak valahol állítólag. De még én sem láttam őket. Vacsora után Kellan is olyan beszélgetéseket folytatott, amikhez én hozzá sem tudtam szólni, úgyhogy elnézést kérve egy pohár pezsgővel a kezemben sétálni indultam. Még hogy nem fogok sokat mászkálni ebben a cipőben. Kinyírom Ashley-t. Egyszer csak hallottam, hogy a valaki a nevemet kiáltja. Ahogy hátrafordultam, hirtelen nekem jött valaki hátulról. Vagy én mentem neki? Nem tudom.
-Elnézést. Nem volt szándékos. -mentegetőztem rögtön és nem tudtam nem észre venni figyelmességét, ugyan is egyik keze a vállamon, míg másik a derekamon nyugodott, hogy megtartson, mielőtt elesnék.
-Sajnálom. Az én hibám. -amikor felnéztem, hogy a szemébe tudjak nézni, egy helyes, nálam 1-2 esetleg 3 évvel fiatalabb fiút láttam meg. Mosolya vakítóan fehér.
-Egyezzünk ki egy döntetlenben. -javasoltam és felálltam, ezzel karjai is leestek rólam.
-Rendben. Amúgy Taylor vagyok. -nyújtott kezet, amit el is fogadtam.
-Kristen! -mosolyogtam én is. Átragadt rám jó kedve. Közben Kellan is csatlakozott hozzánk és mit kiderült, ő kiabált utánam.
-Kris, látom sikerült megismerkedned Taylorral. -nyugtázta, miközben régi ismerősökként fogtak kezet.
-Mi van veled haver? Rég láttalak.
-Semmi különös. Bemutattam volna Kristent-t, de már nem kell, mint észre vettem. Jut eszembe Stew! Azért akartam szólni, hogy megtaláltam Robot. Azt mondta, hogy a bejáratnál cigizik. -erre felcsillant a szemem.
-Nekem sem lenne rossz. Majd még találkozunk. -mondtam, majd szinte futva tettem meg az utat a bejáratig. Nem láttam őt sehol. Nagyszerű. Lehet, hogy már be is ment. Rágyújtottam egy szálra és megfordultam, hogy szemügyre vehessem a egész kivilágított birtokot. Egyszer csak megint nekem jött valaki. Ma az egész este így fog telni? Csakhogy a nekem csapódó test most ott is maradt és szorosan ölelt. Tudtam, hogy Rob az. A nyakamat borította apró puszikkal, majd megfordított.
-Ejha. -csak ennyit mondott végig nézve rajtam. Csakhogy én korántsem éreztem magam ilyen szépnek, úgyhogy inkább magamhoz rántottam egy vérforraló csókra. -Hmm egész este erre vártam. -sóhajtott, miután elváltunk egymástól.
-Kerestelek mióta megjöttünk, de sehol sem láttalak.
-Tudom. Én viszont láttalak téged. Sajnálom, de nem tudtam odamenni hozzád, mert apámmal kellett maradnom politikai beszélgetéseket folytatva az unalmas emberekkel. -fintorgott.
-Nem baj. Most már velem vagy. -mosolyogtam rá, miközben a hajába túrtam.
-És veled is maradok. -mindketten elszívtuk a ciginket és visszaindultunk a többiekhez. Mikor csendben sétálva kerestük őket, Robert közelebb húzott magához. -Mondtam már, hogy észveszejtően gyönyörű vagy?
-Nem, de utalást tettél rá. Köszönöm. -elpirultam és hirtelen nagyon érdekesnek találtam a cipőm orrát. Erre felnevetett. -Ja és mikor is fogjuk befejezni amit délután elkezdtünk?
-Ha hazaértünk. -hiszen ez egyértelmű.
-Úristen de sokára van még az. Azóta olyan állapotban vagyok, amilyenben ott hagytál, úgyhogy ne csodálkozz. Ha tudnád, mit csinálnék most veled legszívesebben, biztos, hogy nem állnál ki ilyen határozottan a "majd ha hazaérünk" terved mellett.
-Megígértem, hogy majd kárpótollak.
-Nem lehetne ez a kárpótlás most a kocsiban?
-Mielőtt találkoznék a szüleiddel, biztosan nem.
-Akkor igyekezzünk beszélni velük egy kicsit.Ott is vannak. -mutatott valamerre és arra vettük az irányt, nekem meg görcsbe állt a gyomrom.
