7. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet :)
Kissé elszomorított, hogy 1 db kommentet kaptam mindössze, és 2 db pipát, de ez van :(
Remélem, azért ehhez, több vissza jelzést kapok...
Jó olvasást
Waltex

7. fejezet

Vártam már a reggelt, amikor is bosszút tudok állni Kel-en a kis ébresztőmmel, amiért a múltkor bele ejtette a sárba a táskám. Csak két percre kellet megfognia, de mire vissza értem, a sárban landolt a kedvenc Chanel táskám. Na meg kíváncsi leszek a fejükre, és hogy Kris-t felhívja-e Cam. Reggel minden kiderül.


(Ashley szemszög)

Frissen keltem reggel, ahhoz képest, hogy alig aludtam. Kipattantam az ágyból és beszáguldottam a fürdőszobába. Elvégeztem a reggeli teendőimet, kisminkeltem magam,  majd a gardróbot vettem célba. Felkaptam a tegnap este kikészített cuccaimat, -ami egy rózsaszín csőnadrágból és egy szintén rózsaszín pánt nélküli felsőből állt- majd kerestem a ruhámhoz illő kiegészítőket, amiket gyorsan magamra aggattam, és kereten egy táskát is táskát és belepakoltam a ma szükséges cuccaimat, majd egy cipőt is kerestem. Meg is találtam a megfelelőt. Imádom a rózsaszínt, így a cipőm is az lett. A kezembe fogtam a táskámmal együtt, majd leszaladtam az emeletről és az előszobába tettem a cuccaimat, majd a konyhába mentem, hogy egyek valamit. Anyu is ott volt.

-Jó reggelt anyu! Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy? -kérdetem, miközben az órámra néztem, ami fél hetet mutatott.

-Nem tudtam aludni. Kivetett az ágy. -mondta, miközben egy adag gőzölgő kávét tett elém.

-Köszi. -kortyoltam bele, majd a hűtőhöz sétáltam, és kivettem belőle a salátámat és enni kezdtem.

-Milyen az új lány? -kérdezte anya, miközben leült velem szembe.

-Nagyon jó fej. Csak még oldódnia kell, de ez természetes.Tegnap ő is jött este bulizni. Jobban mondva elrágattam, mert nem igazán szereti ezeket a dolgokat. A stílusa is más mint az enyém és Nikki-é. Nem szereti a magassarkúkat, meg a nőiesebb ruhákat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fiús, de ruhák terén egyáltalán nem szereti azokat, miket én. Ő inkább az a tornacipős fajta. És képzeld: Nem szeret vásárolni. De nem baj. Másfél hétig én öltöztethetem nyafogás nélkül. -mosolyogtam.

-Azért legyél kedves vele.

-Az vagyok. Jó barátnők leszünk. Aranyos lány. És úgy vettem észre, hogy ő is kedvel engem. Meg most amúgy is minden nap eljön velem vásárolni így lesz alkalmunk jobban összebarátkozni.

-Azt mondtad nem szeret vásárolni. Akkor hogy-hogy minden nap veled megy?

-A tegnapi vásárlás alatt meglógtak Rob-bal. -mondtam mérgelődve, mire anya felnevetett. -Na de én megyek, mert hétkor ébresztőt fújok a Lutz családnál. -tért vissza a jó kedvem. A tálamat a mosogatóba tettem, majd nyomtam egy puszit anyu arcára és mentem is. Az előszobában felvettem a cipőm és a táskám, magamhoz vettem, a kocsikulcsot, és beültem a mercedes-embe, amit imádtam, majd indultam is a Lutz-házhoz, arcomon egy hatalmas vigyorral.

Körülbelül negyed órámba telt, hogy a célomhoz érjek. Leparkoltam a ház előtt, majd becsöngettem. Mrs. Lutz nyitott ajtót.

-Jó reggelt Mrs. Lutz! -köszöntem, majd beléptem a lakásba.

-Szervusz Ashley.

-Gondolom még alszik a két jómadár.

-Igen még alszanak. Kellan szobájából olyan horkolás hallatszik, hogy nem hiszem, hogy könnyen fel tudod őt ébreszteni. -nevetett, mire én is csatlakoztam hozzá.

