Borzasztóan sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok erre a fejezetre, csak sok dolog összejött... a gépem is szar, a klaviatúra sem egy főnyeremény, ötletem és időm sem volt nagyon, hogy írjak, de nem magyarázkodom, úgysem rám vagytok kíváncsiak, hanem a történetre...
Még egyszer sajnálom, hogy ennyit késtem, de remélem azért még olvas valaki :)
A fejezetről: Elég hosszú, lett így remélem kapok pár kommentet, és azért is kéném, hogy írjatok, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a sűrű szemszög változtatásról. Na meg úgy unblock az egész véleményetekre a fejezetről. Tudjátok: minél több a komi, annál hamarabb jön friss.
Jó olvasást
Waltex
6. fejezet
-Először is, le kellene innen lépni, mert ha észre veszik, hogy nem vagyunk velük, esélyünk sem lesz beszélni. -mondta mire bólintottam, hiszen igaza volt. Kimentünk a parkolóba, betettük a szatyrokat a csomagtartóba és elindultunk sétálni. Kíváncsi vagyok vajon mit akarhat Rob.
Nem tudom merre indultunk, hiszen kb még semmit sem ismerek itt.Erről jut eszembe, majd kérek egy kis segítséget valakitől, hogy jobban kiismerjem itt magam. Ez futásnál se jönne rosszul. LA-ben minden nap futottam és ezt itt is folytatni akarom. Ehhez viszont ismerni kéne a környéket. Gondolat menetemet Rob hangja szakította félbe.
-Itt is volnánk. -mondta, majd leült az előttünk álló padra és várakozón nézett rám, így átvetettem egyik lábam a padon és leültem vele szemben lovaglóülésben.
-Szóval miről szerettél volna velem beszélni? -miközben kérdeztem, a földet fixírozta és idegesen túrta a haját.
-Csak... tudod, tegnap tök jól elvoltunk, ma meg olyan távolság tartó vagy velem. Kíváncsi lennék ennek mi a oka. -erre nem tudtam mit felelni. Ha elmondom az igazat, azt félre érti, ha nem, akkor meg tönkre mehet az eddig felépített barátság. Már ha ezt lehet annak nevezni egy napi ismeretség után.Végül az igazság mellett döntöttem.
-Igen. Azt vettem észre, hogy ha egyedül vagy, teljesen más vagy, mint akkor, amikor van veled valaki. Mármint egy bizonyos személy.
-Ki? -kérdezett rá és látszott rajta, hogy tényleg nem érti kire gondolok.
-A barátnőd. Amikor egyedül vagy, vagy a bandával, akkor tök jó minden, de ha Emilie a közeledben van, akkor másabb vagy. Tartózkodó. Legalább is, ahogyan én észre vettem. Nem mondok semmit róla, mert nem ismerem, így nem is tudok róla mit mondani, de nekem nem szimpatikus. Sajnálom.
-Ne sajnáld. Örülök neki, hogy elmondtad a véleményed. Egyébként őt senki sem kedveli a bandából. Amúgy mondtak neked valamit róla, amiért unszimpatikus számodra?
-Nem. Mindenki nagyon rendes, és inkább nem mondanak róla semmit. Ezt tisztelem bennük. Hagyják, hogy döntsem el én, hogy szimpatikus-e vagy sem. Azért nem, mert láttalak vele és nélküle is. És úgy vettem észre, amikor nincs veled, szabadabbnak érzed magad. Talán még boldogabbnak is. De ne haragudj. Semmi jogom hozzá, hogy ilyeneket mondjak.
-Ne hülyéskedj. Jó ez így. Viszont most adtál némi gondolkodni valót.
-Sajnálom. -hajtottam le a fejem.
-Észre vetted, hogy állandóan bocsánatot kérsz? -kérdezte, mire felnéztem rá, és féloldalas mosolyával találtam magam szembe. -Ne tedd. Lazíts kicsit.
-Miért volt ez fontos?
-Mármint mi?
-Hogy megtudd miért voltam ma olyan, amilyen.
-Mert én is láttalak milyen voltál tegnap. Felszabadult. Vidámnak tűntél. Mindig olyannak akarlak látni. -nézett rám teljes komolysággal. -Rosszul esett, amikor elköszöntük, hogy egy ölelést sem kaptam. -viccelte el a végére, mire elmosolyodtam.
-Megmondom őszintén, ha nem is lett volna egész nap ez a furcsa hangulat, akkor sem mertem volna odamenni hozzád. -nem kellett kérdeznie, elég volt látnom az arcán, hogy magyarázatra van szükség. -Emilie végig gyilkos pillantásokkal méregetett. Eszembe jutott a mondás: Ha a pillantásával ölni tudna... -mondtam, majd felnevettem, de Rob nem csatlakozott hozzám. Inkább elgondolkodott. -Most meg min gondolkodsz? -kérdeztem, miközben oldalba böktem. Erre megrándult, majd megrázta a fejét.