-Mi van, ha nem fognak kedvelni?
-Ugyan már Kris. Anyuval már találkoztál és apu is kíváncsi rád. Teljesen pozitív értelemben.
-Igen, anyukáddal már találkoztam, de az sem volt éppen egy előnyös helyzet.
-Attól függetlenül azt mondta nekem, hogy szimpatikus vagy neki.
-Komolyan?
-Amikor otthon megmondtam, hogy egy Kristen nevű lány a barátnőm anyám reakciója a következő volt: Az a csinos barna hajú aranyos kislány? Na meg a másik, hogy hazudnék én neked?
-Jól van. Essünk túl rajta.
-Egyetértek. -kacsintott rám. Na igen. Csakhogy mindketten más miatt akarjuk ezt hamar letudni.
(Kellan szemszög)
Miután Kris elment visszanéztem Taylorra és láttam, hogy folyamatosan Kristen távolodó alakját figyeli.
-Hé haver. -csettintettem egyet az arca előtt, mire végre rám fókuszált. -Idősebb nálad.
-Számít az?
-Már hogy a viharba ne számítana? Na meg pasija van.
-Ja, hogy te azt hiszed, hogy bejön nekem.
-Miért nem?
-Tény, hogy gyönyörű, de csak szimpatikus.
-Szerencséd öcskös. -nevetett és a vállamba boxolt.
(Kristen szemszöge)
-Anyu, apu. -szólt Robert a nekünk háttal álló szüleinek. Karja végig a derekamon volt, szorosan magához ölelve. Mikor hátrafordultak, mindkettőjüknek egy széles mosoly terült el az arcán.
-Jó estét Mr és Mrs Pattinson.
-Kristen, miben egyeztünk meg?
-Bocsánat Clare. -erre elmosolyodott, majd odajött hozzám és megölelt.
-Szervusz Kristen. -köszönt az apja is, majd ő is megölelt. Eddig minden oké.
*****
Végre haza. Már nagyon fáj a lábam ebben a cipőben. Rob jött mellettem és a kezemet fogta. A többiek még maradnak. Mi letudtuk az udvariassági köröket. A szülei hihetetlenül kedvesek, ahogy a testvérei is. Lizzy és Vic jönnek velünk. Őket kirakjuk náluk és Rob jön át hozzánk.
-Hová ez a sietség Robert? -hajolt előre Lizzy. -ekkor ránéztem a kilométerperórára, ami 120-at mutatott. Jézusom.
-Még egy ilyen kérdés, és ahol éppen tartunk, ott raklak ki. -mordult rá játékosan Rob.
-Ó. Azt hiszem már tudom. -vihogott, mire Victoria is elnevette magát. Amikor a Pattinson házhoz értünk, még a lelkemre kötötték a lányok, hogy hétfőn értem jönnek suliba és onnan megyünk vásárolni. Onnan kb 20 perc volt mire hazaértünk. Kiszálltunk a kocsiból, Rob rögtön felkapott, és tudván, hogy üres a ház, már a nappaliban a falnak döntött és vetkőztetni kezdett.
-Basszátok meg, eszem! -kiáltott fel valaki mögöttünk, mire mindketten hátranéztünk és Nikki-t láttuk meg, amint ott ült a kanapén tv-t nézve, miközben pizzát evett és a szemét elakarta. -nem is szóltunk semmit, Rob tovább csókolt és a lépcső felé vette az irányt velem a karjaiban, majd amikor eljutottunk a szobámig, végre olyan helyre kerültünk, ahol nem fognak megzavarni.
(Nikki szemszöge)
Békésen eszem, erre tessék. Jó, amúgy nagyon örülök, hogy ilyen jól megvannak. Csak ha lehet, akkor az ilyeneket az én asszisztálásom nélkül. Mire ezt végig gondoltam, meghallottam őket. Nagyszerű. Ha nem látom, akkor hallom őket. Na mindegy. Hangosabbra vettem a tévét. Nem sokkal később megjött a Lutz família többi tagja is.
-Miért üvölt így a tévé? -kérdezte Mary.
-Mert vannak a házban olyan hangok, amiket jobb, ha nem hallunk. -mutogattam Kris szobája felé.
-Benne vannak az akcióban? -kérdezte Kel, mikor a szülei a konyhába mentek. Erre csak bólintottam. -Mi is. -csak ennyit mondott, majd a szobájába kezdett húzni.