-Azért én tennék egy próbát.

-Hát, sok szerencsét. -mondta, majd felmentem és elsőként Kel szobájába mentem. Kopogás nélkül nyitottam be. Minek kopogjak? Alszik. Észre se venné. A szobából egyenesen a fürdőbe mentem, ahol félig töltöttem egy poharat, majd visszaérve a szobába, még utoljára ránéztem Kellan békés arcára. Nem sokára már nem lesz ilyen békés. Gondoltam magamban, majd rá öntöttem a pohár tartalmát. Egyből kipattantak a szemei, majd miután fel fogta, hogy mi is történt, mérgesen nézett rám.

-Ashley! -morogta agyon dühösen, és egyre csak közelített.

-Most visszakaptad a múltkorit. -mondtam teljes magabiztossággal.

-Mégis milyen múltkorit?

-Amikor tönkretetted a Chanel táskámat.

-De az véletlen volt.

-Na jó, nem fogunk vitatkozni, mert még Kris-t is fel kell ébresztenem, na meg felöltöztetnem, úgyhogy menj és te is öltözz fel. Lent találkozunk.

-Hagy ébresszem én a húgit. -mondta Kel álmosan, de hatalmas vigyorral. Belegyeztem.


(Kristen szemszöge)

-Mi a büdös francot művelsz?- kiáltottam, hirtelen. Alig kaptam levegőt. Kellan rám ugrott, és most rajtam fekszik. Nagyszerű ébresztés mondhatom. -Jesszus! Hány kiló vagy te? -mondtam miközben igyekeztem letolni magamról Kel-t.

-Jó reggelt húgi. -mondta Kel, egy puszi kíséretében, mikor végre leszállt rólam, én pedig egy hatalmas levegőt vettem.

-Hány óra? -kérdeztem eltakarva a szemem a fény elől.

-Negyed nyolc. -hallottam meg Ashley hangját, mire felnyögtem.

-Ne már. -átfordultam a másik oldalamra, és próbáltam úgy tenni, mintha ez a kis ébresztő meg sem történt volna.

-De már. -válaszolt Ash, majd lerántotta rólam a takarót. Ez nem igaz. Kellett nekem későig bulizni. Fáradtan felültem, és körbenéztem. Kel-t nem láttam sehol.

-Elküldtem öltözni. -válaszolta Asley ki nem mondott kérdésemre, majd felrángatott és rám parancsolt, hogy zuhanyozzak le. Megtettem amit kért, de nem sikerült felébrednem. Egy törülközőbe csavarva tértem vissa a szobámba, ahol Ashley vár a kikészített cuccaimmal.

-Ezeket vedd fel. -utasított és a kezembe nyomta a ruhadarabokat. Meg sem néztem mik azok, csak bementem velük a fürdőbe. Egy barna csőnadrág, egy hozzáillő virágos felsővel, és egy barna övvel. Ezzel csak egy gond volt. A nadrág is úgy passzolt rám, mintha egy második bőrréteg lett volna, és ez a felsővel sem volt másképp. Na meg pánt nélküli. De arra sem volt erőm, hogy ellenkezzek, így mindent készségesen felvettem, majd ismét a szobámba mentem, de szinte még be sem léptem, Ash visszatolt a fürdőbe, leültettet egy székre és elkezdett sminkelni. Amikor a szememnél járt, bealudtam, miközben a szemhéjam színezte, és majdnem leestem a székről.

-Kristen! Ne aludj! Még jó, hogy jók a reflexeim. -mondta, mire kérdőn néztem rá. Nem értettem, hogy jönnek ide a reflexei. -majdnem a homlokod is festékes lett. -magyarázta, majd folytatta amit elkezdett. -Még rúzs, és kész is. A hajad leengedve marad.

-Kész vagytok már? -nézett be az ajtón Kel.

-Két perc. -válaszolta Ash és igaza volt. Két perc múlva, az általa kiválasztott táskába dobáltam a cuccaimat, majd lementünk az emeletről. Mary már nem volt itthon.