-Semmi érdekesen. Na induljunk vissza. Szemet fog szúrni, hogy eljöttünk. -mondta, mire mindketten felálltunk, majd 10 perc séta után már a plázában egy starbucks előtt voltunk. Ekkor megcsörrent a mobilom. Ahogy felvettem bele se tudtam szólni.
-Hol a fenében vagy Kris? Már fél órája keresünk, a mobilodat sem vetted fel. Mit csinálsz?
-Ash nyugi. Itt vagyok a starbucks előtt. Minden oké.
-Maradj ott, ahol vagy. -mondta, majd letette.
-O-ó azt hiszem bajban vagyok. -mondtam Rob felé fordulva.
-Miért?
-Ashley hívott.
-Így már értem. Viszont akkor én sem úszom meg.
Szinte nem is kellett várnunk, jött az egész csapat. Fiúk, lányok egyaránt.
(Robert szemszöge)
Ahogy megláttam Ash vérben forgó szemeit, tudtam, hogy végem. Már ismertem annyira, hogy tudjam, amint megtudja, hogy Kris velem volt, nem rá fog haragudni, hanem rám.
-Rob? -csúszott fel Ash hangja pár oktávval, mire két ujjal intettem neki. -De ne már. Most miért kellett lelépni? Ez nem ér.
-Ne haragudj Ash. Ígérem bepótoljuk, sőt, ha most megbocsátasz, ígérem, hogy ezen a héten, minden nap elmegyek veled vásárolni. -erre mindenkinek kikerekedtek a szemei, kivéve a lányoknak. Kris nem tudja mire vállalkozik. Ashley még mindig nem volt teljesen kibékítve. Komolyan nem tudtam mit vár még.
-Mivel ma szerda van, így a héten és jövőhéten is eljössz velem vásárolni minden nap, és én öltöztethetlek minden reggel ebben az időszakban, nyafogás nélkül.
Ez Krisre nézve halálos ítélet. Látva, hogy Ash stílusa a szoknya, magassarkú és a kihívóbb ruhák, míg Kristen a tornacipős fajta, de hogy kibékítse Asht, ő még ezt is bevállalta. Hihetetlen.
-Kösziii!! -ugrott rögtön Ash Kristen nyakába. -Most, hogy mindent megbeszéltünk, mehetünk haza, ha mindenki megvette amit akart. -erre mindenki serényen bólogatott, így indultunk is, úgy, ahogy jöttünk. Tom Kris és én, az én kocsim felé vettük az irányt. Mikor már majdnem elértük, kiabálást hallottunk, így hátra fordultunk. Ashley jött utánunk.
-Nem baj, ha jövök veletek? Szeretnék még Krissel kicsit beszélgetni. -nézett rám Ash, mire Kris is így tett.
-Persze. Gyere csak. -mondtam majd beültünk. Tom és Ashley hátra, míg Kris én én előre ültünk. Út közben elővettem a cigis dobozt, majd kivettem belőle egy szálat, aztán az öngyújtómat kezdtem keresni a zsebemben, sikertelenül. De ez nem bizonyult problémának, mert Kris felém nyújtott egyet.
-Kösz. -mondtam, miközben meggyújtottam a nikotinrudat. -Te cigizel? Vagy honnan van öngyújtód?
-Mindig van nálam. Amúgy meg mielőtt bekerültem az intézetbe, cigiztem. Ott meg ugye nem lehetett. Úgyhogy kb két éve nem szívtam. Pedig rohadtul hiányzik. Érdekes. Azt mondaná az ember, hogy ennyi idő alatt megszoktam, hogy nem gyújtok rá. Hát nem. -mondta, mire felé nyújtottam a dobozt. Felcsillant a szeme.
-Nagyon köszönöm. Majd megadom, ha találok munkát és lesz pénzem, hogy vegyek. -monda, miközben ő is meggyújtotta.
-Nincs mit.
-Ne már Kris! Te is ezzel a szarral mérgezed magad?
-Úgy teszel, mintha te soha se tetted volna. -néztem Ashley-re a visszapillantóból. Arckifejezése mosolygásra késztetett.
-Nem volt túl sok idő. Csak egy hónap. Aztán meg is mondtam, hogy többet soha. Ezt az ígéretemet tartom. -mondta durcásan. Többet nem szólt senki. Mikor célba értünk, mindenki kiszállt a kocsiból. Tom és én elköszöntünk a lányoktól, majd mielőtt elindultunk volna, megbeszéltük, hogy Tom át jön hozzánk. Mivel neki itt volt a kocsija, mindketten a saját autónkkal mentünk. Nem volt hosszú az út.