-Anyu már elment az irodába. -Na igen, Mary lakberendező. Ebben a témában igen hosszú beszélgetéseket tudnak folytatni Ashley-vel. Mindketten imádnak rendezkedni. -De csináltam én reggelit, úgyhogy tessék. -rakott elém egy szendvicset. -Jó étvágyat. Te is kérsz Ash?

-Kösz nem, én már ettem.

-Aranyos vagy Kellan, de én nem tudok ilyen korán enni.

-Üres gyomorral nem mehetsz iskolába. -mondta teljesen komolyan. Kel gondoskodó is tud lenni. Már az első nem megmondta, hogy vigyázni fog rám. És ezt az ígéretét be is tartotta.

-Jó, akkor elviszem a kaját a suliba. Oké?

-Jólvan. -egyezett bele végül és szedelőzködni kezdtünk. Már éppen bújtam volna bele a szokásos conversem-be, amikor megjelent előttem Ashley egy barna, fűzős bokacsizmát nyújtva felém. Első dolgom volt, hogy ellenőrizzem a sarkát.

-Direkt választottam most enyhébbet. -mondta, és ezt a sarok magasságot még elfogadhatónak találtam. Kivettem a kezéből és belebújtam, majd indultunk is. Ash kocsiját meglátva tátva maradt a szám. Nem értettem ugyan a kocsikhoz, de a márkákat felismertem. És azt azért tudtam, hogy a Mercedes nem éppen olcsó. -Tetszik? -kérdezte Ashley vigyorogva.

-Nagyon szép.

-Ugye? Imádom. Még új. Egy hónapja kaptam. -válaszolta még mindig vigyorogva. Teljesen fel volt pörögve. Én meg mint aki egy hete nem aludt. Leeresztettem, mint egy lufi. Beültünk a kocsiba, és elindultunk.

-Amúgy csini vagy húgi. -röhögött Kellan.

-Kösz. -morogtam. -Amúgy ti miért nem vagytok álmosak? Sőt. Olyanok vagytok, mint akik teljesen kipihenték magukat.

-Egy kicsit én is fáradt vagyok, de már megszoktam ezt. Ash és Nikki mellett muszáj volt. Majd megszokod te is. -vigyorgott Kel. Nem sokára célba is értünk.

-Meg is érkeztünk. Kris! Mutasd az órarended. -szólított fel túlpörgött barátnőm, mire a kezébe nyomtam a kért  papírt. -Az első órád Rob-bal közös, a második Nikkivel és Kel-lel, a harmadik velem, a negyediken egyedül leszel, az ötödik órádon Tom, Rob és Kel is boldogítani fog, a hatodik meg elmarad. Az mindenkivel közös lenne. Tesi. Így majd holnap mutathatod meg röplabda tehetségedet. -mosolygott rám, majd visszanyújtotta az órarendem, amit én a táskámba dobtam, majd kiszálltam a kocsiból. Fel sem fogtam amit mondott.

-Első órád C épület, földszint, 22-es terem. Megtalálod? -kérdezte Kellan, mire csak egy bólintással feleltem, majd nyomott egy puszit az arcomra, és egy "Próbálj meg nem elaludni" tanáccsal ott is hagytak. Sóhajtottam egyet, majd indultam is az órámra, ami nem tudom mi lesz. Majd megtudom, ha odaértem. Viszonylag simán megtaláltam a termet. Bementem, majd levetettem magam a Rob mellett lévő üres helyre, és a padra fektettem a fejem.

-Jó reggelt. -köszönt ő, és hallani lehetett a hangján, hogy vigyorog, de azért fel emeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Felemelkedtem, és normális, ülő pozícióba helyeztem magam, megigazítottam a felsőm, majd Rob felé fordultam. Igazam volt. Úgy vigyorgott, hogy féltem, hogy tovább reped a szája, mint kéne.

-Neked is jó reggelt. -erre kitört belőle a nevetés. -Most meg mi van?

-Valahogy erre számítottam, de akkor is vicces.

-Mármint mi?

-A látványod. Olyan a szemed, mintha nem aludtál volna már vagy egy hete. -vicces. Ugyan ezt gondoltam, mielőtt elindultunk. -Ugyan akkor, ha messziről néznélek, meg nem mondanám, hogy alig aludtál három órát.

-Basszus. Nem tudom eldönteni, hogy ez most bók volt és köszönjem meg, vagy gúnyolódtál, úgyhogy csapjalak le, de valószínűleg erőm sem lenne rá, úgyhogy inkább nem mondok semmit. -erre megint elkezdett nevetni. De olyan hangosan, hogy azt hittem ketté megy a fejem. Eddig nem is fájt.

-Csss. Hangosabban nem megy? Még nem fáj eléggé a fejem. Na meg reggel elfelejtettem a kávét, és cigim sincs. -puffogtam.

-Bocs. -mondta majd kutakodni kezdett a táskájában, majd a kezembe nyomott egy fehér tablettát. -Fejfájás csillapító. -válaszolta ki nem mondott kérdésemre, mire hálásan néztem rá, majd elővettem egy üveg vizet és lenyeltem a borzasztó ízű gyógyszert. Már szólásra nyitottam volna a szám, hogy megköszönjem, de megelőzött. -Ne köszönd meg, mert nem fog hatni.

-Akkor nem köszönöm. -mondtam, majd bejött egy tanár, akivel még nem találkoztam, így közelebb hajoltam Robert-hez.

-Milyen óránk van? -kérdeztem suttogva, mire halkan felkuncogott, majd válaszolt.

-Történelem. A tanár Mr. Bowman. -világosított fel, mire bólintottam, majd a tanárra függesztettem a figyelmem. De kábé ötpercenként lecsukódott a szemem. Ezt Rob is észrevehette, mert közelebb hajolt hozzám. -Aludj csak. Figyelmetlen ez a tanár. Azt se venné észre, ha fognám magam, és kisétálnék. Ha valami van felébresztelek. -mondta, majd fejemet az előttem heverő nyitott füzetre hajtottam és aludtam is.


(Robert szemszöge)

Jó kedvvel ébredtem. Nem tudom, miért, de a mai napra is jó előérzetem volt.

-Mi ez a jókedv kisfiam? -kérdezte anya, amikor lementem a konyhába.

-Nem tudom. Úgy érzem jó napom lesz. -mosolyogtam, majd kimentem, beültem a kocsiba, rágyújtottam és indultam is. Nemsokkal később a suliparkolóban megláttam Tom-ot. Amikor meglátta a kocsimat begurulni a parkolóba, odajött, és vállba boxolt.

-Na mi van tesó? Látom neked is fülig ér a szád. -jegyezte meg és ekkor láttam, hogy neki is jókedve van.

-Aha, de te? Reggelente nyúzott szoktál lenni. Most hova ez a nagy frissesség?

-Ma randira hívom Krist. -Ja hogy ő még nem is tud a tegnap este történtekről. Felnevettem.

-Hát haver, nem akarom elrontani a kedved, de erről lecsúsztál. -barátom értetlen tekintetét látva magyarázatba kezdtem. -Tudod, tegnap bulizni mentünk. Ash úgy döntött, hogy márpedig kerítőt fog játszani, és talál egy pasit Stew-nak. Úgy látszik sikerült neki. Mondjuk még semmi sem biztos, de miután mindenkit kiraktunk és ketten maradtunk a kocsiban, elmondta, hogy megadta a srácnak Kris számát. Kristen nem tud róla. De valószínű, hogy Cam felfogja ma hívni. -mire vége lett a kis történetemnek, már Tom szája sem úgy állt, mint mikor megláttam.

-A francba. Ez nem igaz. Ashley-nek is minek kell beleszólnia? -kérdezte feldúlva.

-Nem tudom, de nekem most mennem kell. Majd találkozunk. Köszöntem el tőle gyorsan, hogy ne lássa, a vigyorsó képemet, mert még rám is megharagudna. Beültem a szokásos helyemre és elővettem, a mobilom. Unaloműzésképp elkezdtem játszani rajta. Aztán a szemem sarkából megláttam az ajtóban Kris. Nagyon csinos volt. Na meg, meglátszik rajta, hogy Ashley öltöztette. Ezen mosolyognom kellett. Hát nekem ma semmit nem tudja letörölni a mosolyt a képemről? Már zsibbad a szám. Amikor leült mellém -jobban mondva ledobta magát mellém- a másodperc egy törtrészére megtudtam nézni az arcát mielőtt lehajtotta volna. Igen, most már teljesen biztos, hogy Ash öltöztette, ugyan is ki volt sminkelve. Erre eszembe jutott a tegnapi és gondolatban homlokon csaptam magam. Amiért tegnap ellógtunk, másfél hétig ő öltözteti szegényt. Ú... bele se merek gondolni.