-Megjöttem! -kiabáltam, amikor becsuktam magam mögött az ajtót.
-Jó, hogy jössz kisfiam! Kész a vacsora. -jött anya a konyhából. -Ó szervusz Tom! Te is velünk vacsorázol? -anyám már jól ismerte Tom-ot. Gyerek korunk óta jó barátok vagyunk.
-Csak ha nem zavarok Clare.
-Dehogy zavarsz. -mondta majd már a konyhában is volt, hogy kiegészítse a terítéket. Mi is utána mentünk. Nővéreim nem is köszöntek, azonnal nekem ugrottak.
-Mindent megvettél öcsi? -kérdezte először Vic, mire megforgattam a szemem, majd felé nyújtottam egy szatyrot.
-Tessék ebben van minden. Válogassátok ki, melyik ki. -mondtam, de még végig sem mondtam a mondatom, Lizzy és Vic már szinte próbálgatták, a cuccaikat.
-Kié ez a sál? -kérdezte Lizzy.
-Az enyém. -válaszolt anyu, majd kikapta Lizzy kezéből az említett ruhadarabot. -Köszönöm Robert. Megy is az új kosztümömhöz. -mosolygott anyu, majd egy puszit nyomott az arcomra, aztán leültünk enni. Már ettünk egy ideje, amikor rákérdeztem:
-Apu?
-Bent kellett maradnia az irodában, de azt mondta, legkésőbb 9-re hazaér. -ezt egy bólintással nyugtáztam, majd mindenki evett tovább. Mikor befejeztem, megfogtam a tányérom és a mosogatóba tettem, majd nem sokkal később Tom is így tett. Miután megköszöntük a vacsit, Tom-mal felszaladtunk a szobámba.
-Mesélj haver. -mondtam, mikor Tom az ágyra dobta magát, én meg a sarokba mentem a gitáromért, majd a forgószékre ültem, és pengetni kezdtem. Nem egy dalt játszottam, ez most csak amolyan pótcselekvés volt.
-Te mit gondolsz Kristen-ről? -kérdezett rá rögtön.
-Kedves lány. Közvetlen, jót lehet vele beszélni, és sok mindent sikerült róla megtudnom. Miért?
-Csak egyszerűen...Nem is tudom. Annyira szép, és csinos, meg ahogy mondtad, kedves is és...
-Állj, állj, állj! Nem is folytasd. Értem én. Tetszik neked.
-Szerinted van esélyem nála? Te többet beszéltél vele mint én, és te mondtad, hogy sok mindent megtudtál róla. -nem tudom, miért, idegesített, hogy Tom akar valamit Kris-től. Tom-nak csak egy éjszakára kellenek a nők. De Kris teljesen más. Neki nincs arra szüksége, hogy egy Tom-hoz hasonló srác nyomuljon rá. Már ahogy megismertem. De én ezt nem tudhatom. Tegye csak Tom, amit akar. Majd Kris eldönti mit kezd vele.
-Nem tudom. Miért nem kérdezed meg tőle?
-Igazad van. Randira fogom hívni. Igazi úriember leszek. -ült föl, és vigyorgott, mire én leálltam a pengetéssel.
-Te? Úriember? -kérdeztem hitetlenül, majd elkezdtem nevetni.
-Nevess csak. Majd meglátod. -mondta, majd felállt. Elköszöntünk, majd elment.
(Kristen szemszög)
-Szia Mary!
-Jó estét Mrs. Lutz! Remélem nem zavarok. -köszönt mosolyogva Ash.
-Ugyan Ashley. Tudod, hogy bármikor szívesen látunk.
-Mr. Lutz? -kérdezett rá Ashley, és ez engem is érdekelt volna. Még nem találkoztam vele eddig, amit igen csak furcsálltam.
-Bill két hete üzleti útra ment. Úgy volt, hogy aznap jön haza, amikor Kris is érkezik, de nem tudott jönni. Úgy van eddig, hogy holnap reggel ér haza. -mondta mosolyogva. Ahogy beszélt a férjéről, látszott rajta, hogy nagyon szereti. Az igazi szüleim is mindig így beszéltek egymásról. Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem akarok most erre gondolni.
-Akkor mi most felmennénk ha nem gond. Vagy segítsek valamit? -kérdeztem Mary-t.
-Nem kell köszönöm. Menjetek csak. Nem vagytok éhesek? -én nem voltam, de Ash-re néztem, hátha ő az, de ő is megrázta a fejét.
-Nos? Miről akartál beszélni? -kérdeztem, amikor leültünk egymással szemben törökülésben az ágyra.
-Van valami közted és Rob között? -tette fel a kérdést, amire egyáltalán nem számítottam.
-Hogy micsoda? Dehogy Ashley. Neki barátnője van. Meg amúgy is. Elvagyunk, haverok vagyunk, vagyis valami olyasmi. De ennyi. -válaszoltam kicsit hevesen.
-Jól van na. De tetszik neked. -ezt inkább kijelentette mint kérdezte.
-Te is ezzel jössz? Nem értem, honnan gondoltok ilyeneket. -mondtam, miközben idegesen a hajamba túrtam.
-Miért? Ki mondta még.
-Kellan.
-Na látod. Ha nem csak én mondom, hanem a bátyád is, akkor csak van benne valami. Vagy tévedek?
-Igen tévedsz.
-Bizonyítsd be.
-Még is hogyan.
-Most bulizni megyünk, és pasit keresünk neked.
-Hogy mi?
-Jól hallottad. Átmegyünk hozzánk, és ruhát választunk. A többieket is hívjuk. -mondta, majd felrántott az ágyról, és elkezdett a lépcsőn lefele húzni.
-Mrs. Lutz. Nem lenne nagy gond, ha Kris és Kel ma kicsit később jönnének haza?
-Nem is tudom.
-Kérem Mrs Lutz. -nézett Ash hatalmas boci szemekkel.
-Jól van. Amúgy hova mentek?
-Csak szeretném, ha Kris kicsit magabiztosabb lenne, így egy kicsit buliznánk.
-Rendben, de csak módjával. -intett minket óvatosságra Mary, mire bólintottunk, majd már ott sem voltunk. Amikor kimentünk a ház elé, Ash előkapta a mobilját és máris tárcsázni kezdett valakit. Kicsit messzebb ment, így én nem hallottam a beszélgetést, bár lehet, hogy jobb is. Még hogy én pasizzak be ma este.
-5 perc és itt van Nikki Kellan és Jackson. -5 perc múlva tényleg megérkeztek és egyenesen Rob-ékhoz hajtottunk. Ott felhívtuk Tom-ot, aki nemet mondott a bulira, mire mindenki meglepődött. Rob bepréselődött hozzánk, mivel felesleges lett volna még egy kocsit használatba venni egy ember miatt és amúgy sincs messze a Ashley-ék lakása -ugyan is oda mentünk először, hogy mi, lányok át tudjunk öltözni.
-Szülők nincsenek itthon, úgyhogy fiúk, foglaljátok el magatokat valamivel, csak hagyjátok egy darabban a házat, ha lehet. Fél óra és jövünk. -mondta a főszervező, majd elkezdett engem és Nikki-t fölfelé lökdösni, majd belökött minket egy szobába, és kulcsra zárta az ajtót, aztán a fürdőbe ment, majd fél perc múlva már ki is jött.
-Kris, te maradj itt, mi választunk neked ruhát oké?
(Ashley szemszög)
-Kris, te maradj itt, mi választunk neked ruhát oké? -kérdeztem, mire csak bizonytalanul bólogatott, majd leült az ágy szélére, Nikki és én pedig a gardróbba mentünk. Amikor becsuktam magunk mögött az ajtót, Nikki felé fordultam.
-Ma Stew-nak pasit keresünk. -jelentettem ki, mire kérdőn nézett rám. -Arra gyanakodtam, hogy tetszik neki Rob. És szerintem nem is lenne rossz, ha ők ketten összejönnének. Emilie-t felejtsük el. De ő azt mondta, nem. Így hát ma találunk neki egy pasit. -mondtam, mire Nikki elmosolyodott.
-Nem is lesz nehéz dolgunk. Kristen nagyon szép lány. Csak kevés az önbizalma.
-Pontosan. És ezt fogjuk ma feloldani. Ha iszik egy kicsit, biztos, hogy magabiztosabb lesz. -mondtam, majd neki álltunk ruhákat vadászni. Nikkinek egy homokszínű, nekem rózsaszín, míg Kris-nek kékre esett a választásunk. Miután cipőt is találtunk, nem vittük ki a cuccokat, hanem azok nélkül mentünk ki.
(Kristen szemszöge)
A lányok kb 15 percet töltöttek a gardróbban. Ennyi idő nekem ahhoz elég, hogy elkészüljek a suliba. Amikor kijöttek, mind a fürdőbe mentünk, és Nikki leült az előkészített székre. Ash mondta, hogy mit, hogyan csináljak, így tudtam segíteni Nikki hajánál. Egy laza kontya lett. Majd Ash ki is sminkelte. Az eredmény nagyon szép lett. Mikor Nikki elment, hogy felvegye a ruháját, Ash engem vett kezelésbe. Nekem besütötte a hajam, így lágy hullámokban omlott a vállamra. Mire kész lett a hajam, Nikki is visszajött.