(Kristen szemszöge)

Arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólít, majd a karomat simogatja. Elmosolyodtam álmomban. Ismerős volt a hang, de lusta voltam megnézni ki az. Inkább aludtam tovább. Viszont egy idő után sem szűnt az ébresztésem, így kénytelen voltam kinyitni a szemem. Amikor kinyitottam, egy szürkéskék szempár nézett vissza rám. Rob? Ő meg mit keres itt? Felkaptam a fejem és körbenéztem, majd vissza Rob-ra. Ja igen. Suliban vagyok, történelem órán. De ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy már senki sincs a teremben.

-Vége az órának.

-Ja igen köszi. -mondtam, majd felálltam a helyemről és megigazítottam összekuszálódott hajamat majd felkaptam a táskámat és kimentünk a teremből.

-Akkor majd ebédnél találkozunk. -mondta, majd elindult valamerre. Már nem is voltam olyan álmos. Ez a fél óra alvás nagyon jól esett. Megnéztem milyen órám lesz, és amikor felfogtam, nagyon megörültem. Rajz. Mindig is imádtam rajzolni és talán ez az egy dolog az, amihez tényleg van tehetségem. Oda volt írva az is, hogy hol van a terem. Amikor meg találtam, Nikki már bent volt, de Kel-t még sehol sem láttam. Nikki mellet és mögött is volt egy üres hely, így mivel gondoltam Kellan-nel egymás mellé szeretnének ülni, megcéloztam a mögötte lévő helyet. Amikor mellé értem köszöntem, majd mentem volna tovább, de hangja megállított.

-Hé Stew! -amikor ránéztem folytatta. -Nem ülnél mellém?

-Nem Kel ül melletted?

-Hát, ha ideülsz nem ő fog. Sok órán ülök mellette. Rajzórákon nem ülnél ide?

-De. Ha ezzel nem okozok gondot.

-Dehogy is. Kel majd mögénk ül. -mosolygott, amivel nekem is mosolyt csalt az arcomra, majd leültem mellé, és beszélgetni kezdtünk. Megbeszéltük, hogy ma délután ő is jön velünk vásárolni, így egy csajos délutánt tartunk. Nem sokára jött a mackó bátyám is.

-Na mi van, húgi? Kitúrtál a helyemről?

-Nem én szívesen ülök egyel hátrébb is ha...

-Én kértem, hogy üljön ide. Gondoltam van egy olyan udvarias bátyja, hogy mögénk ül. -szólalt meg Nikki is.

-Persze. Csak hülyéskedtem. Engem soha sem szabad komolyan venni Stew! -mondta nevetve, majd leült, mi pedig hátra fordultunk. -Amúgy, hová lett a reggeli fáradtságod? -kérdezte tőlem, majd mondandója többi részét már barátnője felé intézte. -Látnod kellett volna reggel. -röhögött.- Úgy nézett ki, mint aki nem tudja holt van. Vicces volt.

-Ja persze Kellan éppen olyan vicces volt, mint az ébresztőm. Nem igaz? Amúgy a kérdésedre válaszolva: Törin aludtam. -mihelyst ezt megbeszéltük, belépett a tanár is, Mrs. Parker. Róla már hallottam pár a folyosókon haladva a diákoktól elfogott szófoszlányt. Azt mondják nagyon kedves és nem olyan szigorú, de a diákok tisztelik. 

-Jó reggelt fiatalok! Ma dolgozatokat kell javítanom, úgyhogy önálló munka. Rajzoljatok le egy mai, modern stílust. Bármilyen módon. Úgy ábrázoljátok, ahogy tetszik. Jó munkát. -mondta, majd le is ült én munkához látott, ahogy mi is. Elővettem a szükséges cuccaimat és munkához láttam.