-Nagyon csinos vagy. -dicsértem meg. A következő percekben elég érdekesen festhettünk, mert Ashley hozott egy széket és leült velem szemben, hogy úgy sminkeljen, míg Nikki Ash haját csinálta. Amikor én kész lettem, rám parancsoltak, hogy menjek, vegyem fel a számomra kikészített ruhát és cipőt, ami az ágyon vár rám. A kék az enyém. Félve mentem be a szobába, és félelmem nem volt alaptalan. A ruhám alig takart valamit. Soha nem volt még rajtam ilyesmi. Pánt nélküli combközépig érő kék ruha volt, hasonló a mellette fekvő rózsaszínhez. Legalább nem azt készítették nekem. Utálom a rózsaszínt. Ezzel a gondolattal vettem fel azt a valamit, de amikor a hozzá készített cipőt megláttam, megállt bennem az ütő. Felemeltem, majd azzal a kezemben mentem vissza a fürdőbe.
-Én ezt nem veszem fel. -jelentettem ki.
-Megígérted, hogy én öltöztethetlek. -mondta vádlón, mire az én magabiztosságom is meginogni látszott. Na meg igaza van.
-Tudom, de már ez a ruha is sok, és akkor még a cipő is?
-Nem tartod be, amit ígértél? -kérdezte szomorúan, mire kifogytam a határozottságból.
-De igen. -sóhajtottam egy nagyot, majd felvettem a gyilkos fegyvereket.
-Krsiten! Mesésen nézel ki! -mondta Nikki, mire lehajtottam a fejem és halkan megköszöntem. -Mi a baj? -kérdezte aggódva.
-Semmi. Csak nem vagyok hozzászokva, hogy dicsérjenek.
-Pedig jobb, ha hozzászoksz, mert a fiúk biztos, hogy fognak. Na meg ahova megyünk, ott biztos lesz nem egy hímnemű, aki rád fog mászni. -vágta rá Ash
-Muszáj menni?
-Persze, hogy muszáj. Hová lett az a vagány Kristen, aki az első nap jött suliba?
-Jó igazad van. Ma este magabiztos leszek ígérem.
-Ezt akartam hallani. -mondta, majd mindketten megöleltek. Régen törődtek már velem. Már el is felejtettem, milyen az. Nagyon jó. Annyira örülök, hogy ilyen barátaim vannak.
-Na jól van csajok, ne érzelgősködjünk, mert nem ennek jött el az ideje. Most magabiztosak és szexik vagyunk. Ash neked is fel kéne öltöznöd nem? -kérdezte végül Nikki, mire Ash nem mondott semmit, csak beszaladt a szobába, mi meg utána mentünk. Miközben öltözött, beszélgettünk, de ez nem volt több 3 percnél. El is indultunk le a nappaliba a fiúkhoz. Amikor a lépcsőhöz értünk, megálltam és levettem a cipőket.
-Kristen, te meg mit csinálsz? -kérdezte Nikki.
-Csak addig veszem le amíg lemegyünk a lépcsőn. Nem akarom kitörni a nyakam.
-Vedd csak vissza. Majd én segítek. -úgy tettem, ahogy mondta, majd mellé lépett és belém karolt. Én mentem a korlát mellett, így abba is tudtam kapaszkodni. Szerencsére esés nélkül leértem. -Látod? Mondtam, hogy menni fog. -mondta Nikki, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Srácok indulunk. Fiúk és lányok külön kocsi. -kiabált nekik, mire felnyögtek.
-Csajok, inkább menjünk...-kezdte Kel, de ahogy az előszobába ért -ahol mi is voltunk- belé fagyott a szó.
-Mit is akartál mondani? -kérdezte Nikki mosolyogva. Imádja, amikor el tudja kápráztatni, mackó bátyámat. Én ezen csak mosolyogni tudok. Kellan után Jack és Rob is csatlakozott hozzánk.
-Milyen csinosak a hölgyek! -jegyezte meg Jackson.
-Csak azt akartam, mondani, hogy menjünk inkább taxival, mert szerintem, ma senki sem akarja megvonni magától az alkoholt. -javasolta Kel, amivel mind egyet értettünk, így Jack el is ment, hogy hívjon egy 6 személyes taxit.
(Robert szemszöge)
Ahogy megláttam a lányokat, a szám is tátva maradt. Nagyon csinosak voltak. Mondjuk Nikki-től és Ash-től már megszoktuk, hogy így ki öltöznek, de Kris-t most láttam így először. És meg kell mondjam gyönyörű volt. Ahogy haja a hátára omlott és derekáig ért, és az a ruha, mely nem sok mindent bíz a képzeletre, szabadon hagyta hosszú lábait és úgy tapadt testére, akár egy másik bőrréteg. Elég legyen Robert! A lényeg, hogy csinos volt. Jack elment, hogy taxit hívjon, amire nem is kellett sokat várni.Amikor ideért, mind beültünk, majd bediktáltuk a szórakozóhely címét. 20 percen belül oda is értünk. Ahogy leparkol a kocsi, már hallani lehetett a zenét. Kifizettük a fuvart, majd elindultunk a bejárat felé, de Ash hangja mindenkit megállásra késztetett. Mint kiderült, ismerőse a kidobósrác, így anélkül bejutottunk, hogy órákat kellett volna várni. Egyből a pulthoz vettük az irányt. Nem is mi lennénk. Kel mindenkinek kikért valamit. Mint láttam, rövidet. Amikor elé rakták a tálcával, egy boxhoz sétáltunk, majd mind leültünk.
(Kristen szemszög)
Ahogy leültünk, és Kel és Rob közé kerültem. Velem szemben pedig Ashley és Nikki, Jackson pedig Rob másik oldalán.
-Na fiatalok. Kezdjünk neki. -nevetett Kel, mire mindenki megfogott egy poharat, majd lehúzta. Égette a torkom, de nem zavart. Régebben volt, hogy eljártunk a haverokkal. Még mielőtt az árvaházba kerültem volna. Jó igen, még csak 15 voltam. Na és? Egyszer-kétszer meglehet engedni.
-Jól bírod a piát csajszi. -mosolygott rám Kel. -Ez az én húgom. -ezen nevetnem kellett.
-Kris gyere, hozunk még piát. -szólított Ash, mire bólintottam, majd kimásztam, és a pult felé vettük az irányt ismét. Amikor a pulthoz értünk, leültünk egy-egy bárszékre.
-Mit adhatok a hölgyeknek? -kérdezte a pultos srác, és feltűnően végig nézett rajtunk.
-6 dinnyés vodkát, 6 Jack daniel's-t, és a telefon számod neki. -mutatott rám Ash, mire felkaptam a fejem. Mi van?
-Már is. -mondta, majd ment, hogy hozza, amit Ash rendelt.
-Mit csinálsz Ashley? -néztem rá számon kérőn.
-Most mi van? Mondtam, hogy összehozlak valakivel. -mondta, mintha ez olyan egyértelmű lenne, majd már jött is a srác a kért piákkal és elém rakott egy darab papírt. Értetlenül néztem rá, mire válaszolt ki nem mondott kérdésemre.
-A számom. Most mennem kell. Remélem látlak még kicsi lány. -kacsintott rám, majd már ott sem volt. Ránéztem a papírra, így megtudhattam a nevét: Cam. A neve alatt pedig ott állt, a telefonszáma.
Egy tálcát Ash, egyet meg én fogtam meg, majd felálltunk. Amikor az asztalhoz értünk, letettük a tálcákat, majd leültünk és Ashley elém rakott az asztalra egy papírdarabot.
-Ugye ez nem az, amire gondolok. -kérdeztem félve, mire egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-De igen. -mondta még jobban vigyorogva, mire nekem egy panaszos nyögés volt a válasz.
-Mi az? -kérdezte Kel, Ash pedig nagyon szívesen felvilágosította.
-Egy telefon szám. Kristen máris elbűvölt valakit. -erre csak a szememet forgattam.
-Hűha Stew! Alig vagyunk itt 15 perce, és máris teló számokat kapsz. Remélem csak hülyíted. -nézett rám szigorúan Kel.
-Nem csinálok én vele semmit. -mondtam, majd összegyűrtem a papírt, de mielőtt bármit is tehettem volna vele, Ash kikapta a kezemből, és a kis táskámba rakta.
-Majd meglátjuk. Jaj Kris. Tudtommal nincs pasid. Ugye? -kérdezte, mire csak bólintottam. -És azért valld be: nem rossz pasi.
-Jó, igen, helyes. És akkor mi van? -kérdeztem, mire Nikki kezdett rábeszélni.
-Hogy érted, hogy és akkor mi van? Hát mi lenne? Szerinted helyes. Neki is bejössz. Mindketten szinglik vagytok és megadta a számát, vagyis akar tőled valamit. Miért nem vagy vele egy kicsit közvetlenebb?- mielőtt bármit válaszolhattam volna, Ash közbe szólt.