-Segítsetek! Nem jut eszembe semmi. -hajolt előre Kel tanácsért.

-Extravagancia. -mondtam, majd folytattam a munkámat.

-Aha. Hát kösz.

-Miért pont ezt a stílust mondtad neki? -kérdezte egy idő múlva Nikki. -Kel-hez közel sincs. Így nehezebben tudja lerajzolni.

-Nem éppen. Ez a stílus teljesen szabad. Nincsenek korlátok. Így azt rajzol, amit és ahogyan akar. Ez a legkönnyebb. Na meg itt hülyeségeket is rajzolhat és kiélheti magát. -nevettünk a végére, majd folytattuk, amit elkezdtünk. Én az óra vége előtt kábé 5 perccel végeztem. Nemsokkal utánam Nikki is elkészült. Kellan még nagyon benne volt a munkában, és nem engedte, hogy megnézzük.

-Te milyen stílust választotál? -kérdeztem Nikki-t.

-Hát, remélem nem baj, ha én is hallgattam rád, és felhasználtam a Kel-nek adott tanácsodat. De nekem sem volt nagyon ötletem.

-Dehogy baj. Mutasd milyen lett. -kértem, majd felém nyújtotta rajzát. Lady Gaga volt rajta, ami nagyon jó választás, hiszen ő a mai korban az extravagancia megtestesítője. Vagy valami ilyesmi. De tényleg. Ha valaki megemlíti ezt a stílust, majdnem minden embernek ő jut eszébe legelőször. Nikki meztelenül ábrázolta a nőt, amit megint csak nagyon jól tett, mert így őt magát rajzolta le, nem pedig a ruhái miatt/által kialakított képet az énekesről.

-Nem vagyok valami tehetség. Ennyi tellett tőlem.

-Te most ugye csak hülyéskedsz. Nikki ez nagyon jó.

-Jó az enyémet hagyjuk. Jöjjön a tiéd. -mondta, mire odanyújtottam neki az enyémet.

-Kris ez kurva jó. Nem is tudtam, hogy így tudsz rajzolni. Na meg a punk stílus tök jó. Nem mintha te olyan lennél, de valahogy mégis illik hozzád. Na jó nem tudom elmondani. Egyszerűen jó és kész. -hüledezett, aminek egy normális ember örült volna, de nem én. Nem azt mondom, hogy nem esett jól, mert nagyon is jól esett, de nem szeretem, amikor dicsérnek.

-Kösz. -mondtam, majd elraktam a rajzom. Éppen kicsengettek.

-Mindenki írja rá a nevét és rakja az asztalomra az elkészült rajzát. -szólalt meg Mrs. Parker. Na szuper. Most raktam el. Előkaptam, majd ráfirkantottam a nevem, majd indultam is, hogy beadjam. Ráraktam a többire, majd kimentem a teremből. 

-Kris várj! -kiabált utánam Nikki, majd mikor hátrafordultam, láttam, hogy fut utánam. Megvártam, majd ketten indultunk a következő óránkra, ugyan is míg nekem a 63-as teremben lesz órám, Nikki-nek a 64-esben. -Kérdezhetek valamit?

-Már megtetted, de persze.

-Miért úgy rajzoltad meg? -kérdőn néztem rá, mert nem értettem, pontosan mire gondol. -Mármint, hogy nem látszik az arca.

-Jaa. Hát...Nem akartam érzelmet rajzolni.

-Bocs, de én nem vagyok olyan profi a rajzban mint te.

-Rengeteg féle képpen lehet érzelmet kifejezni, de a legnyilvánvalóbb az az arc. Nem akartam érzelmet rajzolni.

-Értem. -mondta, de láttam rajta, hogy még kérdezne, mert bár érti, de nem érti miért. Azért kedves volt tőle, hogy nem kérdezett többet. Köszöntem neki, majd be is mentem a terembe, ahol a következő órám lesz Ash-el. Földrajz. Nagyszerű. Nem vagyok oda ezért a tantárgyért, de kibírom. Óra előtt beszélgettünk, majd amikor bejött a tanár, mindenki rögön elhallgatott. Látszott a férfin, na meg a diákok reakciójából is leszűrtem, hogy nagyon szigorú. Egész órán serényen jegyzeteltem. Szinte időm sem volt felnézni a füzetemből, olyan gyorsan darálta le a tananyagot, de végül is sikerült mindent leírnom. Igaz, nem tudom, hogy hogy fogom elolvasni, mert amilyen gyorsan, olyan rondán is írtam. Na mindegy. Majd megoldom valahogy.

Amikor kicsengettek, Ashley eligazított, hogy merre lesz a következő órám, amit nem sikerült olyan könnyen megtalálnom, így késtem pár percet. Nagyszerű.

-Ms. Stewart. Mi a késésének oka? -kérdezte Mrs. Crawford, a spanyol tanár. Jackson már mesélt róla. Szerinte jó fej, megérő, és csak kellőképpen szigorú.

-Elnézést Mrs. Crawford. Nem találtam a termet. -mondtam lehajtott fejjel.

-Ez itt az első hete, így érthető. De most már foglaljon helyet. -mondta, amit én egy halk köszönöm-mel lerendeztem, majd egy fiú mellett láttam szabad helyet. Mire odaértem, a tanárnő már folytatta is az órát, így nem volt feltűnő, hogy halkan megszólítottam a srácot.

-Bocs. Ideülhetek?

-Persze. -mondta, majd levette az mellette lévő székről a táskáját, és ledobta maga mellé a földre. Egész órán magamon éreztem a tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Amikor éppen nem kellett írni, akkor a füzetem szélére firkálgattam, hogy ne kelljen felnéznem, miközben a fülem Mrs. Crawford-ra figyelt. Amikor az óra végét jelző csengő megszólalt, mint akit puskából lőttek ki, úgy álltam fel a helyemről. Amikor már az ajtón kívül voltam, hallottam, hogy a nevemen szólítanak. Már megint. Deja vu. Hátrafordultam és azt a srácot láttam meg felém közelíteni, aki mellettem ült.

-Kristen Stewart ugye?

-Igen.

-Ben vagyok. -nyújtotta a kezét, amit készséggel elfogadtam, bár meglepett. -Ezt ott hagytad. -nyújtotta felém a földrajzfüzetem. Ja igen. Nem volt időm eltenni a késésem miatt.

-Kösz. -mondtam neki, mikor elvettem tőle az említett tárgyat, majd fordultam is vissza, hogy elinduljak, miközben a táskámba tettem a füzetem.

-Várj. -állított meg a hangja. De meg se kellett állnom, már egymás mellett haladtunk. -Ebédnél nincs kedved mellénk ülni?

-Bocs, de nem.

-Miért? Azt sem tudod, kikről van szó. -kérdezte, miközben velem szembe jött, menetiránynak háttal sétálva. Jaj de idegesítő ez a srác. Nincs itt véletlenül egy nagyobb kő, vagy bármi, amiben hanyatt tud esni? Most nagyon jól jönne.

-Mert a szokásos asztalomhoz fogok ülni.

-Alig vagy itt pár napja. Hogy lehet már is szokásos az az asztal? -kérdezte, és bennem felment a pumpa. Megálltam, így ő is így tett.

-A testvéremmel és a barátaimmal fogok egy asztalhoz ülni. -nagyon vissza kellett fognom magam, hogy csak ennyit mondjak, de sikerült. Nem akartam már az első héten rosszakarókat szerezni magamnak, de úgy látszik, ez elkerülhetetlen lesz.

-Nem lenne jó másokat is megismerni? -tette fel az újabb kérdést, de ezután már nem bírtam és nem is akartam uralkodni magamon.

-Figyelj! Nem fogok nálatok ülni sem most, sem máskor. Nem lenne-e jó másokat is megismerni? De igen. De nem téged. Ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem kell ennél jobban megismernem téged. Állj már le egy kicsit. Ki nem néztem volna belőled, hogy így hajtasz egy csajra. Bocs, de ez nekem rohadtul nem imponál. Sőt. Idegesítő vagy. És most ha megbocsátasz, mennem kell órára. -mondtam, majd kikerültem a meglepett Ben-t és indultam az utolsó órám helyszínére.