-Tudjátok mit? Húzzuk le ezt a két kört, és Stew is nyíltabb lesz. -mondta, majd a kezembe nyomta az egyik vodkát. Mindenki lehúzta a sajátját. Még időm nem volt felfogni, már a kezemben volt a következő pohár és annak a tartalmát is megittam. -Lányok menjünk táncolni. Ja és Kris! Ne hidd, hogy ezzel ennyi volt a pasivadászatom neked. Csak hogy tudj válogatni. -szerintem ezzel a kijelentésével már a pia szólt belőle, de nem mondtam erre semmit.
-Én inkább megyek és iszok még valamit. Nem vagyok még annyira feloldódva, hogy táncoljak. -mondtam, majd a pult felé vettem az irányt, a két lány meg táncolni ment Kel-lel együtt. Amikor a pulthoz értem, leültem az egyik székre és vártam. Nem kellett sokat várnom, Cam jelent meg előttem.
-Csak nem hiányoztam? -tette fel a kérdést, mire elnevettem magam.
-Tudod, nem oldódom olyan könnyen, mint a barátaim, így nekem kicsit több alkoholra van szükségem ahhoz, hogy táncoljak. -mondtam, mire kisfiúsan elmosolyodott.
-Tudom is mi kell neked. -mondta, majd két perc múlva elém tette az italomat és a pultra könyökölt.
-Mi ez?
-Ez egy saját agyból kipattant koktél. A receptje titok. -a mosolyt le se lehetett vakarni az arcáról, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Szóval nem tudhatom mi van benne. -állapítottam meg, miközben a színét vizsgáltam. Volt benne kék, zöld, és sárga is. Jól nézett ki.
-Csak bízz bennem. Finom. Ha nekem nem hiszel meg kérdezhetünk másokat is. -mondta majd indult is volna, hogy megkérdezzen valakit, de elkaptam a karját, mire rám nézett.
-Nem kell. Csak kíváncsi vagyok. De ha titok, hát titok. -mondtam, majd megfogtam a poharat és a számhoz emeltem. Cam minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte. Kicsit zavaró volt.
-Hmm. Ez nagyon finom. -mondtam, majd megittam az egészet. -Kérhetek még egyet?
-Csak meg akartam volna kóstoltatni veled. De neked valami erősebbre van szükséged, mint elmondtad.
(Robert szemszög)
Amikor Ashley kimondta, hogy mi is van azon a kis papíron, hirtelen ideges lettem. Kel-nek meg igaza van: Alig voltunk itt negyed órája és Kris-t már is telefon számokkal bombázzák. Na jó, csak egyet kapott, de akkor is. Ash és Nikki Kel-lel együtt elmentek táncolni, Kris pedig a pulthoz. Vajon miért ment oda? Azt mondta piáért, de szerintem a srác miatt. Az meg ki tudja mit kever az italába. Valakinek vele kellett volna mennie. Akaratlanul is, arra bámultam, amerre Kristen ment, majd amikor egy srác arrébb ment, pontosan Kris láttam, amint egy bárszéken ül, és a pultos sráccal beszélget.
-Hát haver, ketten maradtunk. -bökött oldalba Jack. -Mit csináljunk?
-Nem tudom. -mondtam enélkül, hogy ránéztem volna.
-Menjünk mi is Ash-ék után.
-Jó, menjél, én elmegyek mosdóba. -mondtam, majd amikor elment, én is felálltam és a bárpulthoz vettem az irányt. Kris mellett pont volt egy hely, így leültem oda.
-Rob. Hát te? Azt hittem te táncolsz a többiekkel. -kérdezte Kris, és látni lehetett rajta, hogy már jócskán van benne alkohol. Nem látszott részegnek vagy ilyesmi, de sokkal felszabadultabb volt és jobban kivetkőzött önmagából. De ez nagyon jól állt neki. Amikor nem törődik vele, ki, mit gondol, csak önmagát adja. Mindig ilyen, de eddig nem fedte fel magát ennyire.
(Kristen szemszög)
-Megyek is, de előtte iszom valamit. De utána jössz velem.
-Meglátjuk, merek-e menni, miután ezt megittam. -emeltem meg a poharam, majd lehúztam a tartalmát és Cam-re néztem. -Jaj tényleg: Rob, ő itt Cam, Cam, ő pedig Rob. -mutattam be őket egymásnak, majd kezet fogtak, bár ez a kézfogás nem tűnt túl barátinak.
-Szóval? Mit hozhatok? -kérdezte Cam Rob-tól, de én közbevágtam.
-Hoznál Rob-nak is egy olyan titkos koktélt? -kérdeztem el-el akadó nyelvvel.
-Hozok egyet neked is. -válaszolta, majd ott hagyott minket Rob-bal.
-Eddig hogy érzed magad?
-Jól. Minden szuper.
-Ugye tudod, hogy miután ezt megittuk, megyünk táncolni.