Amikor elértem a biológia termet -merthogy bioszom lesz- dühösen vágódtam be Kel mellé és vetettem hátam a falnak.

-Mi történt Stew? -kérdezte Kel felém fordulva, mire Rob és Tom is felénk fordultak, akik mögöttünk ültek.

-Ben mindig ilyen idegesítő?

-Állj! Te Affleck-ről beszélsz?

-Tudom is én, hogy mi a vezeték neve.

-Hogy néz ki?

-Nem figyeltem ilyen hülyeségekre Kel, de kábé két fejjel magasabb nálam, sötétbarnás-fekete haja van...

-Az ő. Mit akart?

-Hogy üljek hozzájuk ebédnél. Az hagyján, hogy megkérdezte volna én meg szépen nemet mondok. Az elején így is történt, de ez nem áll le. Ha nem oltom le, szerintem még mindig győzködne -puffogtam még mindig.

-Jól tetted, hogy nemet mondtál. Ben már a suli összes csaját megfektette. Veled sem más a terve. Ha rám hallgatsz elkerülöd őt. -mondta Kel. -Ha hozzád meg érni, minimum a keze törik el.

-Mi is benne vagyunk. -mondták a srácok, mire rájuk mosolyogtam. Nagyon jól esett, hogy meg akarnak védeni. Miután bejött a tanár, a fiúk is előre fordultak és az órára figyeltünk. Én legalább is úgy tettem. Vagyis fogalmam sincs. Ez a negyvenöt perc kiesett. Akkor tértem vissza a valóságba, mikor Jack oldalba bökött.

-Hé csajszi? Min gondolkodsz ennyire? -kérdezte, mire értetlenül néztem rájuk.

-Vége az órának, de úgy látszik, te ezt nem igazán vetted észre. -magyarázta Rob, mire Kel felnevetett, majd felhúzott a székről és az ebédlőbe indultunk.

-Én gondolom min járhatott a mi Stew-nk agya. -vigyorgott Kel, de nekem gőzöm sem volt, hogy mire gondolhat. Apropó felhívtad már a pultos pasast? -kérdezte, mire leesett.

-Nem, nem hívtam fel.

-Milyen pultos pasi? -kérdezte Tom, mire Rob azonnal válaszolt.

-Tudod, akiről reggel meséltem.

-Ti kibeszéltek a hátam mögött? -kérdeztem tettetett dühvel.

-Ugyan, mi sose tennénk ilyet. Ugye Tom? -válaszolt Robert vigyorogva, mire Tom dünnyögött valamit, de nem értettem. Ennek meg mi baja?

-Miért nem hívtad fel? -kérdezgetett tovább Kel.

-Mert nem.

-Ne csináld már Kris. -szállt be Rob is a nyaggatásomba, mire felsóhajtottam.

-Jaj, nem hanyagolhatnánk ezt a témát? -pont ekkor értünk az ebédlőhöz. Mindenki vett magának kaját, majd Nikki és Ash felé vettük az irányt.

-Nem. -felelték kórusban a fiúk.

-Mit nem? -kérdezte Nikki.

-Arra vagyunk kíváncsiak, Stew miért nem hívta fel a pultos pasast, de nem hajlandó válaszolni.- panaszkodott Jackson.

-Ez nem igaz. Én válaszoltam. Az már más kérdés, hogy nem tetszett a válaszom. -mondtam, miközben beleharaptam a szendvicsembe.

-Jajj, komolyan, mintha oviban lennénk. -szólt közbe Ashley. Hagyjátok Kris, ő tudja mit akar. Na meg kitudja mi lesz? Lehet, hogy még őt is váratlanul fogja érni.

-Na köszönöm. Ott a pont. -értettem egyet, csak aztán esett le, hogy itt van valami. Vagy csak én érzem úgy? Ránéztem Ash-re, aki egy mindent tudó mosollyal nézett vissza rám. Oké. Miután mindenki végzett, elindultunk. Már a parkolóban voltunk, amikor megszólalt a mobilom.

Kris rajza

Ash ruhái

Ben Affleck

Kris ruhái

Ashley kocsija