-Csak aztán ne írd a számlámra, ha a lábadra lépek. -mondtam, mire felnevetett. Nem sokkal később Cam is visszatért és lerakta elénk az italokat.
-Ne haragudj, de még sok munkám van. Menj, és szórakozz. Majd még beszélünk. Na meg ahogy megismertelek ez alatt a kevés idő alatt, úgy is fogsz ma még inni.
-Oké. Köszi, és bocs, hogy feltartottalak. -álltam fel a székről.
-Ne már. Engem tettél boldoggá. -mondta, majd a pulton áthajoltam és egy puszit nyomtam az arcára, majd Rob-bal a táncparkettet vettük célba. Amikor elértük, elkezdtünk mozogni. Bennem már volt annyi alkohol, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy feloldjam a gátlásaimat, így egyre magabiztosabban vonaglottam a zenére és tekertem a csípőm. Nem tudom, meddig táncoltunk, de egy idő után, le kellett ülnöm. Nem volt egy leányálom ez a magassarkú, így megfájdult benne a lábam. Visszamentünk a boxunkba, és a többiek is ott voltak.
-Kris, te aztán kitettél magadért. -jegyezte meg Jackson, mire kérdőn néztem rá. -Láttunk, ahogyan táncoltatok.
-Te is kérnél belőle mi? -kérdeztem. De én csak hülyültem, de ő igennel felel, így vele is mentem táncolni.
(Ashley szemszög)
Figyeltem Stew-t az este folyamán, és örültem annak, amit láttam. Amikor elment táncolni Jack-el, és mosdóra hivatkozva, a pulthoz mentem, hogy tudjak beszélni Cam-mel.
-Hé Cam! -szóltam neki, mikor odaértem. Ő kérdőn nézett rám.
-Ashley vagyok, Kristen barátnője. Csak azért jöttem, hogy ezt odaadjam. -nyújtottam felé egy papírt, amire Kris számát írtam.
-Kris száma? -kérdezte meglepetten, így magyarázatba kezdtem.
-Észre vettem, hogy jól elbeszélgettetek, és ugye te megadtad neki a számod, de tudom hogy neki nem lesz bátorsága ahhoz, hogy felhívjon téged, bármennyire is győzködöm.
-Kösz. De szerinted felhívjam? Mármint kedvel egyáltalán?
-Szerinted azért adtam oda a számát, hogy ne hívd fel? -kérdeztem szarkasztikusan.
-Jó jó. Kösz szépen. -mondta, majd visszamentem az asztalunkhoz, ahol már mindenki ott volt.
-Mennyi az idő? -kérdezte Nikki.
-Fél három, úgyhogy szerintem indulni kéne, tekintve, hogy holnap suli.
-És én utána még dolgozom is. Jajj. -nyögött fel panaszosan Rob.
-Hát, haver, a holnap nem a te napod lesz. -vágta hátba Kel.
-Na indulunk? -kérdezte Jack, mire felálltunk, majd mikor az ajtóhoz értünk, Kris hangja megállított mindenkit.
-Menjetek, egy perc és utánatok megyek. -mondta, majd el is tűnt, mi meg hívtunk egy taxit. Nem kellett sokat várni, Kristen is jött utánunk.
-Na mi van? El köszöntél a pasidtól? -röhögött Kellan.
-Cam nem a pasim, de igen, elköszöntem tőle. -mondta Kris, én meg iszonyú boldog voltam. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna ez a kis buli. Mindenki jól érezte magát és Kel, Jack, Nikki -és ha nem is akarja beismerni- Kris is lerészegedett. Azon idegeskedtünk Rob-bal, hogy be ne hányjanak a taxiba, mert akkor fizethetünk. De szerencsére félelmünk alaptalan volt. Először Nikki-t tettük ki aki alig akart elszakadni Kellan-től, majd Jackson, aztán Kris és Kel háza következett. Kris-szel megbeszéltem, hogy holnap, vagyis ma reggel negyed nyolckor jövök, hogy felöltöztessem, de szerintem ebből semmire sem fog emlékezni, na mindegy. Én itt leszek, és hétkor ébresztőt fújok. Miután őket is kiraktuk én jutottam haza, és Robtól elköszönve mentem be a lakásba. Vártam már a reggelt, amikor is bosszút tudok állni Kel-en a kis ébresztőmmel, amiért a múltkor bele ejtette a sárba a táskám. Csak két percre kellet megfognia, de mire vissza értem, a sárban landolt a kedvenc Chanel táskám. Na meg kíváncsi leszek a fejükre, és hogy Kris-t felhívja-e Cam. Reggel minden kiderül.
 |
| Ashley, Nikki és Kristen ruhái |
